Dogonok

A nyugat-afrikai Mali Mopti régiójában élő dogon nép mintegy félmillió főt számlál. A dogonok a Mali központi részén elhelyezkedő, Bandiagara nevű fennsík lakói. A dogonok főleg mezőgazdasági nép. Falvaik jellegzetes sárépületekből állnak. A rájuk jellemző építészetükön felül a dogonok ismertek a fából készült álarcaikról, fa szobraikról, lakatos- és bőrdíszműves munkáikról.^[1] Területükön a korábbi lakosok gyakran függőleges sziklafalakra épített házai a világörökség részét képezik.

A hiedelemviláguk egy vitatott néprajzi kutatás révén került reflektorfénybe, mely szerint Szíriusz csillagokat már az európaiak előtt ismerték.

Mali lakosságának 4,3%-a tartozik a dogon népcsoporthoz.^[2]

A Szahara déli határán, a száraz Száhil-övezetben található, ahol a csapadék évi átlaga 580 mm. A terület a Bandiagara fennsíkot, Bandiagara meredek lejtőt foglalja magába. A táj rég lepusztult terepből, táblahegyekből^[3] és homokkő tanúhegyekből^[4] áll. A sziklafalat elsősorban a felső vízszintes homokkő rétegek alakítják. A meredek lejtőt számos mélyedés, szurdok, szakadék és a sziklás részeket összekötő fennsíkok tarkítják, a szakadékokban, szurdokokban nedves és árnyékos mikroklímával, sűrű növényzettel. A víz is megmarad sziklarepedésekben, az időszakosan mocsaras területeken, vízszintes vagy enyhén lejtős kőzetrétegekben. Mali világörökségi helyszínei között 1989 óta szerepelnek Bandiagara szirtjei.

Az uralkodó növényzet típusa szudáni-száhili, nyitott fás szavannás mozaikokkal, sztyeppi és sziklanövényzettel kevert flóra. A Bandiagara-fennsíkot borító flóra tipikusan szudáni szavanna növényzet. A régióban sokféle állatfaj található. A szikla és sziklás élőhelyek lehetővé teszik itt sokféle faj megtelepedését: fakóróka (Vulpes pallida), rókavércse (Falco alopex), kis éneklőhéja (Melierax gabar), sárgacsőrű gébics (Corvinella corvina) és más fajok; míg a nagyszámú sziklamélyedésben szirti galambok (Columba livia) fészkelnek.

Nyelvük bizonytalan rokonságú a niger-kongói nyelvcsaládhoz tartozó gur nyelveken belül. Főbb nyelvjárásai: toro, tene, tombo és dzsamszaj (jamsay). Elszigetelő-ragozó nyelv, a többi gur nyelvtől igen eltérő jellemvonásokkal.

A dogon nép korábban Bamako környékén, a Niger forrásvidékén lakott – napjainkban is eljárnak a hétévente megrendezett mande népcsoport találkozójára, ahol közösen felelevenítik a 30 szövetséges nemzetség leszármazását.

A Mali Köztársaságban található Bandiagara fennsík szélére a 10. század és a 13. század tájékán telepedtek le, feltételezhetően az iszlám terjedése elől menekülve. Az 1400-as évek közepén a dogonok támadták a tőlük délre lévő Szongai Birodalom területét, de visszaszorították őket. Timbuktut a szongaiok 1468-ban csatolták a birodalomhoz, mikor már a város lakossága is arra kérte a birodalmat, hogy űzze el Timbuktu zsarnokoskodó malii uralkodóját.^[5] Szonni Ali uralkodása alatt lett Djenné és Timbuktu az észak-afrikai iszlám oktatás központja.

A dogonokat megelőző tellem nép által épített régi házak olyannyira védetten épültek a sziklafalra, hogy napjainkban nehéz megközelítésük miatt egyáltalán nem tudják használni őket. Sárból és szalmából rakott magas épületekből álló falvaik egyre inkább elfoglalták a síkságot, a régi épületek gabonatárolóként vagy temetkezési és kultikus helyekként szolgálnak.

Területükön kereskedelmi útvonalak haladnak át, amik a Mediterráneumtól az Aranypart felé vezetnek. Franciaország 1890 óta támadásokat intézett a terület ellen, míg végül 1920-ban francia kolóniává vált.

Marcel Griaule francia néprajzkutató 1931-től élete végéig tartó munkával tanulmányozta a dogonokat. Dieu d’Eau: Entretiens avec Ogotemmêli című,^[6] laikusoknak szóló munkája 1948-ban jelent meg. Griaule elavult módszertana miatt az 1980-as években újabb antropológiai kutatás zajlott.^[7]

A dogon kultúra gazdag táncos, zenei és maszkkészítő hagyományokkal rendelkezik. Ünnepeik változatosak, az ikrek születését például nagy szerencsének tekintik, és külön megünneplik.

A dogonok misztikus kapcsolatokat írnak le különböző adatok, például színek, irányok, gabonák, belső szervek, csillagképek, húros hangszerek és területek között.^[8] Fontos számukra a nyolcas szám, de a különböző struktúrákban az öt többszöröseit alkalmazzák. Szerintük az embernek is öt fő tulajdonsága van. Kultúrájuk nagyrészt szájhagyomány útján hagyományozódik a kiválasztottak között, amit sziklákra festett absztrakt, szimbolikus ábrák támogatnak.

Marcel Griaule 1931-től végzett kutatásokat dogon területen, melyről 1938-tól kezdve több publikációt adott közre. Kollégája, Germaine Dieterlen végezte Griaule korai halála után jegyzeteinek kiadását. Ebben említik egyebek mellett a dogon kozmológia legérdekesebb vonását – a Szíriusz csillaggal kapcsolatos szokatlan információkra Robert Temple 1976-ban hívta fel a figyelmet. Walter van Beek 1991-ben 7 évnyi terepmunka után cáfolta a korábban bemutatott csillagászati ismeretek valódiságát.^[7]

Művészetükben a maszk és a szobor egyaránt kiemelkedő szerepet játszik, mindkettő kialakulása ősi mitologikus képzetekben és az ezekből származó őskultuszban gyökerezik. A maszkok készítése az awa névvel illetett „maszktársaság” feladata. Körülmetélése után minden fiú tagja lesz az awának, itt tanulja meg a maszk faragását és használatát. A maszkhoz vörösre festett növényi rostokból álló kosztüm tartozik. A maszkok különösen a temetési szertartások alkalmával játszanak fontos szerepet. A maszkokon többnyire két szarv, vagy szarv-szerű nyúlvány található, az ún. kanaga maszkok tetején pedig ember alakúnak tűnő krokodil vagy más állat. A gyakran madárszerű kanaga a megölt állat bosszúja ellen véd.

Az igen stilizált maszkok alapformája téglatest, melynek hosszában három gerinc és két árok fut végig. Ebben helyezkednek el a háromszögletű vagy négyszögletű szemnyílások. Ezt a formát lazítja fel a vörös, fekete, fehér pöttyökből, háromszögekből vagy foltokból álló díszítés. Az ősszobrokat a ház lapos tetején helyezik el, hogy a halottak lelke az élők közelében tartózkodjék.

A karcsú, megnyúlt, geometrikus szobrok kevésbé stilizáltak, mint a maszkok. Jellegzetességük az egyensúlyra való törekvés; a szobrok elülső és hátulsó oldala szimmetrikusan van kialakítva.^[9]

A legnagyobb maszk neve iminana, ami kígyót formáz, és akár 10 m magas is lehet. A szertartás után a maszkokat külön erre a célra szolgáló raktárban vagy barlangban tárolják, amik magasan a hegyfalban van. Az iminana nagyobb temetési szertartások során is megjelenik. Amikor valaki meghal, a dogonok hite szerint a szelleme vándorolni kezd és új lakhelyet keres. Hogy ne egy élőbe költözzön, az iminanát az elhunyt lakhelyéhez viszik, így a szellem abba költözik bele. Az ezzel kapcsolatos szertartás akár egy hétig is tarthat, aminek során megjelenítik, hogy az adott személy milyen szerepet játszott a falu életében.

Amikor fontos ember hal meg, a testet színes ruhákba öltöztetik és még aznap vagy másnap egy magas barlangba viszik, ahova kötelekkel húzzák fel. Egy kisebb ceremóniát tartanak öt nappal később.

Egyéb maszk, amit a dogonok használnak, a ház-szerű sirige (hossza több méter lehet), ami a hogon házát szimbolizálja, aki a hagyományok átadásáért felelős.

A legtöbb szertartás, ahol a maszkokat látni lehet, április és május között zajlik le. A maszkok készítése, tárolása, használata beavatást és titkos ceremóniát igényel. Mivel az elhunytak lelkeivel állnak kapcsolatban, ezért nem tekinthetők hétköznapi használati tárgynak vagy díszítő elemnek. Ceremóniáikon csak beavatott férfiak vehetnek részt, nők és gyerekek nem (és természetesen turisták sem). Nők, gyermekek és turisták számára külön erre a célra szolgáló bemutatót tartanak.

A dogonok főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak: kölest, babot, gyapotot termesztenek, juhot, kecskét, baromfit tartanak. A gyapotból színes ruhákat szőnek. Kisebb mértékben vadászatból élnek. Néhányuk igen jó lovas.

A legtöbb dogon faluban van kohó a fémművelés számára, ez hagyomány szerint a falu északi szélén van. Épületeiket döngölt földből készítik, ezek néha meredek sziklákon vannak, és gyakran bonyolult festéssel díszítik őket.

A fazekasságot a nők művelik, amit hosszú tanulóidő alatt sajátítanak el. Vízhordó edényeiket és egyéb hasonló tárgyaikat egyrészt a hagyományokon alapuló, másrészt egyéni díszítéssel látják el.

A szövést többnyire férfiak végzik, ennek is hosszú múltra visszanyúló hagyománya van. A legkorábbi textilmaradványok Nyugat-Afrikában a 11. századból maradtak fenn, a dogonokat megelőző tellem nép alkotásaiként, akiktől a dogonok több kulturális örökséget átvettek. A kézzel szőtt takarók fontos szerepet játszanak az élet fordulópontjai során. A gyapjú vagy gyapot alapanyagból textilcsíkokat szőnek, amikből változatos alakú és méretű ruhát vagy takarót varrnak. A legtöbb textília beazonosítható a készítésének helye szerint az alakja, készítésének technikája, anyaga és díszítései alapján.

A dogon hiedelem szerint a gyerekek semlegesként, mindkét nem sajátosságaival jönnek a világra, ugyanis a klitoriszt és kisajkakat férfi, amíg a fitymát női nemi szervnek tekintik. Ezt mesterségesen, körülmetéléssel korrigálják. Egy ünnepség részeként a kovács látja el a feladatot, a fiúknál 9-12, a lányoknál 7-8 éves életkorban. Akik átestek a beavatkozáson, azokat pár napra elkülönítik egy kunyhóban vagy barlangban, amíg a sebek behegednek. A ceremónián átesett fiúknak egy hónapig meztelenül kell járniuk, hogy a törzs "megcsodálhassa" és tudomásul vegye a felnőttségüket. A Mono oltár minden falu bejáratánál megtalálható, ahol a fiatal egyedülálló férfiak töltenek el az adott rituálénak megfelelően egy éjszakát január-február hónapban.

A kb. félmilliós népesség többféle vallással és kultusszal rendelkezik. Mindennapi áldozatuk az isteneiknek a köleskása. Bár a dogonok kb. 35%-a áttért az iszlám hitre, a megmaradó népesség részben a nehéz földrajzi megközelíthetőségből fakadó elszigeteltségnek köszönhetően megőrizte és továbbviszi ősei kulturális és vallási hagyományait. Jelen cikkben csak ez utóbbit ismertetjük.

• Amma (isten) a legfőbb teremtő (férfi) isten a nyugat-afrikai dogonok hitvallásában.
• Awa: az awa kultusz ceremóniái magukban foglalják a speciálisan festett maszkok viselésével előadott táncokat, amik ahhoz szükségesek, hogy az elhunyt lelke számára megkönnyítsék az átmenetet az ősök szellemének világába.
• Lébé: a termékenység istene (emberek és más élőlények számára is), ünnepe a mezőgazdasági ciklusokhoz kapcsolódik. Fontosságát jelzi, hogy majdnem minden dogon faluban van neki állított szentély. A Lébé kultikus táncok legfőbb szakértője a falu szellemi vezetője, a hogon. A hogon feladata, hogy rendszeres felajánlásokat tegyen Lébé számára, hogy a földek termékenyek legyenek.
• Binu: kultusza nagyrészt az ősök szellemeivel való kommunikációra vonatkozik; bonyolult módon kapcsolódik a dogon teremtésmítoszhoz.

A vallási életük legfontosabb eseménye a sziguinak nevezett szertartás, amelyet hatvan évenként rendeznek meg, és ami néhány éven át tart. Kezdete akkor van, amikor a Szíriusz csillag két hegycsúcs között megjelenik az égen. A szertartás előtt a törzs fiatal férfi tagjai három hónapig elzártan élnek. Ezalatt titkos nyelven beszélnek egymással. A szertartás alapja az a hit, hogy kb. 3000 évvel ezelőtt a dogonokat kétéltű lények látogatták meg a Szíriusz rendszerből.^[10]

A maszkokat több faluban is megőrzik, így a legrégebbi megmaradt maszk alapján 13. századra visszamenőleg igazolható ennek az eseménynek a megtartása. Az előző 1967–1971 között volt, a következő 2027-ben lesz. A szigui során faluról falura, táncolva haladnak a beavatottak, egyedi öltözékben és maszkkal. E közösség tagjait Olubaru-nak nevezik, akik egy titkos nyelvet használnak közben. A Olubaru tagjai három hónappal az esemény előtt elvonulnak hogy megfelelően előkészítsék az ünnepet. A vonulás kezdete és vége mindig Youga Dogorou falu.

A Bamba városa közelében fekvő kicsiny tóból csak az év egy napján, a nyári szárazság idején szabad csak halat fogni. Antogo rituális halászati szertartás keretében szinte percek alatt kifogják a tó kifejlett halállományát. Ekkor a dogon férfiak és fiúk körbeveszik a tavat és fonott varsákkal (kúpos kosarakkal) egy puskalövés jelére belerontanak. A BBC angol televíziós csatorna 2011-ben örökített meg egy ilyen alkalmat

A rituális temetési ceremónia a költségessége folytán egyre inkább turistalátványosság, valamint falvanként némileg eltérő. Itt a maszkok nagy szerepet kapnak, hisz a hiedelem szerint segítenek az elhunytnak, hogy biztonságosan érkezzen a túlvilágra. A "halic" egy napig tart, közvetlenül a haláleset után. Ez a "yingim" és "danyim" elemeit tartalmazza, amiket akár évekkel később is meg lehet tartani. A későbbi ünnepségek több naposak, rituális tánccal, zenével és állatáldozat bemutatásával.

Marcel Griaule 1931-től végzett kutatásokat dogon területen és 1946-ban találkozott egy idős vak vadásszal, Ogotemmêli-vel, akitől számos beszélgetés során egy rendkívül összetett kozmogóniáról gyűjtött ismereteket. Ezeket franciául 1948-ban tett közzé (Dieu d'eau – A víz Istene). Halála után, 1965-ben lefordították angol nyelvre is (Beszélgetések Ogotemmêlivel). Ennek a munkának a módszerét, a tudományos alaposságát sokan kritizálták (Goody 1967; Douglas, 1968; Lettens 1971, Brecher 1979, Clifford 1983)^[11] ugyanis egyetlen forrásból, fordítón keresztül egyetlen ember készített jegyzeteket, melyek franciául, tehát egy másodlagos nyelven készültek. Felmerült a befolyásolás gyanúja is, miszerint Griaule akarva-akaratlanul befolyásolta interjúalanyát kérdéseivel.

Az 1980-as években egy újabb kutatást folytattak a Dogonok között melynek eredményeit 1993-ban publikálták. E szerint a Szíriusz jelentősége elhanyagolható, és Griaule révén szereztek róla ismereteket.^[7]

A dogon törzs tagjai különös eredettörténettel rendelkeznek. A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz áll. Hagyományaik szerint valamikor az idők homályában a Szíriusz csillagrendszerből érkezett lények segítették őket kultúrájuk fejlődésében. A bennszülöttek ismeretei a Szíriuszról négy szudáni népcsoportnál található meg: a Bandiagara környéki dogon törzseknél, a Ségou környéki bambara és bozo népeknél, a Koutiala környéki minianka népeknél.

Tudnak a Föld tengely körüli forgásáról, de szerintük a föld lapos, a szárazföldet sós víz gyűrűje veszi körül, amit egy farkába harapó kígyó övez.^[12]

Tudomásuk van arról, hogy a Naprendszer bolygói a Nap körül keringenek ellipszis alakú pályán. Tudnak a Jupiter 4 legnagyobb holdjáról, a Szaturnusz gyűrűiről, s arról is, hogy még végtelen számú csillag létezik. Szerintük 12 világ van, a mi Földünk az alsó szint első eleme, és csak ezen élnek emberek.^[13]

A Szíriusz kísérőcsillagát tekintik a világegyetem központjának, ami körül a szülő csillag is kering a világ többi részével.^[14]

Megemlítik, hogy a Szíriusz csillagnak van egy kísérő csillaga, egy fehér törpe, amivel egymás körül keringenek.

A dogonok a Szíriuszt szigi tolo néven ismerik. A Szíriusz körül egy apró, nem látható társcsillag kering, aminek neve po tolo („a kezdet”). [Érdemes megjegyezni, hogy az apró társcsillag csak erős távcsővel figyelhető meg, szabad szemmel valóban „láthatatlan” (a modern tudomány 1862-ben bizonyította egy fehér törpe létezését, ami a Szíriusz körül kering)]. A dogonok szerint minden dolog ebből a láthatatlan csillagból ered. A po tolo valamikor a Nap helyén keringett, majd az összes egyéb csillaggal együtt elmozdult, csak a Nap maradt közel a Földhöz. A po tolo az égbolt középpontja, ami azt jelenti, hogy fontos hatással van a többi égi objektumra. A po tolo a Szíriuszt is szabályozza, ami körül 50 éves periódussal kering. A po tolo tengely körüli forgása folyamatosan új élet magjait szórja szét.

A po tolo kapcsolatban van egy Afrikában honos gabonával, amit a dogonok po néven ismernek. Ez az apró gabonamag az első volt a nyolc gabonamag közül, amiket a Teremtő isten, Amma létrehozott. A dogonok a po tolo csillagot szeretik a po nevű gabonához hasonlítani méretben és színben, mondván, hogy mindkettő apró és fehér színű.

A Szíriusz (láthatatlan kísérőjével együtt) június közepén nyugszik le, nem sokkal az esős évszak kezdete előtt. Eltűnése jelzi a vetési időszakot. A po nevű gabonát nem dugják vagy ássák a földbe, hanem csak szétszórják a föld felszínén. Szétszórása megtermékenyíti a földet, ami új életet hoz létre, ahogyan a po tolo is új életet hozott létre a Földön. A Szíriusz az esős évszak közben tűnik fel újra a hajnali égbolton, amikor az új vetés szárba szökken. A dogonok számára a po nevű gabona aratása egy áldozat, amit a gabona hoz az emberekért: halála életet ad az embereknek, ami biztosítja az újjászületését a következő vetési időszakban.

A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai látnak el. E barlang sok ezer sziklarajza közt bújik meg a dogonok homályos múltba vesző mitológiája. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg a kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve.

A dogon papok hiedelme szerint a Szíriusz rendszer egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre és tanították, információkkal látták el őket. E lényeket nommo-nak nevezték. A Szíriusz rendszerből érkezett, emberre és halra emlékeztető lényektől szerezték csillagászati ismereteiket, valamikor 3000 évvel ezelőtt. Robert Temple 1976-ban megjelent könyvében részletesen és kicsit módosítva magyarázza ezt a változatot. Temple érdekes összehasonlító mitológiai összefüggéseket tár fel a Szíriusszal kapcsolatban.

A Szíriusz-rejtély része, hogy a Szíriuszt mint vörös fényű csillagot említik (a Szíriusz jelenleg fehér fényű). Azt, hogy a fehéren fénylő Szíriusz színe korábban vörös volt, nemcsak a dogonok állítják. Az ókorban ezt mondták a babilóniaiak, a görögök, sőt, a rómaiak is. Az arab csillagászok már fehérnek írják le a Szíriuszt, megjegyezve, hogy a régiek még vörösnek látták. Kelley és Milone több lehetséges magyarázatot ismertet.^[15]

A Marcel Griaule könyvét olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert Temple amerikai tudós a szanszkrit- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Germaine Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg". – írta később.

Szíriusz rejtély címmel Robert Temple 1976-ban adta ki az itt levont következtetéseiről írott művét, mely nagy visszhangot váltott ki. A dogonok Szíriusz-mitológiájának rejtélye az ezoterika iránt érdeklődők körében népszerű téma lett.

Nemere István 1986-os Titkok könyve című műve egy egész fejezetet szentel a dogonoknak és az eredetmondájuknak. Nemere földönkívüliektől eredezteti a dogonok csillagászati ismereteit.

Dogon mitológia és csillagászat címmel 2006-ban Guman István a csillagász szemével elemzi a rejtélyt, és bár nem nyilvánít véleményt az általa összegyűjtött írások és gondolatok a földönkívüli információátadás szükségességét megkérdőjelező lehetőségeket részleteznek.

Mivel az 1870-évektől kezdve egyre fokozódó ütemben zajlott a Afrika gyarmatosítása – a kutatók, hittérítők, kereskedők, törzsi találkozók révén a dogonok több módon is modern csillagászati ismeretek birtokába juthattak.^[16] Jól dokumentált példa egy 1893-as francia csillagászati expedíció, amikor Henri-Alexandre Deslandres^[17] a Nap atmoszférájának kutatója társaival egy Nyugat-Afrikában észlelhető napfogyatkozást figyelt meg április 16-án, heteket töltve a bennszülöttek között modern felszereléseikkel. Ekkor adhattak az expedíció résztvevői csillagászati ismereteket az afrikai őslakosok számára. Megjegyzendő továbbá, hogy a csillagászati ismeretek Mali nagyobb területén ismertek, és nem korlátozódnak a dogonok népcsoportjára.

Carl Sagan és Brecher támogatták ezt az elképzelést, szerintük valamilyen európai, talán egy jezsuita lelkész, aki érdeklődött a csillagászat iránt, látogatta meg a dogonokat, és ő adta át a Szíriuszra és kísérőjére vonatkozó ismereteket valamikor az 1920-as években. Kelley szerint ennek az elképzelésnek ellentmond, hogy Griaule és Dieterlen az 1920-as években már felnőtt korban volt, és egy ilyen látogatás híre már akkor, vagy később eljutott volna hozzájuk.

Germaine Dieterlen egy kb. 400 éves tárggyal, amely szerinte a Szíriusz kettőscsillagait ábrázolja, cáfolja Carl Sagan feltételezését.^[18]

Bár az információk eredetére nem ad magyarázatot, de Kelley megjegyzi, hogy érdekes párhuzamok vannak a dogon és a polinéz hitvilág között, ami egy esetleges, távoli múltbeli ismeretátadást feltételez mindkét népcsoport számára, külső forrásból. (a nagy földrajzi távolság miatt a közvetlen ismeretátadás valószínűtlen a két népcsoport között). A polinézeknek nincsenek olyan csillagászati adataik, mint a dogonoknak. A Szíriusz mindkét népnél fontos szerepet játszik, mint minden dolgok eredete. Azonosak az ikrekkel, a szivárvánnyal, a spirállal, a digitaria nevű gabonával, a kétéltű emberekkel, és a körülmetéléssel kapcsolatos ismereteik. Mindkét kultúrában „vörös színű csillag”-ként hivatkoznak a Szíriuszra (ez korai közlésekben a Mediterránumban is előfordul). Hawaiiban „vörös csillag” a Szíriusz neve (Johnson and Mahelona 1975, p. 41). Polinéziában po a neve annak a dolognak, amiből minden származik. Időnként „semmi, üresség” értelemben használják. A po kapcsolatban van a „nappal” fogalmával (maori: Atea, mangaia: Vatea, hawaii: Wakea). A mangaia nyelvben Vatea egy istenség, aki félig ember, félig hal formájú, a többi istenség és az emberek apja (Tregear 1891, a kore alatt). Vatea és felesége, Papa egy ikerpárral rendelkezik, ők Tangaroa és Rongo.

• 
  Egy dogon falu szellemi vezetőjének (hogon) tartózkodási helye a nyolc lábon álló alacsony fedelű épület, a toguna
• 
  Krokodilos ajtó
• 
  Dogon falukép
• 
  Dogon település látképe a sziklákról
• 
  Dogon maszk
• 
  Bandiagara szirtjei
• 
  Maszkot viselő dogonok csoportképe

A Wikimédia Commons tartalmaz Dogonok témájú médiaállományokat.

• Érdekes világ: A dogonok rituális halászata
• BBC One- Emberi bolygó: Sivatagok – Ezernyi ember üríti ki a tavat percek alatt
• Guman István: Dogon mitológia és csillagászat / 2006. ISBN 963 9501 48 4
• Patricia Ann Lynch: African Mythology A to Z, Chelsea House, 2010, ISBN 978-1-60413-415-5
• Khandemer Saim: Mysteries of Dogons (Akmercan kiadó)
• UFOs and Outer Space Mysteries, Donning Press, 1982, ISBN 978-0898651027
• UNESCO [1]
• Kelley és Milone: Exploring Ancient Skies – An encyclopedic survey of archaeoastronomy, 2005, p273
• Lonely Planet: West Africa, Mali
• Schulz, Dorothea Elisabeth: Culture and customs of Mali, 2012, Greenwood ABC-CLIO, LLC, ISBN 978-0-313-35913-2
• Willie F. Page (szerk.): Encyclopedia of African History and Culture, Facts On File, Inc., 2009

• Mi újság a dogonokkal?
• Guman István: Dogon mitológia és csillagászat; függelék, dogon néprajzi bibliográfia Biernaczky Szilárd; Mundus, Budapest, 2006 (Traditional cultures in modern Africa)