Lisičine
| Lisičine | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2011)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 205 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 22″, k. h. 17° 30′ 32″45.656000°N 17.509000°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 22″, k. h. 17° 30′ 32″45.656000°N 17.509000°E | |
 | |
Lisičine falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 21, közúton 33 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 9 km-re északnyugatra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak felső folyása mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Lisichine” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Liszichine” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Liszichine” néven Humvárossal együtt 65 házzal, 402 lakossal szerepel.[4]
1857-ben 142, 1910-ben 684 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 95%-a szerb anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falu lakosságának 96%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben már nem volt állandó lakossága.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 537 | 585 | 510 | 644 | 706 | 796 | 769 | 804 | 467 | 488 | 410 | 297 | 199 | 160 | 6 | 0 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent György tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomának[7] elődje az 1748-ban épült fatemplom volt, melyet még Sofronije Jovanović pakrác-szlavóniai püspök szentelt fel. Ezt a templomot 1869-ben lebontották és új, falazott templomot építettek helyette. A templomot a második világháborúban az usztasák felgyújtották, berendezési tárgyai, liturgikus könyvei megsemmisültek. 1990-ben újjáépítették, de 1991-ben a falut visszafoglaló horvát erők felgyújtották, belseje teljesen kiégett. Ikonosztázát a karlócai metropolitai kincstárba menekítették, ahol az állandó kiállítás része lett. Ma az épület elhagyatottan áll, lakosság hiányában nincs aki gondozza. Hogy állapotának további romlását megelőzzék tetőzetét nemrég felújították.
- A település híres arborétumát 1963-ban Đuro Jorgić szalatnoki erdőmérnök létesítette. Eredeti területe mintegy 40 hektár volt. A délszláv háború előtt az arborétum páratlan gazdagságú gyűjteménye volt Európa, Ázsia és Amerika legkülönfélébb fáinak és cserjéinek. A mintegy 2500 taxon és kultivár az egyik legjelentősebb volt egész Délkelet-Európában. 1991-ben a JNA és a szerb felkelők támadása során azonban az arborétum súlyos károkat szenvedett. Károkat nemcsak a háborús események okoztak, hanem mivel a kerítés is megsérült a vadak is visszafordíthatatlan károkat tettek a növényekben. A háború után az arborétum csak lassan újult meg és lényegében csak 2013-ra, uniós támogatással nyerte vissza a háború előtt szintet.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 383. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-372.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
