Brnjica (Šibenik)
| Brnjica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22221 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 57 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 232 m |
| Terület | 5,64 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 49′ 14″, k. h. 16° 02′ 25″43.820462°N 16.040309°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 14″, k. h. 16° 02′ 25″43.820462°N 16.040309°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brnjica falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibenik központjától légvonalban 15, közúton 21 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a Krka Nemzeti Park keleti szélén fekszik.
Története
[szerkesztés]Területe már ősidők óta lakott, ezt bizonyítják a határában található történelem előtti eredetű halomsírok.[2] A középkorban a település ahhoz a konjevratei plébániához tartozott, mely 1298 a šibeniki püspökség alapítása után bukkan fel. A 14. és 15. század folyamán a történeti források a Šibenik városának körzetéhez tartozó települések között említik.[3] Ez a terület már a 12. század eleje óta a Magyar Királyság része volt, azonban 1409-ben Nápolyi László magyar ellenkirály egész Dalmáciával együtt százezer aranydukátért eladta a Velencei Köztársaságnak. Ezt követően Šibenik és környéke 1412-ben ténylegesen is velencei uralom alá került és a köztársaság hatóságai megerősítettek jogait a terület felett. Šibenik városnak a város körzetét négy részre osztó 1430-as statutumában a harmadik rész, a tulajdonképpeni Nadgorje egyik településeként szerepel.[3]
Minden lakójára a velencei közigazgatás és törvényi vonatkoztak. Lakói földműveléssel, állattartással, kertészettel és szőlészettel foglalkoztak. Terményeiket is főként a város piacán adták el, ahol cserébe sót és egyéb árukat vásároltak. Ez a visonylag békés időszak 1463-ig Bosznia török meghódításáig tartott. Ettől kezdve Šibenik északi körzeteit állandó nyugtalanságban tartották az alkalmankénti török betörések. Az első nagyobb támadás 1468 novemberének végén érte e vidéket, amikor Radonić, Brnjica, Goriš és Pokrovnik településeket rabolta ki és égette fel a török, lakosságát pedig rabságba hurcolta.
A véres napokról a šibeniki székeskáptalan kanonoka, a püspökség általános helynöke Juraj Šišgoric költő és krónikás számolt be 1477-ben írt „Elegiarum et carminum libri tres” (Elégiák és költemények könyve) című művében.[3] Az ezt követő időszakban a sorozatos török támadások a vidék megmaradt lakosságát menekülésre kényszerítették és az a megerősített nagyobb városokban, valamint a szigeteken keresett védelmet. 1521-22-ben elesett Skradin és Knin, 1523-ban Ostrovica, 1537-ben Klissza. Ezzel a település és környéke a török-velencei határ közvetlen közelébe került. 1543-ban a török felégette Pokrovnikot, melyet akkor Ugarcinak neveztek és amelynek plébániája megszűnt működni. A török hatóságok a megszállt területre muzulmán lakosságot telepítettek, melyet a morlakoknak nevezett vlach pásztornépek kísértek.
A morlakok nagyarányú betelepülése a Krkától keletre fekvő 33 elpusztított faluba a 16. században indult meg és egészen a 17. század végéig tartott. Ekkor a török vereségek hatására a muzulmán lakosság elmenekült. Helyükre kisebb részben a korábban elmenekült keresztény lakosság, nagyobb részben északról Boszniából és Lika térségéből új népesség érkezett.[3] 1677-ben megalapították a mirlovići plébániát, melyhez a korábban Pokrovnikhoz tartotzó településeket, míg a konjevratei plébániához egykor tartozott falvakat már 1648-ban a šibeniki varoši plébániához csatolták. A konjevratei plébániát csak 1861. október 20-án alapították újra[3] és a település azóta is újra oda tartozik. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 134, 1910-ben 128 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 72 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 134 | 104 | 116 | 128 | 152 | 157 | 169 | 192 | 195 | 184 | 154 | 115 | 79 | 72 |
(1857-ben és 1869-ben lakosságát a szomszédos Konjevratéhez számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]A település határának nyugati részét a Krka Nemzeti Park egy része képezi. A nemzeti park a Krka folyóról kapta a nevét, melynek nagy részét, Skradintól Kninig tartó szakaszát foglalja magában. Számos szikla, vízesés, valamint az itteni különleges állat- és növényvilág érdemes a figyelemre.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Hrvatskoarheoloskodrustvo.hr:Marko Menđušuć:Dobitnik nagrade don Šime Ljubić (horvátul)
- ↑ a b c d e Srd-radonic-zivkovici.hr:Povijest[halott link](horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Radonić település története[halott link] (horvátul)
