Szanszkrit szójegyzék

E szanszkrit szójegyzék a hinduizmusban, az ind filozófiában és hagyományban gyakran használt szanszkrit szavak gyűjteménye és értelmezése.

Irányadó: Osiris-féle Helyesírás, WP:ÚJIND

• szóvégi á → a
• szóvégi í → i
• szóeleji y → j

• abhiséka (अभिषेक): vallási rítus
• ácsárja (आचार्य , angol: acharya) mester, tanító, szellemi vezető
• adhikári (अधिकारिन्): valaki, aki előrelépést tett a spirituális úton^[1]
• advaita védánta (अद्वैत वेदान्त): A védánta a hat ortodox hindu iskola egyike, ennek egyik ága az advaita

  Az advaita jelentése: kettősség nélküli. Utalás arra az elképzelésre, hogy az átman ugyanaz, mint a legmagasabb létező, Brahman. Ebben a Védánta iskolában Brahman az egyetlen létező, és a világ, ahogyan az számunkra megjelenik, pusztán illuzórikus. Brahman illúziója, amit májának nevezünk, okozza azt, hogy a világ létezik.

• Agni (szanszkrit: अग्नि): a tűz istene a hinduizmusban

• az ájurvédában az a biológiai tűz, amely az anyagcserét irányítja

• ahankára vagy ahamkára (अहंकार): egoizmus, énközpontúság
• ahimsza (अहिंसा, angol: ahimsa, IAST: ahiṃsā): erőszakmentesség (minden élő iránt), nem-ártás
• ájurvéda (आयुर्वेद, angol: Ayurveda): India több mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere
• ákása (आकाश, angol: akasha): a mindenséget betöltő, mindenen átható, láthatatlan anyag, gyakran éternek fordítják
• amma (अम्मा, ammā): anya ; (lásd még: Ammá Máta Amritánandamaji, indiai spirituális vezető)
• ánanda (szanszkrit: आनन्द): tökéletes boldogság, üdvösség
• anga (अङ्ग) többjelentésű szó; többek közt: tag, valamilyen gyakorlat (pl. a jóga) része
• aparigraha (अपरिग्रह , angol: aparigraha ): birtoklásmentesség (csak a létfenntartáshoz szükséges dolgok megtartása)
• árja, árják (आर्य) indoiráni népek régi neve, akik az ősidőkben ÉNy felől Indiába benyomultak
• árjava (आर्जव): képmutatásmentesség
• artha (अर्थ): az élet célját jelölő kifejezés; hagyományosan négy arthát tartanak számon
• ásram (आश्रम, angol: ashram): spirituális menedékhely
• ásrama, ásramák (चतुराश्रम): a négy lelki rend, a lelki fejlődés négyes felosztása a Védák alapján. Ezek:

  brahmacsarja (tanulóélet), grhastha (családos élet), vánaprastha (visszavonult élet), szannjásza (lemondott élet).

• ászana (आसन), jelentése: elhelyezkedés, illetve stabil, kényelmes póz, ülésmód; a jóga egyik tagja, lépcsőfoka
• asztéja (अस्तेय): a tulajdon tisztelete (a lopás tilalma)
• ásztika (आस्तिक): a Védákhoz pontosan igazodó hat bölcseleti iskola (darsana)
• aszura, aszurák (szanszkrit: असुर, angol: asura): démonok, gonosz szellemek
• átman (आत्मन्, angol: atman): önvaló, a világszellemmel azonos egyéni lélek

  ātman आ á (अ a + ा á) त्म tma (त ta + म ma) न् n (न na + ्)

• aum vagy másképp om (ॐ): szent szótag és mantra a hinduizmusban és a buddhizmusban
• avatár, avatára (अवतार) Isten vagy képviselője alászállása és halandó lényben való megtestesülése a Földön. Elsősorban Visnu megtestesülését értik alatta.
• avidja (अविद्या avidjā): tudatlanság, tévelygés

  lásd még: avidjá (buddhizmus)

• baba (बब bābā): egy szent ember vagy mester tiszteletteljes megszólítása, jelentése: kb. kedves apa, nagyapa, nagybácsi
• bábádzsi (बाबाजी):

• megtisztelő cím, megszólítás, a baba (बब bābā) más alakja
• Bábádzsi Nágarádzs, mitológiai szent és jógi

• bandha (बन्ध): zár, megkötés, elzárás; (izom)összeszorítás vagy összehúzás a jógában, melynek célja a prána megállítása vagy irányítása (angol cikk: (en))
• Bhagavad-gíta (भगवद् गीता, angol: Bhagavad Gita): szanszkrit filozófiai költemény, a Mahábhárata része, a hinduizmus szent könyve

  bhagavad gītā भ bha ग ga व va द् d (द da + ्) गी gí (ग g + ी í) ता tá (त t + ा á)

• Bhagaván (szanszkrit: भगवान् bhagavān): Isten (Ísvara) szinonimája; Krisnára és Visnu más avatárjaira is használják a vaisnavizmusban, csakúgy mint Sivára a saivizmusban
• bhadzsan (भजन) áhítatos ének, elsősorban a hinduizmus bhakti-kultuszában
• bhakta (भाक्त) többjelentésű szó, általában utalás a hívőre, a bhakti-jóga követőjére
• bhakti (भक्ति) jelentése: részvétel, odaadás, szeretet, hódolat. Az Isten vagy istenség iránti feltétlen odaadás, szeretet
• bhakti-jóga (भक्ति योग): az Isten iránti szerető odaadás jógája
• bhógi (भोगिन्): élvhajhász, az érzéki örömök élvezője, hedonista
• bódhi vagy bódhi (szanszkrit: बोधि): a buddhizmusban használatos kifejezés: megvilágosodás, "felébredés"
• bódhiszattva (szanszkrit: बोधिसत्त्व, angol: bodhisattva): megvilágosult ember
• bódhicsitta (szanszkrit: बोधिचित्त, angol: bodhicitta): a teljes megvilágosodás elérésére irányuló akarat, vágy

  बो bó (ब ba + ो o) धि dhi (ध dha + ि i) चि csi (च ca + ि i) त्त tta (त् t + त ta)

• Brahma (brahmā, ब्रह्मा) a világegyetem első teremtménye, a hinduizmus teremtő istene, a trimúrti egyike
• brahmacsarja (brahmacsarjā, szanszkrit: ब्रह्‍मचर्य, angol: brahmacharya): önmegtartóztatás, önfegyelem
• Brahman (ब्रह्मन्): a világegyetem létezésének ősoka, téren és időn kívüli Legfelsőbb Létező

  brahman ब्र bra (ब ba + र ra) ह्म hma (ह ha + म ma) न् n (न na + ्)

• bráhmanák (szanszkrit: ब्राह्मण): a "bráhmanoknak szánt" hosszabb-rövidebb teológiai jellegű, ókori magyarázatok, amelyek a Védák használatára és értelmezésére vonatkoznak
• brahmanizmus (हिन्दू धर्म) a hinduizmus másik neve

  lásd még: a kereszténység és a hinduizmus összehasonlítása

• brahmin vagy bráhman(a) (ब्राह्मण) az indiai kasztrendszer legfelsőbb kasztjának tagja
• Budha (बुध), másképp Szaumja (सौम्य): a hindu mitológiában a Merkúr bolygó megszemélyesítője
• Buddha: Gautama Sziddhártha (सिद्धार्थ गौतम) vallásalapító
• buddhaság (szanszkrit: बुद्धत्व; páli: बुद्धत vagy बुद्धभाव) a buddhizmusban a tökéletes megvilágosodás állapota
• buddhi (बुद्धि) jelentése: megérteni, felfogni; az ind filozófiákban kontrasztot képez a manasz-szal (elme) és az ahankárá-val (egoizmus) szemben

• csakra (चक्र): szó szerint: kerék; az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energia központi magja
• Csaitanja (चैतन्यः महाप्रभु): más néven Srí Krisna Csaitanja a bengáli vaisnavizmus központi alakja, követői a védikus irodalom bizonysága alapján Krisnával azonosítják
• cséla (चेला): tanítvány, a bölcsek vagy szentek követője
• csit (चित्): a transzcendentális, "tiszta" tudat; a védántában gyakran együtt szerepel a léttel (csit) és az üdvvel (ánanda), mely 3 kifejezés Brahman lényegét írja le
• csitta (चित्त): a tudatos elme, tudatosság

• daja (दया dajā): együttérzés, mások iránti könyörületesség, szeretet (angol cikk: (en))

  lásd még: Felebaráti szeretet#Hinduizmus

• dāna (दान angol: dana): adakozás, nagylelkűség másokkal szemben
• darsana, néha darshan vagy darsan (दर्शन): egy isten vagy egy szent személy vagy tárgy látomása; szemlélet, látásmód, megtapasztalás

  darśana द da र्श rsa (र् r + श śa) न na

• déva, dévák (देव) jelentése: isteni, ragyogó. A mennyei lények, (fél)istenek neve

  lásd még: Déva (buddhizmus)

• dévanágari (देवनागरी): Indiában a 10–13. század között kialakult írás; ezt az írást használják a szanszkrit nyelvekben

  devanāgarī दे dé (द da + े é) व va ना ná (न na + ा á) ग ga री rí (र ra + ी í)

• Dévi (szanszkrit: देवी, devī) jelentése: istennő; az istenség női aspektusa
• dhárana (धारणा): koncentráció
• dharma (धर्म): sokjelentésű fogalom a hinduizmusban és a buddhizmusban: vallás, természet, igazság, törvény, tan, (tudat)tartam, jó modor. Az a szerep, amit az embernek be kell töltenie az életben.

  dharma ध dha र्म rma (र् r + म ma)

• dhjána vagy dzshána (ध्यान): mély meditáció, szemlélődés

  lásd még: dhjána (buddhizmus)

• dnyána vagy más átírásokban dzsnyána, dnyána, jnyána, gjána (szanszkrit: ज्ञान): bölcsesség, transzcendentális tudás; az a tudás, amely a Brahman vagy Isten felé vezető út ismeretét jelöli (angol cikk: )
• dhṛti (धृति): az elmében való elkötelezettség, erősség
• díksa (दीक्षा, dīkṣā): beavatás, ceremónia, áldás
• dósa, dosa :

• szanszkrit दोषस् : az ájurvéda egyik fogalma; alapnedv, testnedv; úgy is lehet fordítani, hogy az "ami elromolhat", és "ami problémákat okozhat". Az ájurvéda kultúrkörében 3 fő dósa: vata, pitta, kapha (angol cikk: (en))
• szanszkrit दोष : hiba, sérülés, gyengeség

• dukkha (दुःख) általában "szenvedésnek, elégedetlenségnek fordítják; a buddhizmusban a négy nemes igazság első pontja
• Durga (दुर्गा, durgā): a hindu anyaistennőnek, Mahádévinek egy formája
• Dvárka vagy Dváraka (द्वारकाद्वीप): A Mahábhárata irataiból ismert város, amit Krisna alapított; zarándokhely
• dzsapa (जप): egy mantra vagy Isten nevének ismétlése
• dzsíva vagy dzsívátma (जीव): az örök egyéni lélek, Isten parányi, örök része
• Dzsagannátha (जगन्नाथ): Puri templomában tisztelt Visnu/Krisna isten helyi neve
• dzsívanmukta (जीवन्मुक्त): az, aki már életében felismerte az önvalót és elérte a megszabadulást (móksa, mukti)

• ékágra (एकाग्र ekāgra): gyakran egyhegyűség állapotának fordítják; amelyben egy eltűnő gondolatot egy, az előzőhöz szorosan kapcsolódó gondolat követ; amikor az ilyen állapotok folyamatosan követik egymást, az elmét "egyhegyűnek" nevezik

• Ganésa (गणेश): elefántfejű embertestű istenség
• giri (गिरि): domb, hegy
• Gíta, Gítá (गीता Gītā): a Bhagavad-gíta rövid neve
• gjána vagy dzsnyána, dnyána, jnyána (szanszkrit: ज्ञान): bölcsesség, transzcendentális tudás (angol cikk: )
• guna (गुण): a szövegkörnyezettől függően többjelentésű szó. Többnyire a jelentése: minőség, sajátosság, tulajdonság, vagy erény, érdem.

  az elme minősége vagy sajátossága; a manifesztáció három alapvető energetikai kifejeződési formája; azok az alapenergiák vagy alapminőségek, amelyek minden létező alapját képezik^[2]

  három guna van: szattva (सत्त्व), radzsasz (रजस्), tamasz (तमस्)

• Govinda (गोविंद): Visnu egyik neve
• guru (गुरु): a bölcsesség mestere, a spirituális tudás közvetítője

• gurukula (गुरुकुल): a védikus oktatás iskolája, ahol a tanulók a guru mellett éltek
• gurudéva (गुरुदेव): egy guru megszólítása

• Hanumán (हनुमान् Hanumān): egy majom, aki a Rámájanában Isten tökéletes szolgáját képviseli. Hanumán Váju a szélisten fia
• Hara (हर): az Úr, Siva egyik neve
• hatha-jóga (हठयोग): a szervezet megtisztítását, egyensúlyát és a testi funkciók optimális hatékonyságát elősegítő gyakorlatok rendszere
• hínajána (हीनयान) jelentése: "kis szekér", "kis kocsi", vagy "szűk ösvény". A szekér vagy ösvény a megvilágosodáshoz vezető eszközt jelenti.

• Indra (इन्द्र) a mennydörgés, villámlás, az eső és a harc istensége
• indríja (इन्द्रिय): érzékszerv
• Ísvara (szanszkrit: ईश्वर) jelentése igen tág; Brahman ősokának legfelsőbb egyéniesült része; a személyes Isten

lásd még: hindu panteon

• jadzsna (यज्ञ) jelentése: áldozat, felajánlás. A dharma három főágának egyike
• Jama vagy Jamarádzsa (यम, Yama; यमराज Yama-rāja) az a félisten, aki a bűnösöket haláluk után megbünteti
• jama (यम yama): a jóga első lépcsőfoka, etikai szabályok a helyes élethez és a megvilágosodáshoz

  A Jóga-szútrákban említett öt jama: ahiṃszā (अहिंसा): erőszakmentesség; szatja (सत्य): igazság, képmutatás-mentesség; asztéja (अस्तेय): a tulajdon tisztelete; brahmacsarja (ब्रह्मचर्य): önmegtartóztatás; aparigraha (अपरिग्रहः): birtoklásmentesség

• jantra (यन्त्र, angol: yantra): meditációs célra készített jelképes geometriai formák rajza (angol cikk: )
• játra (szanszkrit: यात्रा yātrā, angol: yatra) jelentése: utazni vagy zarándoklatra menni;^[3] zarándoklat egy szent helyre
• jóga (szanszkrit: योग) jelentése: összekapcsolni, egyesülni. A Bhagavad-gíta alapján folyamat a Legfelsőbb Lénnyel való összekapcsolódás érdekében.^[4] Végső célja a vele való egyesülés
• jógi (योगी): a jóga gyakorlója, a szent iratok tanításainak követője
• juga (युग): korszak (angol cikk: (en))

  A hindu kronológia négy világkorszaka, amelyek körforgásban követik egymást: Szatja-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga

• kaivalja (कैवल्य, angol: kaivalya): tartózkodás, távolság valamitől, elkülönülés. A szánkhja és a jóga rendszerében a megszabadulás állapota. Tökéletes elszakadás az anyagtól és a lélekvándorlástól.
• kája (काय kāya): szó szerint "test"; az ind filozófiákban több testet különböztetnek meg: kauzális, szubtilis, anyagi

  lásd még: trikája (buddhizmus)

• kála (काल): idő

  Kali-juga (कलियुग): a hindu kronológia négy világkorszakának egyike, a képmutatás korszaka, amely ma is tart

• Káli (काली): istennő, Párvati egyik megnyilvánulási formája
• káma (काम) jelentése: vágy, kívánság (lásd még: Kámaszútra)
• karma (कर्म): anyagi tettek, amelyekért visszahatás jár; az ok és okozat kölcsönhatása, törvénye
• karma-jóga (कर्मयोग) az önzetlen "cselekvés jógája"
• karuna ( करुणा karunā): együttérzés, könyörület
• kírtan (कीर्तन) áhítatos ének, egy istenséget dicsérő dal,^[5] gyakran hangszeres kísérettel
• klésa (क्लेश) jelentése: méreg; az emberi szenvedés átfogó jelentésének hordozója
• kósa (szanszkrit: कोश): sokjelentésű szó, többek közt a jelentése: burok, befedettség. Az ind filozófiában és az ájurvédikus gyógyászatban használt fogalom
• krija (szanszkrit: क्रिया kriyā) jelentése: tett, tevékenység, erőfeszítés. Adott esetben vallásos tetteket jelölnek vele, pl. szertartásokat; a jóga terminológiájában gyakran önkéntelen fizikai mozgásokra utal, amelyeket a kundalini felébresztése okoz^[6] (angol cikk: (en))

• a krija-jóga (क्रिया योग) a "cselekvés jógája"; a test fegyelmezésének, az elme szabályozásának és az aum-on való meditálás gyakorlata^[7]
• a hatha-jóga kriják a fizikai testet tisztító eljárások, más néven sat-karmák

• Krisna (szanszkrit: कृष्ण, IAST: Kṛṣṇa): Visnu 8. megtestesülése, a Bhagavad-gíta alapján az Istenség legfelsőbb személyisége
• kszama (szanszkrit: क्षमा kṣzamā): megbocsátás
• kundalini (कुण्डलिनी kuṇḍalinī): az egyéni testekben rejtőző kozmikus életerő; vagy látens (rejtett) energia, amely az egész test és a pránikus erők statikus bázisa

• Laksmi (लक्ष्मी): a gazdagság és jószerencse istennője
• Lanka (लंका): Srí Lanka szigete
• lila (szanszkrit: लीला līlā) jelentése: játék. a Legfelsőbb Úr / Isten transzcendentális cselekedete, utalva arra, hogy a mindenség Isten „játéka” (angol cikk: (en))
• lingam vagy linga (szanszkrit: लिङ्गं, hindi: लिंग, IAST: liṅgaṃ) jelentése: szimbólum. A valóság megnyilvánult és megnyilvánulatlan aspektusait jelképezi

  a lingam szó egyik jelentése a férfi nemi szervet jelképezi és ez az asszociációs tévedés rányomta a bélyegét a lingam nyugati megítélésére, de a lingam (az ellipszoid) a Siva-sakti, Siva teremtő erejének jelképe^[8]

• lóka (लोक): a világ, világegyetem

• maha (szanszkrit: महा mahā́) jelentése: nagy, hatalmas
• Mahábhárata (महाभारत): 3000 éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz
• Mahádévi (szanszkrit: महादेवी): anyaistennő; összetett szó: Mahá + Dévi
• mahájána (szanszkrit: महायान): a buddhizmus három ágának egyike
• Mahátma (szanszkrit: महात्मा mahātmā: - 2 szó: महा mahā + आत्मं vagy आत्मन ātman) jelentése: nagy lélek. A teljesen Isten-tudatú, felszabadult lélek.

  lásd még: Mahátma Gandhi

• Mahávíra (szanszkrit: महावीर) वर्धमान) a dzsainizmus egyik fő prófétája, a 24 tírthankara közül az utolsó
• Mahésvara (माहेश्वर): összetett szó: Mahá + Ísvara (Nagy Isten); Siva egyik neve
• Maitréja (मैत्रेय) egy jövőbeli Buddha
• maja
  • (माया mājā): illúzió, az anyagi létre utaló filozófiai szó, lásd: Májá (illúzió)
  • Májá (मायादेवी Májádéví): lásd: Májá (Buddha anyja)
• mála (माला; mālā): imafüzér
• manasz (szanszkrit: मनस्): az elme
• mandala (मण्डल): a kozmosz illetve különféle istenek hindu vagy buddhista vallási ábrázolása és ábra a spirituális energia fókuszálására
• mandir (मंदिर): hindu templom
• mantra (मंत्र) vallásos terminus, szellemi erőt tartalmazó mondás
• Manu (मनु): félisten, az emberiség atyja
• mauna (मौन): spirituális hallgatási, szótlansági fogadalom (angol cikk: (en))
• méla (मेला): találkozó, gyűlés, fesztivál, vásár (lásd még: Kumbh mela)
• Mathura (मथुरा): város Észak-Indiában, Delhi-től délre. Zarándokhely. Itt volt Krisna szülőhelye.
• Meru (मेरु, meru) mítoszok alkotta vidék, a dzsainizmusban, a hindu és a buddhista kozmológiában az Univerzum központja
• mitáhára (मितहार mitāhāra): mértékletesség a táplálkozásban (angol cikk: (en))
• móksa, néha mukti (szanszkrit: मोक्ष, IAST: mokṣa): megszabadulás; szabadulás a születés és a halál örök körforgásából (szanszára), a reinkarnáció kötelékéből

  मो mo (म ma + ो o) क्ष ksa

• mudra (szanszkrit: मुद्रा, mudrā): szimbolikus vagy szertartásos kézmozdulat vagy kéztartás a hinduizmusban és a buddhizmusban
• muni (szanszkrit: मुनि): bölcs, szent, aszkéta, látnok (hasonló fogalmak: szádhu, risi)
• múrti (मूर्ति, IAST: mūrti): egy istenség megtestesülése egy tárgyban

• nádi (नाडी nāḍī): energiacsatorna, amelyben a prána áramlik
• násztika (नास्तिक): a Védák tekintélyét el nem fogadó, heterodox indiai vallásokat és filozófiákat jelölő kifejezés
• nijama (नियम): a jóga második lépcsőfoka, egyfajta magatartási kódex a helyes élethez és a spirituális megvilágosodáshoz

  A Jóga-szútrákban említett öt nijama: saucsa (शौच) : külső és belső tisztaság; szantósa (संतोष) : elégedettség; tapasz (तपस्) : önmegtagadás, önmegtartóztatás; szvádhjája (स्वाध्याय) : öntanulmányozás és önnevelés a szent iratok tanulmányozása által; Iśvara-praṇidhāna: Isten iránti teljes odaadás.

• nirguna (निर्गुण): gunáktól mentes, tulajdonságok nélküli. Brahmannal kapcsolatban arra utal, hogy Ő az anyagi tulajdonságok felett áll.^[4]
• nirvána (निर्वाण): megszabadulás az anyagi léttől és szenvedéstől; az ind filozófiában Brahmannal való egyesülés
• njája (न्याय): a hat ortodox hindu iskola egyike

• ódzsasz (ओजस्): az ájurvéda egyik fogalma, jelentése: életerő, vitalitás, de jelentéstartományába beletartozik a tiszta tudat és a spiritulis emelkedettség is^[9]
• om vagy aum (ॐ): alap- vagy gyökérmantra, ezért sok mantra, ima és rituálé elején mondják

• pandit (पण्डित): tanult, művelt ember; valamely tudományterület tanára
• para (szanszkrit: परा) többjelentésű: transzcendentális, nagyobb, a legmagasabb, legjobb; cél; létezés; korábban, később stb.^[10]
• paramahansza (szanszkrit: परमहंस): magas rangú hindu spirituális tanítók vallási-teológiai címe

  lásd még: Paramahansza Jogananda

• Paramátma, néha: Paramátman (szanszkrit: परमात्मा, IAST: paramātmā): legfelsőbb lélek; azonos Brahmannal, amely minden élőlény szívében lakik és kíséri őt, miközben egyik testből a másikba vándorol
• parampara (परम्परा, paramparā): mester-tanítvány megszakíthatatlan láncolata, melyben a tudást adják át nemzedékről nemzedékre
• paramguru : a guru guruja; a mester mestere
• parinirvána (szanszkrit: परिनिर्वाण): a buddhizmusban a halál pillanata után bekövetkező nirvánára utal, amely azokkal történik, akik még életük során elérték a nirvánát
• Párvati (szanszkrit: पार्वती, IAST: Pārvatī): istennő, szelíd aspektusa Mahádévinek
• Patandzsali (पतञ्जलि): egy vagy több tudós és szerző használta ezt a nevet, aki(k) a Kr. e. 2. század és Kr. u. 6. század között élt(ek). Két fontos mű szerzője vagy társszerzője: Mahábhásja és a Jóga-szútrák
• pra (szanszkrit: प्र): előtag és fokozószó, jelentése kb.: nagyobb, magasabb, legfelső, legelső. például: prajnána (प्रज्ञान): magasabb tudás, intuíció
• prakriti: (szanszkrit: प्रकृति, IAST: prakṛti) az örök ősanyag vagy ősforrás; a megnyilvánuló, szemmel látható sokféleség energiahálója, amely a természetként, a fizikai világként jelenik meg
• prána (szanszkrit: प्राण, angol: prana, IAST: prāṇa): univerzális életerő, energia, lélegzet
• pránájáma (szanszkrit: प्राणायाम, angol: pranayama, IAST: prāṇāyāma): légzésirányítás a jógában tett előrelépés érdekében; egy létállapot, amelyben túlhaladottá válik a lélegzet és a lélegző dualitása
• pratjáhára (szanszkrit: प्रत्याहार): az elmeműködés befelé fordítását, a tudatos magunkba tekintést, elmélyedést jelent
• praszáda vagy praszád (प्रसाद): a hindu templomban készített megszentelt étel (felajánlás) az ott lakozó istenségnek
• púdzsa (पूजा, IAST: Pūjā): vallási szertartás. A mindennapi púdzsát a házi oltárnál, a mandírnál végzik el, amikor is a családfő a család védőistenéhez imádkozik, miután tiszteletüket tették a múrtinak (az istenszobornak)
• Puránák (पुराण) jelentése: ősi. A Védákat kiegészítő 18 történelmi mű
• Puri (जगन्नाथपुरी): város az indiai Orisza tengerpartján, Dzsagannátha múrtijának és templomának szent városa; zarándokhely
• purusa (पुरुष): tiszta tudatosság; az egyéni lélek vagy a Legfelsőbb Úr; rokon értelmű az átmannal

• Ráma (राम Rāma): Visnu 7. megtestesülése, tetteit a Rámájana foglalja össze
• Rámájana (रामायण Rāmāyaṇa): ősi indiai eposz, amely fontos része a hindu kánonnak (szmriti)
• rádzsa (राजा): király, uralkodó. Női formája a ráni (राज्ञी)
• rádzsa-jóga (राजयोग) szó szerint: királyi jóga; astánga jógának is nevezik, mert nyolcfokú jóagként jelenik meg
• radzsasz (रजस्): a három guna egyike; a szenvedély kötőereje, amelyet az anyagi törekvés és az érzékkielégítésre való vágy jellemez
• rága (राग): érzelmi kötődés, amelyet a testi vágynak, mohóságnak és a szenvedélynek feleltetnek meg
• Rigvéda (ऋग्वेद ṛgvedā) jelentése: versekben kifejezett tudás. A Védák egyike
• risi (ऋषि): az ősi védikus értelemben egy látnok volt, egyúttal ihletett költő, szent ember

• sakti (शक्ति): az áramló kozmikus energia

  a sakták vagy másképp a saktizmus (शाक्तं) követői a hinduizmus 3 fő ágának egyik irányzata, melynek középpontjában az Anyaistennő-kultusz áll

• saivizmus vagy saiva (शैवसम्प्रदाय): a hinduizmus egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek Sivát, vagy annak egy megtestesülési formáját vagy szimbólumát tartja
• Sankara (szanszkrit: शंकर, Adi Sankara vagy másképp Sankarácsárja) indiai filozófus, az advaita védánta iskola legnagyobb alakja

  ő volt aki megalapozta az advaita doktrínát, ami Brahman személytelen természetét hangsúlyozza, valamint azt, hogy a lelkek azonosak a nem differenciált Brahmannal.^[4]

• sánti (शान्ति , angol: shanti): belső béke, nyugalom
• sásztra (शास्त्र): értekezést, szöveget jelent egy adott területen
• sat-karma (षटकर्मन ṣaṭkarman, angol: shatkarma): a test kitisztításának hat művelete
• saucsa (शौच): tisztaság a gondolkodásban, a beszédben, a testben
• síla (शील): tudatos és szándékos etikai viselkedésforma a buddhizmusban
• Siva (शिव): a trimúrti egyike, a saivizmus irányzat számára a főisten
• Sri (szanszkrit: श्री, angol: Sri, Shri, IAST: śrī)
  • megtisztelő cím, amelyet bölcseknek, mestereknek szoktak adni, hasonló mint az angolban a Mr. (mister), de annál magasabb rendű (angol cikk: (en))
  • Visnu párja, más néven Laksmi
• sruti (श्रुति): az isteni kinyilatkoztatás legfőbb tekintélyű szövegei

• szádhaka (साधक): spirituális útkereső; egy bizonyos életformát élő ember, aki megvalósítja élete értelmének célját (angol cikk: (en))
• szádhana (साधन szādhanā): rendszeresen végzett spirituális gyakorlat; például a jóga elkötelezett, állhatatos gyakorlása, amely lelki megvilágosodáshoz vezet
• szádhu (साधु): aszkéta, szent ember
• szamádhi (szanszkrit: समाधि, angol: samadhi, IAST: samādhi): a meditáció legmagasabb foka
• szamhita (szanszkrit: संहिता, IAST: saṃhitā): gyűjtemény

  सं szam (स sza + ं m) हि hi (ह ha + ि i) ता tá (त ta + ा á)

• szamjama (szanszkrit: संयम, angol: samyama): ama mentális műveletek összességét jelöli, amelyek egy dolog, egy jelenség, egy lény stb. lényegének észleléséhez vezetnek;^[11] három gyakorlat együttese: dhárana (koncentráció), dhjána (mély meditáció) és a szamádhi (az önvalóval való eggyé-válás) (angol cikk: (en))
• szamszkára (szanszkrit: संस्कार): a szövegkörnyezettől függő többjelentésű szó: tökéletesség, gondolat, forma, tisztaság stb.^[12]
  • az előző életekből eredő tudatalatti lenyomatok, lásd: szamszkára
  • rítus vagy tisztító szertartás az indiai vallásokban. Ezeket a szertartásokat az ember élete során a fogantatásától kezdve újra és újra elvégezik. lásd: szamszkára (rítus)
  • mint buddhista fogalom lásd: szamszkára
• szankalpa vagy szamkalpa (संकल्प): gondolat; akarat, vágy, szándék
• szánkhja (szanszkrit: सांख्य, IAST: sāṃkhya): bölcselet, a hat ortodox hindu iskola egyike
  • az odaadó szolgálat útja
  • az anyag és szellem analitikus megkülönböztetése
• szannjásza vagy szanjásza (संन्यास, angol: sannyasa): lemondás, felajánlás; az élet lemondott rendje (a négy ásrama – lelki rend – egyike), melynek célja a lelki fejlődés
  • a szannjászin (संन्यासिन्): a lemondott rendben élő személy
• szanszára vagy szamszára (संसार): a születés és a halál körforgása, a lélekvándorlás hindu formája
• szanszkára vagy szamszkára (संस्कार):

• szamszkára - az előző életekből eredő tudatalatti lenyomatok, emlékek
• szamszkára - a buddhizmusban azt jelenti, hogy 'az, ami összerakódott' vagy 'az, ami összerak'
• szamszkára - rítus vagy tisztító szertartás az indiai vallásokban

• szantóṣa (संतोष): megelégedettség a külső körülményekkel
• Szaraszvati (szanszkrit: सरस्वती, angol: Saraswati) hindu istennő; folyó
• szat (सत्, sat): többjelentésű: lét, létezés; valódi, igaz; a valóban létező; helyes, jó, gyönyörű
• szatja (szanszkrit: सत्य, szatjā, angol: satya): eredeti, igaz, igazság, igazságosság, becsületesség
• szatszanga (सत्सङ्ग): szent emberek társasága, az "igazság társasága". összetett szó: szat (igazi, jó) + szanga (társaság, gyűlés)
• szattva (szanszkrit: सत्त्व): a három guna egyike; a tisztaság, egyensúly, nyugalom, béke (angol cikk: )

  az étel – a jóga és az ájurvédikus irodalom alapján – lehet szattvikus, radzsaszikus vagy tamaszikus. A nyers vagy vízben főzött vegetáriánus ételek többnyire szattvikusak^[13] (angol cikk: )

• szeva (सेवा sevā): önzetlen szolgálat
• sziddhi (szanszkrit: सिद्धि): paranormális, természetfeletti erő és képességek, amely természetesen fejlődik ki meditáció és jóga útján

• sziddha (सिद्ध): a tökéletessé vált mester, tökéletes lélek, bölcs, szent
• sziddhártha (सिद्धार्थ siddhārtha): "aki elérte a célját"; lásd még: Gautama Sziddhártha

• szmriti (स्मृति): régi szent hagyomány szövegei
• sztúpa (szanszkrit: स्तूप, angol: stupa, IAST: stūpa): Buddha relikviáit tartalmazó buddhista vallási építmény
• Szúrja (szanszkrit: सूर्य Sūrya) a napisten
• szútra (szanszkrit: सूत्र, angol: sutra, IAST: sū́tra): szöveges formátumú aforizma vagy aforizma-gyűjtemény
• szvádhjája (स्वाध्याय): önelemzés és önnevelés, továbbá a szent iratok tanulmányozása
• szvámi (szanszkrit: स्वामी, angol: swami) aszkéta vagy jógi, aki beavatást nyert a vallási szerzetesrendbe és a legmagasabb spirituális megvalósításnak szenteli az életét
• szvasztika (स्वस्तिक): a hinduizmus legszentebb, nem szótagot ábrázoló jelképe
• Szvargaloka vagy Szvarga (स्वर्ग): a mennyek anyagi bolygói, a mennyország, a félistenek birodalma (angol cikk: (en))

• tamasz (तमस्): a 3 guna egyike, a sötétség, tudatlanság, tétlenség állapota
• tapasz (szanszkrit: तपस): önfegyelmezés, önmegtagadás
• tantra (szanszkrit: तन्त्र): az ind vallásfilozófia egy áramlata, eredetileg a hinduizmus misztikus formája volt, majd később a buddhizmusba is beolvadt
• tattva (szanszkrit: तत्त्व) a mindenség lényegét meghatározó és teremtő alap, princípium
• théraváda (थेरवाद): a buddhizmus egyik ága
• tírtha (तीर्थ): szent hely, zarándokhely
• tilaka vagy tika (तिलक): a testre (rendszerint a homlokra) festett vallási jel
• trimúrti (त्रिमूर्ति): a hinduizmusban Ísvara (Isten) megnyilvánulásának hármassága
• turíja (तुरीय): a tudatfelettiség állapota, amely meghaladja az ébrenlét, az alvás és a mély-alvás állapotait (angol cikk: (en))

• upádána (उपादान) jelentése: anyagi alap vagy okozat; Brahman anyagi megtestesülése
• upanisad (उपनिषद्) jelentése: melléülés (a tanítvány leülése a mester mellé). Ókori ind bölcseleti művek

  upaniṣad उ u प pa नि ni (न na + ि i) ष sa द् d (द da + ्)

• vadzsrajána (वज्रयान): a buddhizmus három ágának egyike, tantrikus változata
• váju (szanszkrit: वायु,, angol: vayu): a négy ill. öt alapelem (tattva) egyike; továbbá egy hindu istenség (angol cikk: (en))
• vairágja (वैराग्य): szenvedélytelenség, vágynélküliség, kötődésmentesség
• vaisésika (वैशेषिक): a hat ortodox hindu iskola egyike (angol cikk: )
• vaisnavizmus vagy vaisnava (वैष्णवम्): a hinduizmus három fő ágának egyike. Elsődleges és legfőbb istennek Visnut, vagy annak egy megtestesülési formáját, avatáráját ismeri el
• véda (szanszkrit: वेद): tudás; a Védák India legrégibb irodalmi emlékei, négy hindu szent irat

  veda वे vé (व va + े é) द da

  • A Védák: Jadzsurvéda, Számavéda, Rigvéda, Atharvavéda
  • A védikus irodalom: a négy Véda, az Upanisadok, a Brahma-szútra, a puránák, a Mahábhárata és egyéb történetek és kiegészítések, valamint a védikus végkövetkeztetéssel összhangban álló munkák^[14]
• vászana (वासना, vāszanā): rejtett belső vágy, illetve karmikus hatás, lenyomat, amely befolyásolja egy személy viselkedési hajlamát. Értelmezhető a múltbéli tapasztalatok hatására létrejött tudatalatti benyomásokként is. (angol cikk: (en))
• Védánta (वेदान्त, IAST: Vedānta): az ind filozófiák egyike
• vidja (विद्य vidjā): tudás
• Visnu (विष्णु): az istenség személyisége, a három legfőbb hindu istenség, a trimúrti egyike
• Vjásza vagy Vjászadéva (व्यास): a Mahábhárata, a puránák, a Védánta-szútra szerzője és a védikus irodalom egyéb részeinek szerkesztője (angol cikk: (en))
• vritti (वृत्ति): az elme szüntelen mozgása, a tudatfolyamat, gondolkodás legkisebb egysége (angol cikk: (en))

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Glossary of Hinduism terms című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A Bhagavad-Gítá - úgy, ahogy van: szójegyzék, 1993
• Baktay Ervin: Rámájana és Mahábhárata: szanszkrit nevek, 1960
• Kérdések és válaszok a Krisna-tudatról: szanszkrit szójegyzék, 2008
• Godfrey Devereux: A jóga alapjai: szanszkrit lexikon, 2002
• Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz: szanszkrit kifejezések, 2014

• Terebess Ázsia Lexikon
• szanszkrit szószedet