Bosiljevo Čazmansko
| Bosiljevo Čazmansko | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 214 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 24″, k. h. 16° 34′ 19″45.740000°N 16.571944°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 24″, k. h. 16° 34′ 19″45.740000°N 16.571944°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bosiljevo Čazmansko falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Belovártól légvonalban 27, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra, a Csázmát Ivanić-Graddal összekötő 43-as számú főút mentén, Općevac és Csázma között fekszik.
Története
[szerkesztés]A település középkori neve Gomnec volt, itt állott Gomnec vára. A várat 1335-ben említik Ivánc néven Kaboli László zágrábi püspök birtokaként. 1365 és 1369 között itt őriztette Nagy Lajos Iván Szracimir bolgár cárt. 1386-ban itt tartotta fogva Horváti János az elfogott királynékat.[2] Zsigmond király 1387-ben megostromolta. 1401-ben és 1403-ban Eberhard püspök megvédte a lázadókkal szemben. Pontos helye nem ismert.
A térség török uralom alóli felszabadítása után a 17. században telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Bosziellevo” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Boszilyevo” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bosziljevo” néven 28 házzal, 115 katolikus és 55 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 170, 1910-ben 235 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A fiatalok elvándorlása miatt lakossága csökkent. 1991-től a független Horvátország része. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 283 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 170 | 176 | 167 | 201 | 224 | 235 | 225 | 244 | 249 | 257 | 234 | 271 | 276 | 257 | 332 | 283 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ „A zágrábi püspökséghez tartozott továbbá a csázmai kertllet, Csázma várával és hasonnevű mezővárossal, a garícsi kastély, és Gymnec máskép Boszílyevo. (Ez utóbbi néven ma is Csázmához délre található) A gomneci várban tartotta Nagy Lajos király 1365. évben Stracimir bolgár cárt és feleségét négy évig tisztességes fogságban. E várba zárták 1387. évben a horvát lázadók Erzsébet és Mária királynékat.” Pesty Frigyes: Száz politikai és történeti levél Horvátországból Budapest, 1885.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 73. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A város hivatalos oldala (horvátul)
- Csázma turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
