rendű

See also: rendu and Rendu

Hungarian

rend (“order, rank”) +‎ -ű (“of”, adjective-forming suffix)

rendű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendű	rendűek
accusative	rendűt	rendűeket
dative	rendűnek	rendűeknek
instrumental	rendűvel	rendűekkel
causal-final	rendűért	rendűekért
translative	rendűvé	rendűekké
terminative	rendűig	rendűekig
essive-formal	rendűként	rendűekként
essive-modal	—	—
inessive	rendűben	rendűekben
superessive	rendűn	rendűeken
adessive	rendűnél	rendűeknél
illative	rendűbe	rendűekbe
sublative	rendűre	rendűekre
allative	rendűhöz	rendűekhez
elative	rendűből	rendűekből
delative	rendűről	rendűekről
ablative	rendűtől	rendűektől
non-attributive possessive - singular	rendűé	rendűeké
non-attributive possessive - plural	rendűéi	rendűekéi