Ugrás a tartalomhoz

Claude Debussy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Debussy
Nadar felvétele (1908 körül)
Nadar felvétele (1908 körül)
Életrajzi adatok
Született1862. augusztus 22.
 Franciaország
Saint-Germain-en-Laye
Származásfrancia
Elhunyt1918. március 25.
(55 évesen)
 Franciaország
Párizs
SírhelyPassyi temető
Házastársa
  • Emma Bardac (1908. január 20. – 1918, Párizs 16. kerülete)
  • Marie-Rosalie Texier (1899. október 19. – 1905. október 2., Párizs 17. kerülete)
GyermekeiClaude-Emma Debussy
SzüleiManuel Debussy
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajokopera, klasszikus zene, balett
Hangszerzongora
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja (1903. január 13.)
  • Római Díj (1884)
Tevékenységzeneszerző

Claude Debussy aláírása
Claude Debussy aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Debussy témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Debussy sírja a Passyi temetőben

Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22.Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerző.

Élete

[szerkesztés]

Saint-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.

Néha beült César Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani őket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat A tékozló fiú (L'Enfant prodigue) című kantátájával.

Francia 20 frankos bankjegy Claude Debussy portréjával, a típust 1981 és 2001 között bocsátották ki.

Az 1880-as évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónőjével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünidőkben. Meck asszony elvitte Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.

A Római-díj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.

Debussy ebben az időszakban mélyült el a hermetikus filozófiában, kapcsolata Joséphin Péladannal és az általa alapított rózsakeresztes mozgalommal is erre az időszakra tehető.[1]

1899-ben rövid életű házasságot kötött Rosalie Texier-vel. Közben kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnes-t. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban.

Termékeny művészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) című művével, befejezte a La Mer (A tenger) című gyönyörű zenekari művét. Magánélete azonban zűrzavarossá vált: elköltözött feleségétől, és a művelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L'Isle Joyeuse című darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihlető). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tőle született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, meglőtte magát. A sajtó és a barátok Debussy ellen fordultak.

1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos műve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balett. A század első éveitől kezdve mint kritikus, zenei író is működött. 1918-ban halt meg rákban.

Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is.

Fő művei

[szerkesztés]

Zongoradarabok

[szerkesztés]
  • Deux Arabesques, (1888)
  • Petite suite, (1889)
  • Marche écossaise (4 kézre), (1891)
  • Pour Le Piano, (1899)
  • Lindaraja (2 zongorára), (1901)
  • Estampes, (1903)
  • L'Isle Joyeuse, (1904)
  • Suite bergamasque, (1890)
    • benne Prélude, Menuet, Clair de Lune és Passepied
  • Images I és II, első és második sorozat, (1890-1905, 1907)
  • Nocturne, (1892)
  • Children's Corner szvit (1908)
  • Préludes I és II, első és második kötet, (1910-1913)
    • benne La Fille aux Cheveux de Lin, La Cathédrale Engloutie (I) és Canope (II)
  • Douze Études, első és második kötet, (1915)
  • Six épigraphes antiques (4 kézre és 2 kézre), (1914)
  • En blanc et noir (2 zongorára), (1915)

Színpadi művek

[szerkesztés]
  • Pelléas et Mélisande, (1893-1902)
  • Le martyre de St. Sébastien, misztérium, (1911)
  • Jeux, balett, (1913)
  • Khamma, balett, hangszerelte Charles Koechlin, (1912)
  • La boîte à joujoux, balett, hangszerelte André Caplet, (1913-1917)

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Le printemps (A tavasz), (1884)
  • Prélude à l'après-midi d'un faune (Egy faun délutánja), (1894)
  • Nocturnes, (Nuages, Fêtes, Syrènes), (1899)
  • La Mer (A tenger) (1905)
  • Images pour orchestre
    • Gigues, hangszerelte André Caplet, (1906-1912)
    • Ibéria (3 tétel), (1907)
    • Rondes de printemps, (1911)

Művek szólóhangszerre és zenekarra

[szerkesztés]
  • Fantasie (zongora+zkr.),(1886-1889)
  • Danses Sacrée et Profane (hárfa+zkr.), (1904)
  • Rhapsodie (szaxofon+zkr.)

Kórusművek

[szerkesztés]
  • L'enfant prodigue, kantáta, (1884)
  • La Demoiselle élue, kantáta, (1887-1888)
  • Trois chansons de Ch. d'Orleans, (1898-1908)

Kamarazene-művek

[szerkesztés]
  • Vonósnégyes, g-moll, (1893)
  • Rhapsodie (szaxofon+zongora;szaxofon+zkr.), (1903-1911)
  • Première Rhapsodie (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
  • Petit pièce (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
  • Szonáta gordonkára és zongorára, (1915)
  • Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára, (1915-1916)
  • Szonáta hegedűre és zongorára, (1917)

Kötetei magyarul

[szerkesztés]
  • Croche úr, a műkedvelők réme; ford., bev., jegyz. Fábián László; Zeneműkiadó, Bp., 1959
  • Összegyűjtött írások és beszélgetések; összeáll., ford., jegyz., utószó Fazekas Gergely; Rózsavölgyi, Bp., 2017

Források

[szerkesztés]
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
  • Hendrik Lücke: Mallarmé - Debussy. Eine vergleichende Studie zur Kunstanschauung am Beispiel von „L'Après-midi d'un Faune“. (= Studien zur Musikwissenschaft, Bd. 4). Dr. Kovac, Hamburg 2005, ISBN 3-8300-1685-9.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. LA ROSE DE L’INCONNU, LA CROIX DU DÉVOILÉ: ÉVIDENCE ÉSOTÉRIQUE DANS L’OEUVRE DE CLAUDE DEBUSSY (francia nyelven). [2020. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]