Szun Jat-szen

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Szun Jat-szen
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke
Hivatali idő 1912. január 1. – 1912. február 14.
Alelnök(ök)	Li Jüan-hung (Li Yuanhong)
Előd	–
Utód	Jüan Si-kaj (Yuan Shikai)
A Kínai Köztársaság hadseregének főparancsnoka
Hivatali idő 1917. szeptember 1. – 1925. március 12.
Utód	Csang Kaj-sek
A Kínai Köztársaság ideiglenes elnöke
Hivatali idő 1921. április 7. – 1925. március 12.
Katonai pályafutása
Csatái	hszinhaj forradalom
Született	1866. november 12. Csungsan (Zhongshan), Csing Birodalom
Elhunyt	1925. március 12. (58 évesen) Peking, Kínai Köztársaság
Sírhely	Sun Yat-sen Mausoleum
Párt	Kuomintang
Szülei	Madame Yang Sun Dacheng
Házastársa	Lu Mu-csen (Lu Muzhen) (1885–1915) Szung Csing-ling (1915–1925)
Gyermekei	Sun Fo Sun Wan Fumiko Miyagawa Sun Yan
Foglalkozás	orvos, politikus, forradalmár, író
Iskolái	Queen's College[1] Punahou School (–1883)[1] ʻIolani School (–1882)[1] Hong Kong College of Medicine for Chinese (1887–1892)[1][2] Boji Medical College (1886–1887)[1] Li Ka Shing Faculty of Medicine
Halál oka	májtumor
Vallás	katolikus
Díjak	Order of Merit for National Foundation
Szun Jat-szen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Jat-szen témájú médiaállományokat.

Szun Jat-szen (kínai írással: 孫逸仙, angolos írásmóddal: Sun Yat-sen, mandarin olvasatban: Sun Yixian, népszerű magyar átírásban Szun Ji-hszien; Kínában ismertebb nevén Sun Zhongshan, 孫中山, Szun Csung-san; (1866. november 12. – 1925. március 12.) kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja”, illetve a „kínai köztársaság atyja”.

1892-ben Hongkongban szerzett orvosi diplomát, de már tanulmányai alatt is elsősorban politikai tevékenységet folytatott. 1894-ben Honoluluban megalapította a Hszingcsunghujt (Xingzhonghui-t) („Kína Újjászületésének Társasága”), amely a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) megdöntésére törekvő kínai értelmiségieket tömörítette. Szun 1895-ben Kuangtung (Guangdong), régi nevén Kanton) tartományban mandzsuellenes felkelést szervezett, de ezt idő előtt elfojtották, és Szun a következő 16 évet száműzetésben töltötte Európában, az USA-ban, Kanadában és Japánban. 1905-ben Tokióban megalapította a Tung-meng Huj (Tongmenghui) („Szövetséges Liga”) nevű forradalmi szervezetet, amely nacionalista, republikánus és szocialista elveket hirdetett. 1905-ben hirdette meg a „három népi elvet”, amely élete végéig politikájának vezérfonala lett. Ez a nacionalizmust (a mandzsu dinasztia megdöntését, később az imperialista befolyás csökkentését), a demokráciát és a népjólétet jelentette. Az 1900-as években Szun külföldről további felkeléseket szervezett, de ezek mind elbuktak. Végül az 1911-es vucsangi felkelés (wuchangi felkelés) teremtette meg a lehetőségét Szun hazatérésének; a császárság bukásával 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, melynek ideiglenes elnökévé Szun Jat-szent választották. Február 14-én azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről Jüan Si-kaj javára. 1912. augusztus 25-én Szun megalapította a Kuomintangot (magyarul: Nemzeti Párt), hogy ennek segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalmat Jüan Si-kaj és az országot maguk között felosztó hadurak ellen. 1913-ban Jüan Si-kaj ellen kirobbantotta a „második forradalmat”, amely megbukott, és Szunnak újra Japánba kellett menekülnie. 1916-ban visszatért Kínába, s 1917-ben Kuangtungban (Guangdongban) forradalmi ellenkormányt alakított, de 1918-ban innen is menekülnie kellett. 1920-ban visszatért Kuangtungba (Guangdongba), ahol újra kormányt alakított, majd a következő években szovjet segítséggel és mintára átszervezte a Kuomintangot, és szövetségre lépett a Kínai Kommunista Párttal. A kantoni kormány elnökeként megkezdte Kína újraegyesítésének előkészületeit, és az új hadsereg alapjainak lerakásához létrehozta a Vampoa Katonai Akadémiát. 1925-ben Pekingbe utazott, hogy az északi hadurakkal tárgyaljon az újraegyesítésről; 1925. március 12-én Pekingben halt meg májrákban. Az újraegyesítést a Kuomintang élén a helyére lépő Csang Kaj-sek hajtotta végre az északi hadjárattal, a Kuomintang forradalmi elveit azonban Csang feladta, s 1927-ben szembefordult a kommunistákkal is.

• Polonyi Péter: Kína története, Maecenas Kiadó, Budapest, 1994, ISBN 963-8469-33-1
• Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet, Európa Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-07-8158-1
• I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
• Frank László: Szun Jat-szen élete, Móra Könyvkiadó, 1966
• Bertrand Russell: Kína és a kínai probléma, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., Budapest
• Gömöri Endre: Az igazi Trebitsch, Kozmosz Könyvek, 1985, ISBN 9632116429
• Otto Zierer: China, Reinhard Mohn OHG, 1978
• Loren Fessler: China, Time Incorporated, 1963