Ugrás a tartalomhoz

Makó Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makó Lajos
Makó Lajos
Makó Lajos
Életrajzi adatok
Született1854. október 9.
Debrecen
Elhunyt1908. november 12.
(54 évesen)
Szeged
Származásmagyar
HázastársaSchwartz Anna
Ábray Aranka
Pályafutása
Tevékenységszínész, rendező
színigazgató
műfordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Makó Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Makó Lajos (Debrecen, 1854. október 9.Szeged, 1908. november 12.) magyar színművész, rendező, színházigazgató, műfordító.

Élete

[szerkesztés]

Makó István kereskedő és Szikszay Julianna nemes szülők fia. Iskoláit Rozsnyón és Debrecenben végezte. Az egyéves önkéntesség leszolgálása után színész lett és 1877-ben Budapesten a Népszínháznál lépett fel mint kardalos. Sokat tanult itt öt év alatt és a vidék kiváló jellemkomikusa lett. Játszott Pécsett, Kecskeméten, Kolozsvárt, Kassán, Szegeden, Aradon és Budapesten. Igazgató volt 1886-ban a fővárosban, majd Szegeden háromszor és később újból Budapesten. 1908-ban ő vitte színre először Magyarország Rostand Cyrano de Bergeracját, melyben a főszerepet Pethes Imre játszotta. Mint katona tartalékos honvédhadnagy. Beutazta Németországot, meglátogatta Párizst. Első felesége Schwartz Anna (Pest, 1854 – Szeged, 1896. márc. 25.) táncosnő volt.

Fontosabb szerepei

[szerkesztés]
  • Gáspár apó (Planquette: A corneville-i harangok);
  • Kancsukoff (Suppé: Fatinicza);
  • Harpagon (Molière: A fösvény);
  • Tiborc (Katona József: Bánk bán);
  • Desperier (Konti J.: Eleven ördög);
  • Ringheim (Rosen: A nagyzás hóbortja).

Működési adatai

[szerkesztés]

Igazgatóként

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Egy vőlegény az ajtó előtt. Monolog. Írták Eug. Leclerc és René d'Alisy. Ford. Budapest, év n. Rozsnyai Károly Monolog-Könyvtára 10.).
  • Lenni és nem lenni. Monolog. Irták Bridier és E. Philippi. Ford. Uo. év n. (Rozsnyai Károly Monolog-Könyvtára 11.).
  • A szókimondó asszonyság. Írta Sardou V., ford. Fáy J. Bélával. Uo. év n. (Fővárosi szinházak Műsora 62.).

Még vagy 40 színdarabot fordított a vidéki szinpadok számára; többek közt a Tosca, Több mint királynő, Három feleség címűeket. Írt egy eredeti színművet is, a Gyea Annát.

Emlékezete

[szerkesztés]

A Szegedi Nemzeti Színház földszinti előcsarnokában található bronz mellszobra, Vígh Ferenc alkotása (1910). A színház igazgatósága 1984-ben alapította az azóta évente adományozott Makó Lajos-díjat, mellyel a dráma (korábban: prózai) tagozat produkcióinak létrehozásában nyújtott kiváló teljesítményeket ismerik el. Makó Lajos végső nyughelye védett sírhely a szegedi belvárosi temetőben.

Források

[szerkesztés]