Ungvár

Ungvár (Ужгород)
Ungvár központjának látképe az Zakarpatye hotel erkélyéről
Ungvár címere Ungvár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja (1946. január 22. – )
Járás	Ungvári járás (2020–)
Község	Ungvár község (2020–)
Rang	területi jelentőségű város
Alapítás éve	9. század
Polgármester	Viktor Sadej (ügyvivő)
Irányítószám	88000
Körzethívószám	+380 312
Testvértelepülései	Lista Szatmárnémeti Békéscsaba Nyíregyháza Szombathely Corvallis Darmstadt Kassa Krosno Jarosław Homonna Kajaani Póla Nagymihály Debrecen Sárospatak Trogir Česká Lípa Ulcinj Horsens
Népesség
Teljes népesség	115 449 fő (2022. jan. 1.)[1]
Magyar lakosság	8 000
Népsűrűség	1770 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	169 m
Terület	65 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 37′ 26″, k. h. 22° 17′ 42″48.623888888889, 22.29548.623889°N 22.295000°EKoordináták: é. sz. 48° 37′ 26″, k. h. 22° 17′ 42″48.623888888889, 22.29548.623889°N 22.295000°E
Ungvár Pozíció Kárpátalja térképén
Ungvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungvár témájú médiaállományokat.

Ungvár (ukránul Ужгород [Uzshorod], ruszinul Ужгород [Uzshorod], oroszul Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és csehül: Užhorod, németül: Ungwar, jiddisül אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése.

Az Alföld északkeleti peremén, a Vihorlát–Gutin-hegyvidék délnyugati részén, ahol a Vihorlát és a Szinyák-hegység között futó Ung folyó kiér az Alföldre, az Ung két partján, az ukrán-szlovák határ mellett fekszik.

A város környékén végzett régészeti ásatások során településmaradványokat fedeztek fel, amelyek közül a legrégebbiek több mint százezer évesek. A népvándorlás időszakában a területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg. Ungvár városának egyik első ismert alapítói a fehér horvátok voltak , akik az 1. évezred második felében telepítették be a mai Ungvár területét.^[4]

Források szerint a Vereckei-hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől.

Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése.

Ungvár a 9–10. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Fontos továbbá szólni arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak. Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű.

Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően, 1248 IV Béla szabadító adománylevéllel városi ranggal és jogokkal felruházta Ungvárt.^[5] Akkor alakult ki a vármegyerendszer^[forrás?], és Ungvár Ung vármegye része lett, eleinte Nagykapos volt a központja, Ungvár csak járási székhelyi szerepet töltött be. 1290-ben IV. (Kun) László Aba Amadé nádornak, az északkeleti Magyarország kiskirályának adományozta a vármegyét. Aba Amadé III. András híve volt, halála után Károly Róbertet támogatta, azonban miután összetűzésbe került Kassa városával, és a kassai polgárok, kiváltságaik védelmében, 1311-ben meggyilkolták. Károly Róbert a város és Aba Amadé fiai között kialakult konfliktusban a város mellé állt. Amadé fiai az uralkodó ellen fordultak, ám a rozgonyi csata azonban a király győzelmét hozta. Károly Róbert Ungvárt és környékét a vele együtt Nápolyból Magyarországra került Drugeth Fülöpnek adományozta, a rozgonyi csatában tanúsított vitézségéért - ekkor vette kezdetét a Drugeth család több, mint 360 éves uralma.

Ungvár a Drugeth-korában leginkább német, flamand és olasz telepesek költöztek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung folyón. 1384-ben, kevéssel halála előtt Drugeth I. László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat.

1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette.

A 16–17. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban.

Az 1526-ban történő mohácsi vészt követően Magyarország három részre szakadt: az Erdélyi Fejedelemségre, a Hódoltságra, és a Magyar Királyságra (Habsburg uralom alatt). Ezekben az időkben Ungvár hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott; 1538-ban Erdélyhez került, és már 1540-ben elfoglalták az osztrák csapatok, 1564-ben ismét erdélyi csapatok támadták meg a várost.

A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult. 1598-ban megalakult a református iskola is. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek és a jezsuiták között.

1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, az egri püspök jelenlétében 63 ortodox pap fogadott hűséget XI. Ince pápának és utódainak. Ennek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá, új vallás született a városban, a görögkatolikus felekezet. Az Unióról nevezetes templom 1248 és 1250 között épült, de ma már csak az alapzata tekinthető meg a várkertben.

1684-ben Thököly Imre kuruc felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat. A vár urát, a Drugeth nemzetség utolsó sarját császárhű magatartása miatt Kassán kivégeztették.

1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, az ő idejére tehető a vár fénykora. Megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt és könyvtárat hozott létre benne. Egyik vadászatán II. Rákóczi Ferenc volt a vendége, akivel hű barátságot kötött, és aki többek között Bercsényi hatására kezdett a szabadságharc szervezéséhez. Miután Rákóczit 1701. április 18-án Nagysáros várában elfogták, Bercsényi kénytelen volt Lengyelországba menekülni. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás városra fokozták le. 1771-ig császári katonaság tanyázott a várban.

1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül került át Munkácsról a görögkatolikus püspökség központja. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása elsősorban Galíciából, akik hamar a korábban leginkább görög kézen lévő kereskedelem nagy részét magukénak tudhatták.

1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850), a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap – Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, Ungvár a ruszin autonóm központja volt 1850-ig.

1872. augusztus 28-án kezdte meg működését a Magyar Északkeleti Vasút Ungvár-Csap szakasza.

A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye rendezett tanácsú városa.

1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatta az 1930-as népszámlálás is.

1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz csatolták vissza a Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult.

Kárpát-Ukrajnában és Északkelet–Magyarországon 13 nagyobb gettót és bevagonírozási központot alakítottak ki. Az összegyűjtött zsidókat vagy a Munkácson, Ungváron, Varjúlaposon és Beregszászban létesített gyűjtőtáborokban, vagy a huszti, máramarosszigeti, kassai, mátészalkai, nyíregyházi, nagyszőlősi, sátoraljaújhelyi, kisvárdai és beregszászi kijelölt gettókba helyezték el. A zsidók elhurcolása után az üzletek tönkrementek, a vásárok megszűntek.

A Vörös Hadsereg 1944. december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SZSZK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került.

Ukrajna 1991-es függetlenedésével Ungvárnak fokozatos leépítésekkel kellett szembenéznie, megszűntek a nehézipari üzemek, a szolgáltatás nagy mértékben romlott, ám a rendeződő magyar–ukrán, illetve szlovák–ukrán kapcsolatokkal Ungvár új fejlődési időszakba lépett.

1910-ben 16 919 lakosából 13 590 magyar, 1219 szlovák, 1151 német, 641 rutén volt. Ebből 5481 római katolikusnak, 5305 izraelitának, 4473 görögkatolikusnak, 1368 reformátusnak vallotta magát.^[6]

1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta.

A város lakossága 115 600 fő, ebből  89900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 8000 magyar, 2500 szlovák, 1700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján).^[7] A város lakossága 2011. január 1-jén 116 423 fő volt.

Ungváron magyar főkonzulátus működik.^[8][9]

Élelmiszeripar, bútoripar.

Fontos közúti közlekedési csomópont. A Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonalon vasútállomása és nemzetközi repülőtere van. A város határában található az Ungvár-Felsőnémeti közúti határátkelő.

Ungvár Kárpátalja kulturális központja. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem tíznél több karral, köztük a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karral.^[10]

Innen sugározza műsorát számos televízió és rádió. Könyv- és lapkiadók tucatjai jelentetik meg kiadványaikat, a városban több színház is működik. Minden évben megrendezik a nemzetközi színházi fesztivált, melyen magyarországi színházak is részt vesznek.

Ungvár az első világháborúig a történelmi Magyarország egyik keleti kulturális centruma volt, Trianon után magyar jellegét részben, majd a második világháború után szinte teljesen elvesztette. Építészeti szempontból a csehszlovák érában (1920–1938) fejlődött a legtöbbet, ekkor alakult ki a nagyrészt máig sértetlen városkép (míg a belváros belső utcái még az Osztrák–Magyar Monarchia stílusát őrzik). 1945 után a város mind építészeti, mind egyéb kulturális tekintetben a szovjet szocreál és proletkult hatása alá került, régi jellegét fokozatosan elvesztette.

A Szovjetunió széthullása és a független Ukrajna megalakulása után néhány krízises esztendő elteltével Ungvár kultúrája újra fejlődésnek indult, ám tekintettel arra, hogy a lakosságnak mára kevesebb mint 10%-a magyar, ebben leginkább keleti, így főleg ukrán hatások érvényesülnek.

Megemlítendő az is, hogy a város kulturális életében a második világháborúig jelentős szerepet játszott a (főleg magyar ajkú) zsidó értelmiség, míg az utóbbi esztendőkben Ungvár a magát kárpátaljai őslakosnak tekintő, eredetileg főként a hegyvidék falvakban élő ruszinságnak is a kulturális központja lett.

• Az ungvári vár
• A vártemplom romjai
• A skanzen (Ungvári Szabadtéri Néprajzi Múzeum), az ungvári vár közelében
• Egykori vármegyeháza, ma többek között a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum foglal benne helyet
• A Szent Kereszt felmagasztalása görögkatolikus székesegyház és püspöki palota
• Szent György római katolikus templom
• Református templom
• A filharmónia épülete (egykori zsinagóga)
• A bazilita szerzetesrend kolostora
• Ceholnyai volt görögkatolikus templom
• 12. századi gerényi rotunda
• Orosz templom
• Botanikus kert
• Nevickei vár

Ungváron született:

• 1830-ban Vöneki Lajos magyar, olasz és amerikai szabadságharcos katona
• 1855. december 7-én Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, az MTA tagja
• 1861. január 13-án Gyöngyösy László író, irodalomtörténész
• 1863. július 4-én Lipschutz Salomon sakkozó, az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka
• 1869. november 21-én Láng-Miticzky Ernő magyar királyi titkos tanácsos, törvényszéki bíró, táblabírósági elnök, felsőházi tag
• 1870. szeptember 13-án Vedres Márk szobrászművész
• 1872. december 8-án Janovics Jenő színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus
• 1881. április 23-án Timkó György botanikus, etnográfus. Timkó Imre agrogeológus öccse
• 1891. október 2-án Boksay József festő, grafikus, Erdélyi Bélával együtt az ungvári művészeti iskola megalapítója
• 1909. december 16-án Jan Pastor szlovák régész, a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik alapítója
• 1919. szeptember 23-án Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, egyetemi magántanár, az MTA tagja
• 1923. július 28-án Örvös Lajos író, műfordító, a francia Nemzeti Érdemrend és a francia Akadémiai Pálmák Tiszti fokozatának kitüntetettje
• 1926. augusztus 8-án Ország Lili festőművésznő
• 1931. május 2-án Egressy Teri textilművész
• 1933. május 27-én Ilku Marion József festőművész
• 1934. augusztus 9-én Krocskó Gyula biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja
• 1935. április 6. Zicherman Sándor magyar származású festőművész, szobrász, grafikus
• 1937. március 27-én Szemán Ferenc festőművész;
• 1940. február 29-én Szabó József labdarúgó, edző, minden idők legjobb „szovjet" középpályása
• 1942. április 9-én Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, orvos;
• 1957. január 17-én Balla D. Károly József Attila-díjas író, szerkesztő, blogger
• 1959. január 28-án Erfán Ferenc festő, iparművész
• 1962. május 24-én Jankovics Mária textilművész, grafikus
• 1965. május 3-án Cipő (becenevén Cipő), a Republic énekese
• 1967. december 8-án Massányi Viktor operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze

Ungváron töltötte életének utolsó évét és itt hunyt el 1796. október 20-án Dayka Gábor költő, pap, tanár.

Itt hunyt el 1941. december 8-án Kozma Miklós magyar belügyminiszter, Kárpátalja kormányzója.

Itt végezték ki 1946-ban Bródy András (Andrej Bródy) ruszin miniszterelnököt, két miniszterével, Demkó Mihállyal (Mihai Demkóval) és Fenczik Istvánnal (Sztepan Fenczikkel) együtt.

Az ungvári Kálvária-temetőben helyezték végső nyugalomra 2015. december 19-én Szikura József botanika professzort, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát.

• Békéscsaba, Magyarország (1998)
• Corvallis, Amerikai Egyesült Államok
• Česká Lípa, Csehország
• Darmstadt, Németország
• Horsens, Dánia
• Jarosław, Lengyelország
• Kajaani, Finnország
• Krosno, Lengyelország
• Kassa, Szlovákia
• Nagymihály, Szlovákia
• Nyíregyháza, Magyarország
• Orjol, Oroszország
• Szombathely, Magyarország
• Taksony, Magyarország

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
• Sirokay Zoltán: Ungvár multja és szellemisége. In: Uj Magyar Museum I/1. (1942), 61–68.
• Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei PDF (Nyíregyháza, 2020)

• Ungvár története a legrégibb időktől maig – Mészáros Károly monográfiája (Pest : Ráth Mór, 1861) a MEK-ben
• Zombory Gusztáv: Ungvár
• Ungvár régi képeslapokon
• Ungvári hirék
• Ungvári Polgár Info – Független hírportál
• Ungvár adatai az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukrán nyelven). [2012. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 17.)
• Hodinka Antal: Adalékok az ungvári vár és tartománya, és Ungvár város történetéhez; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1999 (Clio)
• Fincicky Mihály: Polgármesteri jelentések Ungvár város közállapotáról; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2001 (Clio)