Alföld

Ez a szócikk a Kárpát-medencei tájegységről szól. Hasonló címmel lásd még: alföld (egyértelműsítő lap).

Alföld
Juhnyáj az Alföldön
Elhelyezkedés	Kárpát-medence
Besorolás	nagytáj
Fontosabb települések	Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét
Földrajzi adatok
Terület	52 000 km²
Legmagasabb pont	Hangos-domb (187m)
Legalacsonyabb pont	Gyálarét (75,8 m)
Folyóvizek	Duna, Tisza, Körös, Maros
Állóvizek	Tisza-tó, Fehér-tó
Résztájegységek	Mezőföld, Duna–Tisza köze, Tiszántúl
Az Alföld magyarországi területe
Elhelyezkedése
Alföld Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′47, 20.547.000000°N 20.500000°EKoordináták: é. sz. 47° 00′, k. h. 20° 30′47, 20.547.000000°N 20.500000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Alföld témájú médiaállományokat.

Az Alföld (vagy régebben: Nagy Magyar Alföld) morfológiailag az eurázsiai sztyeppevidék legnyugatibb területe, kiterjedése kb. 100 000 km² (ebből a mai Magyarország területére 52 000 km² esik). Keletkezését és szerkezetét tekintve azonban medencekitöltő üledék, és a Kárpátok íve földrajzilag is határozottan elválasztja tőlük. Túlnyúlik az országhatáron több irányba is.

Az Alföld az új idő negyedidőszakában a pleisztocén korban keletkezett. Az Alföld területét a folyók, és a szél alakította mai arculatára. A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat és elhagyott medreik mentén vastag üledéket raktak le. Ilyen például a Nyírség, a Kiskunság, a Mátra-alja, valamint a Bükkalja. A hordalékkúpok anyagából a szél homokot halmozott fel (Kiskunság; Nyírség), máshol vastag lösztakarót terített szét (Mezőföld; Bácskai-löszhát; Hajdúság; Maros-Körös köze; Nagykunság).

Az Alföld területe 5 országra terjed ki:

• Magyarország: északon az Északi-középhegységig, nyugaton a Balatonig és a Dunántúli-dombságig terjed ki.
• Ukrajna: a Kárpátaljai hegylábtól délnyugatra fekvő kis területre nyúlik ki az Alföld.
• Románia: a Kárpátok és az Erdélyi szigethegységtől nyugatra található a Kelet-Alföld.
• Szerbia: a Vajdaság területére terjed ki az Alföld.
• Horvátország: kis területen Horvátországba is átnyúlik.

A terület tökéletes síkság, a szintkülönbségek elenyészőek. A felszínt a folyók munkája alakította. Lösz és homok borítja. Itt található a Kárpát-medence legmélyebb pontja, amiért egy Tiszasziget-től kb. 2 km-re található pont, és Gyálarét Lúdvár nevű területe versenyez, mindkettő tengerszint feletti magassága 75,8 méter. Az Alföld magasabb pontjai szétszórva helyezkednek el. Alföldi homokvidékeken találhatók a nagytáj magasabb pontjai. A nyírségi Hoportyó 183 méter, az Illancsi Ólom-hegy 174 méter magas. A kiskunsági homokhát északi részének legmagasabb pontja a Pusztavacs külterületén fekvő Strázsa-hegy (150 méter). Az Alföld legmagasabb buckái a Deliblát környékén húzódó homokvidéken találhatóak, itt a 210 méteres tengerszint feletti magasságot is elérik a homokdombok, ezzel 140 méterrel haladják meg a környező területek szintjét.

Barabás községtől északkeletre fekszik az Alföld legmagasabb, nem homokvidékekhez tartozó pontja. A magyar-ukrán határon fekvő vulkáni szigethegy (Kaszonyi-hegy) 240 méter magas, ennek a határ magyar oldalán lévő legmagasabb pontja a Batka-tanyától északkeletre lévő Bárci-tető, amely 219 méter magas. A Tarpához közeli, löszbe temetett vulkáni rom (Tarpai Nagy-hegy) 154 méterre emelkedik.

Az Alföldön inkább kisebb tavak találhatóak, közülük sok mesterséges, de a folyóvizei között jelentősek is vannak.

Az Alföld legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. A két folyó fontosabb mellékfolyói az Alföldön (folyásirány szerint):

Duna:

1. Sió

Tisza:

1. Szamos
2. Bodrog
3. Sajó
4. Zagyva
5. Körös
6. Maros

A legnagyobb állóvíz az Alföld területén a Kiskörei-víztározó, más néven a Tisza-tó. Szintén jelentős még a madárvonulások miatt is a Szeged mellett fekvő Fehér-tó, illetve a Biharugrai halastavak, de a Dögös-Kákafogi holtág is Szarvas és Békésszentandrás között, ami Magyarország 4. legnagyobb állóvize.^[forrás?]

Nagy általánosságban síkvidéken 145 kilométerenként haladva észak felé átlagosan 1 fokkal csökken az adott terület átlaghőmérséklete. Tehát Baján 1 fokkal magasabb az átlaghőmérséklet, mint Budapesten.^[1]

Az Alföldön sok madár, hüllő és kétéltű él, a növények között pedig főleg gabonát és tavakban, tavak körül élő növényeket találunk. Híres a főleg az Alföldön, azon belül is a Hortobágyon tenyésztett szürkemarha.

• A túzok Európa legnagyobb madara. A hazai állomány nagy része az Alföldön él. A nyílt területek, sztyeppék, zavartalanabb legelők madara.
• A mocsári békával sík- és dombvidéken a nedves, mocsaras részeken, árterületeken találkozhatunk.
• A kanalasgém a zavartalan nádasok telepesen fészkelő madara.
• A rézsikló kedvelt tartózkodási helyei a napsütötte, száraz, köves, bozótos hegyoldalak és lejtők, de a sík területek mocsaras részét is kedveli.
• A nyugati földikutya jelenleg csak az Alföld néhány pontján él (pl.: Battonya-Kistompapuszta).
• A bibicek a legfőbb énekes madarak az alföldön.

Az Alföld az Eupannonicum flóravidék része; növénytársulásait a flóravidék leírásánál ismertetjük. Flórajárásai:

• Mezőföld és Solti-síkság (Colocense flórajárás);
• Duna–Tisza köze (Praematricum flórajárás);
• Dél-Alföld és Dráva-sík (Titelicum flórajárás) – a Dráva-síkot egyes szerzők önálló Dravense flórajárásként (Dráva-melléki flórajárás) elkülönítik;
• Tiszántúl (Crisicum flórajárás);
• Nyírség (Nyírségense flórajárás);
• Észak-Alföld (Samicum flórajárás);

Napjainkra területének zöme megművelt szántóterület, ahol főként búzát, kukoricát, napraforgót, burgonyát, repcét, lucernát, cukorrépát, dohányt, zöldségeket, szőlőt, kajszibarackot és gyümölcsöket termesztenek.

Ásványkincsekben ugyan szegény, de hévizekben gazdag az Alföld, és innen származik a hazai kőolaj- és földgázkészlet 90%-a.

Északon:

• Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna
• Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia

Nyugaton:

• Dunántúli Alföld (legnagyobb tájegysége a Mezőföld) – Magyarország
• Duna–Tisza köze (a déli részét Bácskának hívják) – Magyarország, Szerbia

Keleten:

• Tiszántúl (legnagyobb tájegysége a Körösvidék, román neve: Crișana) – Magyarország, Románia
• Felső-Tisza-vidék (két fő része: a Bodrogköz, amely Magyarország és Szlovákia között húzódik, valamint a Szatmár-Beregi-síkság, amelynek keleti része, a Kárpátaljai-alföld Ukrajnához, nyugati része, a Szatmári-síkság pedig zömében Romániához tartozik) – Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna
• Zempléni-sík (szlovák: Potiská nížina) – Szlovákia

Délen:

• Drávamenti-síkság (horvát: Podravska ravnica, horvátországi részét az Eszéki-sík és a Drávaköz, magyarországi részét a Drávamellék alkotja) – Horvátország, Magyarország
• Alsó-Száva-síkság (szerb és horvát: Posavska ravnica, fő tájegysége a Szerémség, amelynek nyugati része Horvátországhoz, keleti része Szerbiához tartozik) – Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Szerbia
• Temesköz (Câmpia Timișuluia, Tamiška ravnica) – Románia, Szerbia, Magyarország

A kisebb tájakat három részre csoportosíthatjuk:

• hordalékkúpok
• lösztakarós tájak
• árterek

A folyók a hegységek lábánál hordalékkúpokat hagytak maguk után. Az elhagyott medreik mentén vastag üledékréteget raktak le. Ilyen tájak:

• Kiskunság
• Nyírség
• Mátraalja
• Bükkalja
• Maros hordalékkúpja
• Pesti-síkság

A hordalékkúpok anyagát a szél felhalmozta a homokot máshol lösztakarót terített szét. Ilyen táj például:

• Mezőföld
• Bácskai-löszhát
• Hajdúság
• Körös-Maros köze
• Nagykunság

• Bodrogköz
• Jászság
• Hortobágy
• Szatmári-síkság
• Beregi-síkság
• Körösök vidéke
• Solti-síkság
• Sárköz
• Mohácsi-sziget
• Drávamellék

Az Alföld Magyarország legnagyobb tájegysége. Kiterjedése kb. 52 000 km², ami az ország 56%-át jelenti. Az Alföld magyarországi határait az Északi-középhegység, keleten és délen az országhatár, nyugaton a Dunántúli-dombság és a Dunántúli-középhegység alkotják.

A magyarországi Alföld legmagasabb pontja Hoportyó (183 m), legalacsonyabb pontja Tiszasziget közelében van (75 m). A tökéletesen sík vidékek és a valamivel magasabb hátságok váltakoznak.

A magyarországi Alföld két fő régiója:

• Észak-Alföld
• Dél-Alföld

A magyarországi Alföld Megyei jogú városai: Békéscsaba, Debrecen, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Nyíregyháza, Szeged, Szolnok

A Hortobágyi Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park egyaránt az Alföld területén található.

Az Alföld híres a termálvizes gyógyfürdőiről: Berekfürdő, Cserkeszőlő, Gyula, Hajdúszoboszló, Csongrád, Szentes, Szolnok és Kisújszállás

Az Alföldet számos itt született magyar író és költő örökítette meg alkotásaiban, a leghíresebbek Petőfi Sándor, Arany János, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond. Az Alföld egyéb neves szülöttei közé tartozik Bay Zoltán fizikus, Irinyi János vegyész, a zajtalan gyufa feltalálója, Korányi Frigyes orvos.

A magyarországi Alföld kulturális-turisztikai eseményei a jászberényi Csángó Fesztivál, a nagykörűi Cseresznyefesztivál, a szolnoki Gulyásfesztivál, a hortobágyi Hídi Vásár, az ópusztaszeri Hunniális, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a gyulai Várjátékok, a Debreceni Virágkarnevál és a bajai halászléfőző verseny.

A magyarországi Alföld a következő földrajzi közép- és kistájakra oszlik:

• Duna menti síkság: Vác–Pesti-Duna-völgy, Pesti-hordalékkúpsíkság, Csepeli-sík, Solti-sík, Kalocsai-Sárköz, Tolnai-Sárköz, Mohácsi-sziget, Mohácsi teraszos sík;
• Duna–Tisza közi síkvidék: Gerje–Perje-sík, Pilis–Alpári-homokhát, Kiskunsági-homokhát, Bugaci-homokhát, Dorozsma–Majsai-homokhát, Kiskunsági löszös hát;
• Bácskai-síkvidék: Illancs, Bácskai löszös síkság;
• Mezőföld: Érd–Ercsi-hátság, Váli-víz síkja, Közép-Mezőföld, Velencei-medence, Sárrét, Sárvíz-völgy, Dél-Mezőföld, Enyingi-hát, Káloz–Igari-löszhátak, Sió-völgy;
• Dráva menti síkság: Dráva-sík, Fekete-víz síkja, Nyárád–Harkányi-sík;
• Felső-Tisza-vidék: Beregi-sík, Szatmári-sík, Bodrogköz, Rétköz;
• Közép-Tisza-vidék: Taktaköz, Borsodi-ártér, Hevesi-ártér, Szolnoki-ártér, Jászság, Tiszafüred–Kunhegyesi-sík, Szolnok–Túri-sík, Tiszazug, Hortobágy;
• Alsó-Tisza-vidék: Marosszög, Dél-Tisza-völgy;
• Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság: Hatvani-sík, Tápió-vidék, Gyöngyösi-sík, Hevesi-sík, Borsodi-Mezőség, Sajó–Hernád-sík, Harangod;
• Nyírség: Közép-Nyírség, Északkelet-Nyírség, Délkelet-Nyírség, Dél-Nyírség, Nyugati-Nyírség (Löszös-Nyírség);
• Hajdúság: Hajdúhát, Dél-Hajdúság;
• Berettyó–Körös-vidék: Dévaványai-sík, Nagy-Sárrét, Berettyó–Kálló köze, Érmelléki löszös hát, Bihari-sík, Kis-Sárrét, Körös menti sík;
• Körös–Maros köze: Csanádi-hát, Békési-hát, Békési-sík, Csongrádi-sík, Körösszög.^[2]

Az Alföld szlovákiai része a Zempléni-sík, szlovákul Východoslovenská nížina vagy Potiská nížina.

Az Alföld ukrajnai része a Kárpátaljai-alföld (ukránul Zakarpatszka nizovina).

A magyar szakirodalomban Kelet-Alföld néven szerepel az Alföld Romániában található hosszú, keskeny keleti sávja. Három nagy tájegysége a Szatmári-síkság romániai része (Câmpia Someșului), a Körösvidék (Crișana) és a Temesköz romániai része (Câmpia Timișului). A Kelet-Alföldbe geopolitikai kifejezésként gyakran az Alföld peremén fekvő Északkeleti-Kárpátok, Erdélyi-középhegység és Bánsági-hegyvidék egyes részeit is beleértik („a Magyar Királyságtól Romániához csatolt Erdély és Kelet-Alföld”). Ebben a tágabb értelemben a Kelet-Alföld a Partium történelmi tájegység egészét és a Bánság történelmi régió keleti részét foglalja magában. A román szóhasználatban ugyanakkor nem beszélnek Kelet-Alföld geopolitikai régióról, a területet Erdély (Transilvania) részének tekintik.

Az Alföld szerbiai részének zöme a Vajdaságban terül el. Ennek három tájegysége Dél-Bácska (Bačka), Nyugat-Bánság (Banat) és a Kelet-Szerémség (Srem).

Az Alföld horvátországi részének két nagy tájegysége a Drávaszög vagy Baranya-háromszög (Baranja) és a Szlavón-síkság (Slavonska ravnica), ezen belül a Nyugat-Szerémség (Srijem).

• Petőfi Sándor: Az Alföld
• Kovács Gergelyné: Alföld, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963 243 066 2
• Bulla Béla: Az Alföld, Magyar Szemle Társulat, Budapest, 1940.
• Baukó Tamás: Az Alföld a XXI. század küszöbén, (II. Alföld Kongresszus, 1998. november 12–13., Békéscsaba), Nagyalföld Alapítvány, 1999, ISBN 963-85437-4-4

Folyóirat-cikkek:

• Gábris Gyula: A homokba temetkező Alföld: homok-uralom a régmúltban, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2010 (12. évf.) 3. sz. 50–57. oldal
• Kulcsár Balázs: Észak-Alföld, Debreceni Szemle, 2009 (17. évf.) 1. sz. 126–129. oldal
• Csathó András István: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain, A puszta, 2009. 24. évfolyam, 72–82. oldal
• Duray Balázs: IV. Alföld Kongresszus, Földrajzi közlemények, 2008 (132. évf.) 4. sz. 515–516. old.
• Karácsonyi Dávid: A kelet-európai sztyep és a magyar Alföld mint frontier-területek, Földrajzi értesítő, 2008. (57. évf.) 1–2. füz. 185–211. oldal (letölthető: [1])
• Tóth József: Átfogó kép az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek jellegzetes tulajdonságairól, Hidrológiai tájékoztató, 2006 (46. évf.) 1. sz. 48-50. oldal (letölthető: [2])
• Rapaics Raymund: Az Alföld növényföldrajzi jelleme, Tilia, 2004. 12. sz. 79–198. oldal
• Malatinszky Ákos: Híd az Alföld és a bércek között: a Putnoki-dombság, Természetbúvár, 2004 (59. évf.) 3. sz. 20–23. oldal
• Oroszi Sándor: Anton Kerner: A Duna menti országok növényvilága. A magyar Alföld és a Bihar-hegység, Erdészettörténeti Közlemények (ISSN 0866-3181), 2004. 62. sz. 1–120. oldal
• Kuti László – Kerék Barbara – Müller Tamás – Vatai József: Az Alföld agrogeológiai-környezetföldtani térképei, Földtani közlöny, 2002 (132. köt.) Klnsz. 299–309. oldal
• Tóth Albert: Az Alföld emeletei, Természetbúvár, 2000 (55. évf.) 2. sz. 34–36. oldal
• Pálfai Imre: A víz szerepe az Alföld fejlődésében, Hidrológiai közlöny, 1999 (79. évf.) 2. sz. 67–68. oldal
• Vermes László: A tulajdonviszonyok változásának hatása az Alföld vízgazdálkodására, Víztükör, 1997 (37. sz.) 4. sz. 31. oldal
• Bíró István: Az Alföld peremén: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet, A puszta, 1997. 14. évf. 37–48. oldal
• Süli-Zakar István – Baranyi Béla: Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában, Debreceni Szemle, 1997 (5. évf.) 2. sz. 195. oldal
• Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX. századra, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1996. 72. sz. 235–258. oldal
• Szendrőné Font Erzsébet: Az Alföld-programról, Környezetvédelem, 1995 (3. évf.) 8–9. sz. 10. oldal
• Mika János – Ambrózy Pál – Bartholy Judit – Nemes Csaba – Pálvölgyi Tamás: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága és változási tendenciái a hazai szakirodalom tükrében, Vízügyi közlemények, 1995 (77. évf.) 3–4. sz. 261–286. oldal
• Mikulási Gábor: Kérdések és kétségek a Dél-Alföld erdőgazdálkodásában, Erdészeti lapok, 1995 (130. évf.) 5. sz. 133–134. oldal
• Pálfai Imre: Az Alföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe, Vízügyi közlemények, 1994 (76. évf.) 3–4. sz. 278–290. oldal
• Lendvai Gábor – Székely Tamás: Szikes a Solti-síkon: az Alföld legifjabb tájvédelmi körzete, Természetbúvár, 1994 (49. évf.) 6. sz. 20–22. oldal
• Gaborjákné Vydareny Klára: Az Alföld-program tudományos megalapozása, Vízügyi közlemények, 1993 (75. évf.) 4. sz. 434–435. oldal

• Körös Regional Archaeological Project: Az Alföld újkőkori és rézkori emlékei (angol nyelven)