Martinac (Csázma)
| Martinac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 53 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 46″, k. h. 16° 43′ 59″45.746000°N 16.733000°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 46″, k. h. 16° 43′ 59″45.746000°N 16.733000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Martinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 19, közúton 28 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re keletre, a Monoszlói-hegység északi lejtőin fekszik. A falu belterülete melletti szántóföldeket nyugatról, keletről és délről is nagy kiterjedésű erdők határolják.
Története
[szerkesztés]A község legősibb települése, melynek templomát már 1091-ben, Álmos herceg uralkodása idején „Sanctus Martinus” néven említik. A falut magát 1232-ben és 1277-ben is említik az írásos források. 1334-ben Ivan gorai főesperes „ecclesia sancti Martini” néven említi Szent Mártonnak szentelt plébániatemplomát.[2] A falu a nevét is Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta. 1517-ben „Zenth Marton” néven szerepel. A 16. században a török elpusztította, akkori lakossága Ivanics környékére menekült.
A falu a török kiűzése után a 17. században, 1687 és 1692 között települt újra horvát katolikus lakossággal. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Martinecz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Martinecz” a neve.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Martinecz” néven 56 házzal, 296 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 258, 1910-ben 383 lakosa volt. Az 1918-as spanyolnátha járvány 35 halálos áldozatot követelt a településen. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település elemi iskolája 1929-ben nyílt meg és 1981-ig működött. 1936 és 1941 között gazdaszövetkezet működött a faluban. Tűzoltószerházát 1936-ban építették. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. A faluba 1958-ban vezették be az elektromos áramot, a Csázmáról ide vezető aszfaltos utat 1957 és 1972 között építették. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 73 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 258 | 222 | 210 | 257 | 341 | 383 | 408 | 544 | 518 | 507 | 421 | 283 | 219 | 139 | 114 | 73 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma[7] a falu központjában áll. Amint azt keleti tájolása is mutatja a templom középkori eredetű, már a 11. században is említik. A középkori templomot a török elpusztította, de a horvát lakosság visszatelepítése után a régi helyén újjáépítették. Egyhajós épület sokszögzáródású szentéllyel, a nyugati homlokzat előtti zömök harangtoronnyal, melyet alacsony, kacsú toronysisakkal fedtek. A harangtorony érdekességei a biforámás ablakok és a négy oldalán kiképezett kis, kereszttel díszített oromzatok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 414. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 152. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2241.
Források
[szerkesztés]- Csázma város hivatalos oldala (horvátul)
- Csázma turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A falu rövid története (angolul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
