Jaszen
| Jaszen (Jasenaš) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Verőce |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43532 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 53 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 200 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 24′ 31″45.736111°N 17.408611°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 24′ 31″45.736111°N 17.408611°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jaszen (horvátul: Jasenaš) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Verőcéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőce központjától légvonalban 10, közúton 12 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegységben fekszik.
Története
[szerkesztés]Az őskorban itt állt Nyugat-Szlavónia egyik legősibb települése, melynek maradványait a Veliki cimer nevű lelőhelyen[2] az 1980-as években tárták fel. A Betevec - Partizanska šuma út építése során a régészeti leletek sora került elő. Az ásatások szakmai irányítója Kornelija Minichreiter a zágrábi régészeti intézet munkatársa volt. A leletek között az újkőkori korenovói és sopoti kultúra, valamint a rézkori lasinjai kultúra emlékei egyaránt megtalálhatók. A leletek többsége cseréptöredék volt, de találtak malomköveket, kovaköveket, szövéshez használt nehezékeket, agyagkanalat és ritka leletként egy kutya formájú figurát. A leletek, melyek az i. e. 4000 és az i. e. 3300 közötti időre keltezhetők a kaproncai és a verőcei városi múzeumokba kerültek.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski környékéről, majd főként Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be horvát ajkú lakosságot.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Jaszenass” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jasen” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jasen” néven 46 házzal, 4 katolikus és 306 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] Belovár-Kőrös vármegye Grobosinci járásának része volt.
A településnek 1857-ben 435, 1910-ben 959 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 72%-a szerb, 21%-a horvát, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A lakosság száma 1931-ben érte le a maximumot, több mint ezer főt. Ezt követően az egyre nehezebb megélhetés következtében számuk jelentősen csökkent és ez a folyamat a mai napig is tart. 1991-ben 222 főnyi lakosságának 74%-a szerb, 19%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején eleinte szerb ellenőrzés alatt állt. A szerb erők innen támadták a szomszédos horvátok lakta Milanovac és Rezovačke Krčevine településeket. 1991. szeptember 15 és 17 között, az Otkos 10 hadművelet első fázisában foglalta vissza a horvát hadsereg Đuro Dečak tábornok vezette 127. verőcei dandárja. Így Jaszen az ország első felszabadított települése lett. A szerb lakosság nagyrészt elmenekült. 2011-ben falunak már csak 77 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 435 | 476 | 501 | 705 | 817 | 959 | 1.007 | 1.094 | 1.002 | 1.004 | 848 | 566 | 320 | 222 | 117 | 77 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1836-ban épült a korábbi, 18. századi fatemplom helyett, mely a falutól keletre, távolabb állt. A templomot 1870-ben megújították. A II. világháború idején egy bombatámadásban súlyosan megrongálódott. A parókia állítólag megpróbálta újjáépíteni az épületet, de a legfelsőbb egyházi vezetés ezt nem támogatta. Az 1970-es években a maradványokat nagyrészt elbontották. Az egykori templomból ma csak a szentély falai állnak. A harangtorony helyére egyszerű haranglábat állítottak. Az idő pusztítása miatt fontos lenne a megmaradt falak konzerválása.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-666.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 173. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 65. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Bus.hr:Kulturna dobra grada Virovitice (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
