Ugrás a tartalomhoz

T–40

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–40
T–40 a Kubinkai Harckocsi Múzeumban
T–40 a Kubinkai Harckocsi Múzeumban

Fejlesztő ország Szovjetunió
GyártóNIIDAR
Gyártási darabszám222
Háborús részvételmásodik világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet2
Hosszúság4,11 m
Szélesség2,33 m
Magasság1,905 m
Tömeg5,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat7–14 mm
Elsődleges fegyverzet1 db 12,7 mm-es DSK nehéz géppuska
Másodlagos fegyverzet1 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
MotorGAZ–11 típusú benzinmotor
Teljesítmény62,5 kW (85 Le)
Felfüggesztéstorziós rugók
Sebesség44 (műúton) km/h
Fajlagos teljesítmény8,9 kW/t (12 Le/t)
Hatótávolság300 km
A Wikimédia Commons tartalmaz T–40 témájú médiaállományokat.

A T–40 a második világháború idején használt szovjet könnyű úszó harckocsi. 1939 elején fejlesztették ki a moszkvai 37. sz. üzemben Nyikolaj Asztrov vezetésével. 1939 decemberében rendszeresítették a Munkás-paraszt Vörös Hadseregben. Sorozatgyártása a 37. sz. üzemben folyt 1941 decemberéig, utána a modernebb és nagyobb teljesítményű T–60 könnyű harckocsi váltotta fel a gyártósoron. Összesen 722 db készült belőle. 19411942-ben részt vett a második világháború harcaiban. Ezt követően a megmaradt példányokat kiképzési célokra használták a háború végéig, majd végleg kivonták a hadrendből. A T–40 szolgált alapul az első szovjet önjáró tüzérségi rendszer, a harckocsi-alvázra épített BM–8–24 önjáró rakéta-sorozatvető kialakításához. Két példánya maradt fenn, amelyeket a Kubinkai Harckocsi Múzeumban állítottak ki.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]