Mantra

A mantra (dévanágari मन्त्र IAST: mantra) olyan vallásos terminus az indiai vallások, a jóga és a tantrizmus gyakorlatában, amelyről a gyakorlói úgy vélik, hogy spirituális vagy mágikus erővel rendelkezik.^[1][2] Lehet egy szótag, szó vagy rövidebb mondat, ill. szavak sorozata, vallásos szöveg, fohász, varázsige, misztikus mondat, néha rövid költemény. Néhány mantrának szó szerinti jelentése van, míg másoknak nem.^[3]

A szó szanszkrit eredetű. Tartalmazza a man- szógyököt, amelynek jelentése "gondolkodni". A manjaté szó eredetileg gondol jelentésű volt, ebből alakult ki a mántrasz (szent szöveg) jelentés.

A -tra toldalék etimológiájáról eltérő vélekedések vannak.

1. A toldalék -tra jelentése: eszköz, azaz a mantra szó szerinti jelentése "a gondolkodás eszköze".
2. Más magyarázat szerint a -tra toldalék jelentése "oltalom".^[4]
3. Egy harmadik magyarázat szerint a -tra toldalék a trayoti (mint a Tantra esetében) a "megszabadulás" vagy felszabadítást jelent. Ezek szerint a mantra az elménktől (nem az elménktől való felszabadulás, hanem az elme felszabadítása a máya-illúzó alol) való felszabadítás eszköze.

A kínai fordítása ennek a fogalomnak csen-jen (kínai: 眞言, 真言, pinjin: zhenyan), amely szó szerint „igaz szavak”-at jelent. A japán on'yomi terminus a kínai „létezni” singon (ezt használják az ezoterikus singon vallási irányzatra).

A hindu nézet szerint egy mantra hat részből áll. Ezek a következők:^[5]

• Először is van egy risi, aki először világosodott meg egy mantrával – ő a mantra „látója”.
• Másodszor a mantrának van versmértéke vagy ritmusa, amely meghatározza a hangok hosszúságát.
• Harmadszor a mantrához tartozik egy bizonyos dévata, vagyis természetfeletti lény. Ez a dévata a mantra uralkodó istensége.
• Negyedszer a mantrának van egy magja, a bídzsa. Ez a mag egy olyan fontos szó vagy szavak sorozata, amely a mantra különleges erejét adja.
• Ötödször, minden mantrában benne rejlik egy sakti. A saktí a mantra formájának energiája; azon rezgésformáké, amelyek a mantra kiejtésekor keletkeznek.
• Végül a mantrának van egy ún. kílaká-ja, azaz csapszege vagy zárja. Ez zárja el a mantra-csaitanját, amely el van rejtve a mantrában. Amint ez a zár kioldódik a név folyamatos és hosszas ismételgetésével, az addig rejtett csaitanja megmutatkozik és az egyén részesül az ista dévatá (személyes istenség) darsanjában.

A keleti elképzelések szerint a mantrának csak akkor van teljes hatása, ha egy hiteles gurutól kapják meg. A védikus korszak Indiájából származó szokás ill. vallásos praktika már korán eljutott Tibetbe, Kínába, Japánba és Iránba (az ott honos zoroasztrizmusba) is. Euro-amerikai kultúrkörben a Kelet megismerése felé fordulás idejétől van jelen (nagyjából a 19. század elejétől).

Eredeti értelemben a mantra ismételgetése valamilyen spirituális változást mozdít elő (az elme felszabadítására). A mantrákat himnikus költeményekként is lehet értelmezni, aminek következtében "egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elő".^[6]

A mantrák kimondásakor gyöngyöket, illetve imafüzéreket (málá) használnak, hogy a koncentráció teljesebb lehessen.

• Egyes nyugati elképzelések az imával is összekapcsolják, és a keresztény vallásban ugyanúgy mint például a buddhizmusban is a felsőbb erőkkel való kapcsolatba lépéshez szükséges fohászként értelmezik. Valójában a mantra ritmusos ismételgetése hat az emberre, míg a kereszténységben az ima nem ezt szolgálja.
• A gaudíja-vaisnavák szerint az Úr szent neveinek ismétlésével – különösen a Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Hare, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantrának az éneklésével – az ember eléri az Isten iránti transzcendentális szeretetet és odaadást.^[6] Az indiai szent szövegek szerint Krisna és neve nem különböznek egymástól, így ha valaki az ő neveit énekli, akkor valójában magával Krisnával lép kapcsolatba.
• A saiviták az "Om Namah Sivája" mantrát éneklik. Egy másik híres mantra a "Sri Rám, Dzsaja Rám, Dzsaja Dzsaja Rám; Sri Rám, Dzsaja Rám, Dzsaja Dzsaja Rám".)^[6]
• A Gájatri Mantrát a brahmanák citálják azután, hogy azt a lelki tanítómestertől egy lelki avatás során megkapták. Ez utóbbi feltétel elengedhetetlen ahhoz, hogy a mantra megtegye hatását.)^[6]

A legismertebb mantraként használt szótag az om vagy aum, míg a legismertebb mantrák a Haré Krisna mantra [1], amely a hívők szerint megtisztítja a szívüket a negatív érzelmektől, az Om mani padme hum, a Gájatri-mantra, illetve a Szarvesam szvasztir bhavatu, az úgynevezett békemantra.

• bídzsa – Amikor a mantra egy szó, vagy egy mantra-mag, mint például az om (aum) szótag.
• dzsapa – Többszöri, alig hallható ismétlés, amely egy nagyon komoly meditációt jelent.

• Tótfalusi István: Idegenszó-tár (Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára). Tinta könyvkiadó, Budapest, 2004. ISBN 963-9372-93-5
• http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/mantra.html