Egri (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Egri (egyértelműsítő lap).

Egri (Agriș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Egri
Rang	községközpont
Irányítószám	447066
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	137201
Népesség
Népesség	1308 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1001
Népsűrűség	43,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	126 m
Terület	30 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′ 54″, k. h. 23° 00′ 17″47.881767, 23.00459947.881767°N 23.004599°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 54″, k. h. 23° 00′ 17″47.881767, 23.00459947.881767°N 23.004599°E
Egri weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Egri (románul: Agriș) falu Romániában, Szatmár megyében.

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

A 7. században a Tisza-alföldre szlávok települtek. Egri határát és környékét égererdők borították. Századokkal később, II. Géza (1141-1162) idejében is telepedtek le szlávok az addig csaknem lakatlan tájakon. Ilyen lehetett Egri környéke is. Termővé tették a földeket és falvakat teremtettek. A szlávok jelenlétére utalnak a Piskáros, Szomoga és Dobréhát helynevek.

„A magyarság e vármegyét a honfoglaláskor nem szállta meg. Akkoriban ez a terület az országos gyepű előtt maradt és települések mindaddig nem alakultak ki rajta, míg nem kezdték el betelepíteni a magyarság által a XII. és XIII. századok for­dulóján.” (Fábián Sándor 1939, 78.)

A tatárjárás következtében részben megfogyatkozott telepü­léseket találhatunk e vidéken. De a Káta, Hontpázmány és Gutkeled nemzetségek a településeket megújították s néhány évtized alatt még számos új településnek is megvetették az alapját.

A 13. században e vidéken (a Tisza déli vidékén és a Számos­háton) ún. kisnemesi falvak jelentek meg, éppen a lakatlan székek foglalására törekvő kirajzásoknak köszönhetően. Szá­mos szabad kisbirtokos elem sodródott e vidékre. Kezdetben csupán egy családi udvarházról beszélhetünk, majd fokozatosan elterebélyesedtek és megteltek. A Mikola (Nikola) család létre­hozta Mikolát, majd egyik águk Egrit, felváltva az eredeti bir­tokost, Túrterebest pedig a Perényi család fejleszti mezővárossá a középkorban.

Egri esetében hat-nyolc emberöltő elteltével a kisnemesi csa­ládok száma megnövekedett. Vérségi osztódással egyre keske­nyebb szeletekre szakadt a település és vele együtt az ősi örökség.

A 12. századtól Egri a szatmári várhoz tartozhatott. „Zothmart a várával együtt Árpád magyarjai már itt találták. Gizella királyné (Szent István hitvese) németeket telepített ide, innen a Németi neve. A városkát a telepesek építették.” (Muhi Sándor 2003, 100.)

Az első írott dokumentum Egrire vonatkozóan 1216-ból való: II. András adománylevele Merc (Merle?) grófnak, amelynek egy részletét idézzük is, hogy említésre kerüljenek az Egrivel szomszédos települések is.

„Az első határjel kezdődik kelet felől a Túr folyónál Raphael malma mellett ...Onnan elindulván északnak a régi híd mellett érkezik a németek határáig, ahonnan megy Égeri/Egri mellett. onnan elindulván ...tövisek között van a széle a fent említett Raphael komisz földjével és onnan Egri marad Nikola (Nichola) birtoka, ahonnan irányul nyugat felé ...egyenesen az út mentén, amely Berche (Bere?) felé megy Terebes irányába ...érkezik a Túr vizéhez, ahol készült egy határdomb.” (Szirmai Szirmay Antal, 1810) A fenti dokumentum szerint tehát 1216-ban Egri mint településnév szerepel. A Szirmay-dokumentum (latinból fordí­tott adománylevél) szerint valószínűleg egy Pothena nevű volt a település első birtokosa. Gellért Sándor szerint az előbb említett Pothenának a föld­iéből szerzett birtokot a mikolai Mikola család. A későbbiek­ben bekövetkezett családi viszály miatt a Pothena birtokára áttelepült és az Egri nevet felvett mikolaiak lettek a falu meg­alapítói. Természetesen felvették az Egry nevet. Mindez már a 13. század végén, a 14. század elején történt. Maksai (1940) szerint is „ez a falu lett az Egry család ősi, névadó birtoka. Nevét már a 14. században is úgy írták, mint ma."

A következő századokban sok viszály volt (1366: elzálogo­sítás, 1374, 1423: a határ megjáratása) az Egryek és a szomszé­dos települések birtokosai között. Az Egry család nem sokáig bírt a nagybirtok fenntartásával, mert 1550-ben új név (1550-ben Perényi Jó Demeter özvegye is részt kap itt.) új család jelenik meg Egri történelmében, miután az Egryek kezdték eladogatni birtokaikat.

A mohácsi vészt követően a rohamosan előretörő török hódítások határvidékké alakították Szatmár vármegyét. A 16. század közepétől – János Zsigmond és Báthoriak idején – a történelmi Szatmár vármegye katonai, politikai jelentősége, földrajzi helyzete folytán hatalmi harcok célpontjává vált és többször is gazdát cserélt. Új család jelenik meg a településen: Szirmay György és Szirmay Ferenc, majd 1614-től Salgay Bálint lánya, Katalin, Perényi Gábor felesége. A krónikás Szirmay Antal is rokon az előbb említett Szirmayakkal.

Az alábbi nemes és kisnemes családok osztoztak a telepü­léshez tartozó birtokokon: Egry, Szirmay, Szerdahelyi, Uray, Korda, Császy, Szilágyi, Csűry, Szigeti, Udvarhelyi, Sepsy, Magoss, Kádár és Kallós.

1822-ben itt tartották azt a nevezetes gyűlést, amely a Szatmár vármegyei egyházmegyék területét rendezte.

Az 1800-as évekig a falunak tiszta magyar lakossága volt, a földesurak ekkor kezdtek ide tót és román lakosokat telepíteni.

Régi helynevei közül az 1800-as évek elején jegyezték fel az alábbi figyelmet érdemlő nevű dűlőket:Ördöngős, Akasztófa sorja.

A 20. század elején Borovszky az alábbiakat írta a településről:

"Nagyközség a szatmári járásban. Házai száma 181, lakosaié 1145, közöttük 97 római katholikus, 799 református, 202 görögkatolikus, 47 izr.,. Határa 2292 k.hold.

Szabó Elek polgármester szolgáltatta az alábbi népszámlálási (2011) adatokat. Anyanyelv szerinti megoszlás: Magyar: Egriben 998 fő (78,9%), Újegriben 9 fő (0,7%), Gombáspusztán 259 fő (20,4%). Összesen: 1266 fő, az összlakosság 63,9%-a. Román: Egriben 78 fő (14,0%), Újegriben 238 fő (42,7%), Gombáspusztán 241 fő (13,2%). Összesen: 557 fő, az összlakosság 28,1%-a. Ukrán: Egriben 10 fő, Újegriben 83 fő, Gombáspusztán 60 fő. Összesen: 153 fő, az összlakosság 7,73%-a. Német: Egriben 1 fő. Holland: Gombáspusztán 1 fő. Más: Egriben 1 fő. Összesen: 1979 fő. A legnagyobb szóródás a vallási felekezetek különbözőségében tapasztalható: református: Egriben 731, Gombáspusztán ,39, Újegriben nincs. Összesen: 770 fő (38,9%). Ortodox: Egriben 36, Újegriben 131, Gombáspusztán 149. Összesen: 316 fő (15,9%). Római katolikus: Egriben 162, Újegriben 2, Gombáspúsztán 210. Összesen: 374 fő (18,8%). Görögkatolikus: Egriben 108, Újegriben 2, Gombáspusztán 61. Összesen: 170 fő (8,6%). Pünkösdista: Egriben 25, Újegriben 183, Gombáspusztán 72. összesen: 280 fő (14,1%). Adventista: Egriben 0, Újegriben 5, Gombáspusztán 15. Összesen: 20 fő (1,01%). Jehova tanúi: Egriben 12, Újegriben 2, Gombáspusztán 9. Összesen: 23 fő (1,16%), Baptista: Egriben 1, Újegriben 6. Összesen: 7 fő (0,35%). Más felekezet: 12 fő (0,60%). Nem nyilatkozott 7 személy (0,35%).

A középkorban az egész vidék felügyeletét Erdély püspöke nevében a Meszesen túli viká­rius látta el. „Megyénkben csak egyetlen kivétel, a Szatmárnémetitől északkeletre elterülő erdővidék faluinak szigetszerü különállása töri meg az erdélyi egyházmegye egységét.” (Maksai Ferenc, Bp., 1940)

Egrit és a környék plébániáit az egri (Eger) püspökségbe sorolják (a pápai tizedjegyzék szerint). Egy faluban általában két-három birtokos volt. Általában 8-10 lakott jobbágytelek, 6- 8 üres és pár letelepedésre alkalmas hely volt. Ebből kiszámítható egy-egy falu családfőinek száma: 30-60 családfő. Egriben a jobbágylakók népessége a középkorban is túlnyomórészt magyar. A középkor vége felé már a birtokviszonyok nem változtak lényegesen. A 16. századi magyar reformáció Szatmár vármegyében hamar tért hódított. Ebben nagy szerepük volt a térség nagy reformátorainak: Drágfi Gáspár, Dévai Bíró Mátyás, Batizi András, Deretskei Demeter, Kopássi István és Bódi Sebestyén.

Egriben már a reformáció hajnalán híres pap hirdeti az igét. 1569-ben Kereki János a prédikátor, aki egyike volt ama kilenc tudományosan képzett papnak, akik Váradon, a Zsigmond király jelenlétében rendezett hitvitában a Szatmári Tractust képviselték Blandrata és Dávid Ferenc ellenében.

Már 1660-tól és az azutáni időszakról több rendbeli fel­jegyzés bizonyítja az egyházi élet mozgalmait, építkezéseit, kiváló családok jótékonyságát.

Az 1835-ig tiszta református településre a földesurak tóto­kat telepítenek megüresedett telkeikre.

A református templomról:

Nincsenek adataink a református templom építésének konkrét idejéről. A templom szakszerű leírását dr. Henszlmann Imre szolgáltatta: ,,A hajó elvesztette támjait, kivéve ama kettőt, amely diagonál irányban nyugati két sarkán áll. ” (Dr. Henszlmann Imre,  Archaeologiai Közlemények. IV. 144.) A keleti irányban levő támoszlopok későbbi keletűek, de keletkezési idejüket nem ismerjük. A templom folyami kőből épült. A boltívet, valamint a kupolarészt ívelt vörös-rózsaszín mintázatú terméskőből faragták ki, valamint az ajtó félrészt, amely az 1981-ben történt renoválás óta látható.

Szakértők szerint Közép-Szolnok vidékéről, a Szamos mellékéről származhatnak a templom falait képező kövek, amelyeket valószínűleg tutajon szállítottak le valamely közeli, Szamos menti faluig. Jelenleg az ajtó félrészt befalazták, ezáltal nem látható a terméskő.

A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, kívülről támpillérek segítik szép bordás boltozatát hordozni. Déli oldalán két gótikus ablak világítja meg, és csúcsíves diadalív választja el a síkmennyezetes hajótól. Ez utóbbi nem igen volt boltozva, kívülről is csak a nyugati sarkaihoz csatlakoznak támpillérek. A hajó ablakai a szentélyével egyező formájúak és valószínűleg azonos korúak. Az ablakok ívében töredékesen fenn maradtak az eredeti, nem csúcsíves formát követő mérművek. A hajó nyugati homlokzata elé 1955-ben épült fel a neogótikus torony – fölváltva a korábbi fa haranglábat –, négy fiatornyos sisakjával idézi a környék régi fatornyainak formavilágát, szép arányaival jól illeszkedik a középkori templomhoz. Alapkő letétele 1955.július 31-én volt, amikor is az ünnepi igehirdetés szolgálatát Nagytiszteletű Dr. Fábián György Szatmárnémeti esperes úr végezte. A kivitelező-vállalkozó Sőrés Lajos Szatmárnémeti építész volt. Az építkezés költségeit a gyülekezet állta mintegy 90%-ban. A többi költséget a környező gyülekezetek és a Makay György lelkész vendégszolgálataival gyűjtött perselypénzekből jött össze. Az építkezés Fazekas Imre gondnok és Papp Antal kolhozelnök-presbiter hathatós segítségével valósult meg. A torony megáldási szolgálatát Főtiszteletű Arday Aladár nagyváradi püspök végezte. Az azóta eltelt időben több alkalommal renoválták. Makay György lelkész közvetlen elődje idős Visky Ferenc volt, akinek állása halála után vált megüresedetté. A gyülekezet ifj. Visky Ferencet kérte fel utódnak, de nem kívánt az apja utódja lenni (ennek okát a korabeli jegyzőkönyvekben lehet megtalálni). A három pályázó Kádár Ferenc, Magoss Árpád – kik szintén kötődtek a településhez őseik révén – visszaléptek a választás előtt, így Makay Györgyöt választották meg, aki 32 éven keresztül volt hűséges pásztora a gyülekezetnek. A torony építésén túl még új lelkész-lakást is építettek az ő idejében. A templom, berendezéséből az orgona méltó említésre, 2014-15-ben, Székelyudvarhelyen készült. Két harangja van, a kisebb 1924-ből, a nagyobb 2002-ből.

A templom alakja azt bizonyítja, hogy a római katolikuso­ké volt, de a lakosok egyakaratú reformálódásával, 1545-1560 között reformátussá vált, és maradt napjainkig.

Más felekezetek temploma:

Egriben a görögkatolikus templom 1973-ban, a római katolikus pedig 1996-ban épült.

• Református templom – A 15. században épült. 1834-ben felújították. E nevezetes Isten-háza 1955-ben toronnyal bővült.

• Római Katolikus temploma.

• Görög-katolikus temploma.

• Csűry Bálint mellszobra.

• A település szülötte Csűry Bálint (1886–1941) nyelvész, nyelvjáráskutató, az MTA tagja.
• Itt született Visky Ferenc (1918–2015) református lelkész, teológiai és evangéliumi író.
• Itt született Papp Antal, tsz-elnök, akit meghurcoltak hitéért. Róla emlékezik Viski Ferenc az Anti című kötetében.^[1]

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Kiss Kálmán: Csűry Bálint és a Szamosháti tájnyelv, Nagyvárad, 2015
• Kiss Kálmán: Megírni az igazságot Egri történelméről és neves személyiségeiről. Nagyvárad, 2019
• Kiss Kálmán Egri község, kismonográfiája. Nagyvárad, 2004
• Szirmay Antal (1809): Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete. Kir. Magyar Universitás, Buda. http://real-r.mtak.hu/430/
• Henszlmann Imre, Archaeologiai Közlemények. IV kötet. http://real-j.mtak.hu/183/1/ARCHKOZL_04.pdf
• Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Budapest, 1940