Bakić
| Bakić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szalatnok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 428 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 41′45.733333°N 17.683333°EKoordináták: é. sz. 45° 44′, k. h. 17° 41′45.733333°N 17.683333°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bakić (középkori magyar neve talán Terbenye) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 25, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Szalatnok és Felsőmiholjác között fekszik.
Története
[szerkesztés]Történészek feltételezése szerint a középkorban a Terbenye nevű falu állt a területén. Erre azonban csak közvetett bizonyítékok vannak, mivel régészeti leletek nem támasztják alá. A falu közelében van egy régi, használaton kívüli kavicsbánya, melyet Turbinának neveznek, illetve a temető közelében található egy Gradac elnevezésű körsánc, amely középkori erődítmény maradványa lehet. A középkori Terbenye falu Szent Anna templomának nyomára azonban máig sem találtak rá. A falu helyére vonatkozó elképzeléseket tovább bonyolítja, hogy innen délkeletre, Szalatnok északnyugati határában is van egy Turbina nevű dűlő, amely ráadásul egy feltárt középkori lelőhely is. Itt 2009-ben sport és rekreációs központ építési munkáit megelőző régészeti feltárás során a 10. és 12. század közé keltezhető házak alapjait, számos használati tárgyat, kerámiatöredéket találtak.
A középkori Terbenyét 1297-ben említik egy földcsere kapcsán. A vaskai kolostor ágoston rendi reguláris kanonokjai lemondtak tubinai földjeikről a zágrábi püspök a javára, melyek messze voltak és ezért nem feleltek meg nekik, cserébe Vaska püspöki mezőváros földbirtokáért, mely közelsége miatt megfelelőbb volt számukra. Turbina földjén, mint az az 1334-es pápai tizedjegyzékből kiderül Szent Anna egyháza állt („Item ecclesia sancte Anne de Turbina”).[2] Terbenye település feltételezhetően a 16. század közepén a török hódítás során pusztult el.
A mai falu a török uralom idején keletkezett, a Pozsegai szandzsákhoz tartozott. A 17. században feltehetően a környező földek megművelésére Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek be, akik a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején elmenekültek. Nevét talán első lakójáról kapta. A 18. század elején néhány szerb család visszatért és 1736-ban már 10 portájukat számlálták meg a településen. 1763-ban a verőcei uradalom birtokosa a Pejácsevich család Gorski kotar vidékéről 20 horvát családot telepített ide, akiknek száma hamarosan növekedésnek indult.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bakiche” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bakicsi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bakichi v. Bakits” néven 112 házzal, 469 katolikus és 176 ortdox vallású lakossal szerepel.[4]
Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 501, 1910-ben 1.107 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a horvát, 15%-a szerb, 14%-a magyar, 5%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 7%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 537 lakosa volt. A településnek közösségi háza, sportpályája, önkéntes tűzoltóegylete van.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 501 | 698 | 681 | 896 | 1.015 | 1.107 | 1.131 | 1.187 | 1.123 | 1.095 | 971 | 846 | 672 | 641 | 604 | 537 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya 1890-ben épült a régi helyén. Az épület aljában oltárt építettek a Havas Boldogasszony tiszteletére, akinek ünnepén minden évben körmenetet tartanak.
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya.
- A falutól délnyugatra, Sladojevac közelében, a „Lipik” nevű földterületen, a falu temetőjétől körülbelül 1 km-re található egy nagyobb, erdős növényzettel benőtt várhely. A várhely egy fennsíkon helyezkedik el, amelyet sánc és várárok vesz körül. Az árkot egy csatorna köti össze a Čađavica patakkal, ahonnan egykor vízzel látták el. Az épületnyomokat nem figyeltek meg a felszínen, de összehasonlítva más hasonló helyszínek felépítésével feltételezi, hogy létezett itt egy vár, amelyről a jövőbeni régészeti kutatások többet fognak mondani.[7]
Oktatás
[szerkesztés]A település első iskolája 1876-ban nyílt meg. Ma a szalatnoki Eugen Kumičić iskola alsó tagozatos területi iskolája működik itt.
Sport
[szerkesztés]- Az NK Mladost Bakić labdarúgóklubot 1946-ban alapították.
- ŠRU Šaran sporthorgász egyesület.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 28. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5180.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Lejla Dobronić: A keresztesek, a johanniták és a szentsír lovagok horvátországi rendházai és birtokai Zágráb, 1984. (fordította: Szatanek József)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
