Aranyosmeggyes
| Aranyosmeggyes (Medieșu Aurit) | |
 | |
| A várkastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Aranyosmeggyes |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447185 |
| SIRUTA-kód | 138093 |
| Népesség | |
| Népesség | 2747 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 364[1] |
| Népsűrűség | 26,6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Terület | 103,28 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 47′, k. h. 23° 09′47.783333°N 23.150000°EKoordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 23° 09′47.783333°N 23.150000°E | |
| Aranyosmeggyes weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aranyosmeggyes (Aranyosmedgyes, románul: Medieșu Aurit) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar nevének két tagja Kiss Lajos szerint eredetileg két különböző települést jelölhetett, amelyek idővel egybeépültek.[2] Előbbit először 1271-ben említették Medyes, utóbbit 1292-ben Oronos alakban, míg az összetett név először 1608-ban bukkan fel. Román neve korábban csupán Medieș volt, az 'aranyos' jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmárnémetitől 21 km-re keletre, síkságon fekszik. A község tengerszint feletti magassága 115 és 160 méter között változik. Területéből 6435 hektár szántóföld, 1712 legelő, 482 rét és 317 erdő.
Népessége
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen követhető. Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu, 2001–2002-ben pedig több mint ötszáz fővel a község népessége. Utóbbi többletet főként Szatmárnémetiből ideköltöző családok okozták.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1880-ban 2253 lakosából 1613 volt román, 554 magyar, 47 cigány és 32 német anyanyelvű; 1626 görögkatolikus, 315 zsidó, 229 református és 80 római katolikus vallású.
- 2002-ben 2704 lakosából 2369 volt román, 298 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 2271 ortodox, 238 református, 67 görögkatolikus, 56 római katolikus és 46 pünkösdi hívő.
Története
[szerkesztés]Határa jelentős régészeti lelőhely. A Șuculeu határrészben a bronzkorból a felsőszőcsi kultúra gazdag leletanyagát tárták föl, szépen díszített kerámiaedényekkel, az 1–4. századból pedig egy fazekasműhelyt. A medgyesiek 1271-ben V. Istvántól kaptak hospesszabadságot. Várát és a hozzátartozó uradalmat (amelyet később szinyéri uradalomként is emlegettek) 1280-ban a Pok nembeli Morócok szerezték meg. A 15. században mezővárosként említik. 1500 körül ferences kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az uradalomra már korábban is ácsingózó Báthori-család két tagja, ecsedi Báthori István és András foglalták el a várat. Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig, amikor is felosztották maguk között. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond örökölte. Gyakran időzött itt Kemény János erdélyi fejedelem, miután feleségül vette Lónyay Annát. A Kemény és Ali pasa háborúja idején, 1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül megostromolta. Kemény halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké Kemény Simont és küldtek hűségnyilatkozatot I. Lipótnak. 1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről. A község elöljárói 1864-ben úgy informálták Pesty Frigyest, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság jórészt elpusztult és ezután települtek be szökött román jobbágyok Máramarosból, Kővárvidékről és Erdélyből, majd a megmaradt kevés református magyar is elrománosodott.[3] 1741-ben 36 görögkatolikus román családot írtak össze benne. A görögkatolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.[4] Az uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka. Zsidó lakosát először 1754-ben említették.[5] Hitközséget a 18. század végén szerveztek, de zsinagógát csak 1850 előtt építettek és saját rabbit 1860-tól tartottak.[6] Kis jesiva is működött benne. A 19. század folyamán ismét mezőváros volt, forgalmas vásárral.[7] 1845-ben parasztfelkelés zajlott le benne. 1848 őszén egy helyi szekeres Naszódon járt és Urbantól oltalomlevelet hozott. A szekerest a szolgabíró letartóztatta és Szinyérváralján tartotta elzárva. A nép vasvillákkal indult el kiszabadítani, erre október elején hatszáz nemzetőr szállta meg a falut.[8] Az 1890-es években új parcellákra több százan települtek be. 1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az 1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy, Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát és a Szatmárgörbedhez tartozó Románfalvát.
Látnivalók
[szerkesztés]- Várkastélya. Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. 1490-ben ecsedi Báthori István és András foglalták el. A középkori várat a 16–17. században, több szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának idejére, 1630 és 1657 közé esik. Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú, kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a középkori vár árokrendszerével. Erre még a 17. században egy harmadik emeletet is építettek. Miután Lónyay Annától a Habsburgok hűtlenség címén elkonfiskálták, a szatmári császári őrség 1670-ben lerombolta. Megmaradt részei 1707-ben leégtek. Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták.[9] Elromosodott, 1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma erősen romos állapotú. Négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.
- Református temploma 1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.[10] Ortodox, eredetileg görögkatolikus templomát 1883 és 96 között, szintén egy 18. századi fatemplom helyére építették.[11]
- A Boros család kúriáját Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán átalakíttatta.[12]
- A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.[13]
Gazdaság
[szerkesztés]- Fafeldolgozás, bútorgyár.
- Bentonitfeldolgozás.
- Zetea cujka- és pálinkagyár.
- Cipőgyár.
Híres emberek
[szerkesztés]
- Itt született 1604-ben Medgyesi Pál református teológus, fordító.
- Itt született 1885-ben Radák Lajos huszárezredes, földbirtokos, magyarországi országgyűlési képviselő.
- Itt született 1961-ben Visky S. Béla református lelkész, teológiai tanár, teológiai szakíró, műfordító, költő.
- Itt született 1861-ben Ferenczy Gyula lelkész, egyetemi tanár.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Anyanyelv szerint
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4567-5
- ↑ Csillag István jegyző, Vonyiga János főbíró és Zmia Demeter hütös, in Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 2001, 129. o.
- ↑ A szatmári ortodox esperesség honlapja Archiválva 2013. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Anton E. Dörner: Evreii din comitatul Satu Mare în secolul al XVIII-lea, 1. köt. Cluj-Napoca, 1998, 286. o.
- ↑ Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. köt. Budapest, 2007
- ↑ Magda Pál: Magyar országnak és a’ határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és geográphiai leírása. Pesten, 1819, 447. o.
- ↑ Viorel Ciubotă – Bujor Dulgău – Doru Radosav – Sergiu Vasil-Marinescu: Lupta românilor din județul Satu Mare pentru făurirea statului național unitar român: documente 1848–1918. București, 1989, 89–97. o.
- ↑ Korabeli ábrázolása Az ország tükre c. lapban (1865. 429. old.)
- ↑ A Szatmári Református Egyházmegye honlapja Archiválva 2013. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
- ↑ www.welcometoromania.ro (magyarul)
- ↑ Uo.
- ↑ Uo.
Források
[szerkesztés]- Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908 [1]
- Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár, 2003 [2] PDF
- A község honlapja (románul)
- Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz [3] PDF
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}