Szanszkrit nyelv

Szanszkrit (saṃskṛtam)
Terület	Ázsia
Színhelye és használata	India és Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia egyes részei
Beszélők száma	6106 anyanyelvként (1981); 194 433 idegen nyelvként (1961) fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Indoiráni nyelvek     Indoárja nyelvek      szanszkrit nyelv
Írásrendszer	dévanágari írás kannada írás Vatteluttu sárada írás Siddhaṃ Nandinagari Nāgarī
Rang	nincs az első 100 között
Hivatalos állapot
Hivatalos	India
Nyelvkódok
ISO 639-1	sa
ISO 639-2	san
ISO 639-3	san
A Wikimédia Commons tartalmaz Szanszkrit nyelv témájú médiaállományokat.

A sorozat témája az indiai kultúra
Történelem
Népek
Nyelvek Hindi · Asszámi · Bengáli · Bodo Dogri · Gudzsaráti · Kannada Kasmíri · Kónkani · Maithili Malajálam · Manipuri · Maráthi Nepáli · Orija · Pandzsábi Szanszkrit · Szantáli · Szindhi Tamil · Telugu · Urdu · prákrit
Hagyományok Hindu mitológia · India néphagyományai Indiai kasztrendszer · Ind filozófia
Vallás Hinduizmus Iszlám · Kereszténység Szikhizmus · Dzsainizmus Buddhizmus
Művészet Képzőművészet és építészet Szobrászat · Festészet Irodalom · Zene · Tánc Előadóművészet · Költészet
Egyéb Televízió · Bollywood Világörökségi helyszínek · Nemzeti szimbólumok Konyhaművészet · Sportélet Szanszkrit szavak
Kultúra portál
Sablon:Indiai kultúra m v sz

A szanszkrit nyelv (/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्), illetve annak korábbi formája, a védikus óind, az indoeurópai nyelvcsalád indo-iráni csoportjába tartozik. Az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az Észak-Indiát az i. e. 2. évezredben meghódító indoárják nyelve volt, ^[1] az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai indoárja nyelvek. Az ókori India és a hindu vallás máig használt, szoros szabályok közé szorított, de választékos és művészi liturgikus nyelve. Tudományos és költői nyelvként hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban. A nevében található „kri” igető azonos eredetű a latin creare (teremteni) igével. Legközelebbi rokona az óiráni avesztai nyelv volt. A szanszkrit és az óperzsa nyelv még igen közel állt egymáshoz, mára azonban a belőlük kialakult modern nyelvek révén (→ perzsa nyelv és ind nyelvek) már eltávolodtak egymástól.

A szanszkrit nyelv ősisége ellenére tehát nem holt nyelv. Napjainkban a hindu liturgián túl használatos például a szépirodalomban is, továbbá egyes számítások szerint több ezerre tehető azon bráhmanáknak a száma, akik anyanyelvi szinten beszélik. ^[2] A nyelv vizsgálatát Európában meglehetősen későn, a 18. században kezdték meg, mivel a bráhmanok által tanulmányozott tudományokat titkos tanoknak tartották.

A szanszkrit nyelv elnevezése a szanszkrit sáṃskṛta melléknévből származik, melynek jelentése: összeszerkesztett, kifinomult. A szó töve a saṃskar, melynek jelentése: rendezni, összerakni, elkészíteni. Melléknévi értelemben használt szóként a kifejezés csak az epikus és klasszikus költészetben, a Manusmrtiben és a Mahábháratában jelenik meg.

A szó mindig is a kifinomult, kulturális nyelvre vonatkozott, mely definíció szerint „szent” és „kifinomult” célokat szolgált. A szanszkrit nyelvnek ezt a változatát papok, az uralkodói réteg és a tudósok használták, a nép nyelvével ellentétben, melyre  prākṛta-ként hivatkoztak, és ami több dolgot is jelenthet, többek között: természetes, közönséges.

Hangrendszerében fellelhetők (a többi indoeurópai nyelvtől eltérően) a hehezetes zöngés mássalhangzók /gh, dh, bh/ és megkülönbözteti a rövid és hosszú magánhangzókat /i, í stb/. Ez lehetővé teszi az ógöröghöz, latinhoz hasonló időmértékes verselést. A névszók három nemet különböztetnek meg: hímnem, nőnem, semlegesnem. Az egyes és többes szám mellett létezik a kettős szám is. (dualis → ógörög, ószláv, mai nyelvek közül szlovén, alsó-szorb, felső-szorb)

A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rigvéda (/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. 4. században kristályosodott ki.)

A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt grantha írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai dévanágari (devanāgarī देवनागरी) ("istenvárosi") abugida (szótagírás), amely feltételezések szerint az i. e. 9. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza.

A Bhagavad-gíta első versszaka:

| धृतराष्ट्र उवाच
धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः
मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||

dhṛtarāṣṭra uvāca
dharma-kṣetre kuru-kṣetre samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata sañjaya ||

Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen? |-

Példamondat az emberi jogok egyetemes nyilatkozatából (kiejtés egy anyanyelvi beszélőtől):

Sarvē mānavāḥ svatantratāḥ samutpannāḥ vartantē api cha, gauravadrśā adhikāradrśā ca samānāḥ ēva vartantē. Ētē sarvē cētanā-tarka-śaktibhyāṁ susampannāḥ santi. Api ca, sarvē’pi bandhutva-bhāvanayā parasparaṁ vyavaharantu.

A nyelv vizsgálatát Európában meglehetősen későn, a XVIII. sz.-ban kezdték meg, mivel a bráhmanok által tanulmányozott tudományokat titkos tanoknak tartották.

A 18–19. században tévesen feltételezték, hogy a szanszkrit nyelv volt az indoeurópai nyelvek őse. Ez a nézet elsősorban Adolph Picket elmélete volt, aki Írországot, és az íreket próbálta etimológiailag az árjákkal kapcsolatba hozni. ^[3] August Schleicher (1831–1868) volt az első aki szakított azzal, hogy a szanszkrit alak szerepeljen, mint egy szó legrégibb formája, hanem ehelyett rekonstruálható PIE (proto-indoeurópai) nyelvi alapgyököket állapított meg. ^[4]

• Szanszkrit szójegyzék

• ↑ Vekerdi Világ nyelvei: Vekerdi József. Világ nyelvei. Budapest: Akadémiai kiadó, 1294., 1296. o. (2000). ISBN 963-05-7597-3 
• ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest (1991). ISBN 963-282-418-0 
• ↑ Pictet Celtic Sanscrit: Adolphe Pictet: De l'affinité des langues celtiques avec le Sanscrit. 1837.  

Tekintsd meg a Wikipédia szanszkrit nyelvű változatát!

• A szanszkrit nyelv
• Pātañjalayogasūtram Fórizs László honlapján
• Körtvélyesi Tibor: Szanszkrit nyelvtan, 2007, Tan Kapuja Buddhista Főiskola kiadó, ISBN 963-04-9974-6
• Ádám Béla: Szanszkrit - magyar nagyszótár Budapest : dART Studio, 2006, ISBN 9789632142425
• W. Geiger: Elemi szanszkrit nyelvtan - Tekintettel a védikus nyelv különlegességeire, Buddhista Misszió, Budapest, 1986

Idegen nyelven:

• Links to Sanskrit resources
• A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó (1999). ISBN 963-05-7597-3