Quenya nyelv

Quenya
Kiejtés	[ˈkʷɛɲa]
Alkotó	J. R. R. Tolkien
Első kiadás dátuma	1915–1973
Beszélik	J. R. R. Tolkien műveiben: A nemestündék, illetve Középfölde lakói ünnepi alkalmakkor vagy tudományos célra A valóságban: ismeretlen számú ember próbálja meghonosítani a quenyát írott formában (vö. Neo-Eldarin)
Terület	Valinor, Arnor, Gondor, Lórien stb.
Színhelye és használata	Középfölde
Nyelvcsalád	mesterséges nyelv    művészi célú nyelv     irodalmi mesterséges nyelv      Arda nyelvei       quendi        eldarin         quenya
Írásrendszer	tengwar írás (van latin átírása)
Forrásai	latin, görög, finnugor nyelvek
Nyelvkódok
ISO 639-1	-
ISO 639-2	art
ISO 639-3	qya
A Wikimédia Commons tartalmaz Quenya nyelv témájú médiaállományokat.

A quenya (kiejtése [ˈkʷɛnja])^[1] egy, J. R. R. Tolkien műveiben szereplő mesterséges nyelv, mely egyike a tündék által beszélt nyelveknek.

A regényfolyam által elmesélt magyarázat szerint a quenya nyelvet a Valinort elért nemestündék beszélték. A Noldák és Vanyák közös eldarin nevű nyelvéből alakult ki. A közös Eldarin pedig az ún. primitív quendi nyelvből fejlődött ki. A tündék három házából kettőben, a nolda és vanya házakban kissé eltérő, de alapjaiban megegyező quenya tájszólásokat beszéltek (a két dialektus neve: quenya [más néven noldorin quenya majd később, amikor követték Fëanort Ardára, száműzöttek quenyája], illetve vanyarin quenya [vagy quendya]).

A nyelvet később a valák is használták és részben egyesítették saját nyelvükkel. A valák sok elemet beemeltek saját nyelvükből a quenyába, ezekből sokat azonban inkább a vanyarin dialektusban, s nem a noldorinban találunk, valószínűleg azért, mert a valák sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a vanyákkal, mint a noldákkal.

A tündék harmadik házában, a telereknél, akik elérték Amant és megalapították ott Alqualondë-t, egy eltérő nyelvet – a(z) (Amanya) telerint – beszélték, mely azonban igen erősen hasonlít a quenyára. Eredetileg a vanyák, a noldák és a telerek is a közös eldarint beszélték. A quenya Tirionban, a telerin pedig Tol Eresseán alakult ki, még mielőtt Alqualondéba és Valinor partjaira költöztek volna. A telerin nyelvet néhányan a quenya dialektusának tartották. Ez az állítás nem helytálló, azonban megjegyzendő, hogy amikor a telerek végül eljutottak Valinorba, a telerin és a quenya valóban jelentősen keveredett egymással. Emellett az eredetük is közös. A két nyelv ezért nagyjából olyan közel áll egymáshoz, mint a spanyol és a portugál.

A Harmadkorra a quenya nyelv kihalt Középföldén: a legtöbb tünde sindarint beszélt, az emberek pedig legtöbben a nyugorit használták. A quenyát legfeljebb névadásnál és hivatalos írásokban használták, szertartásos nyelvvé vált, mint a latin a középkori Európában. Ezért Tolkien alkalmanként "tünde-latinnak" nevezte ezt a nyelvet.^[2]

Tolkien elképzelt világában a quenyát általában Tengwákkal írták, bár korábban a Saratit használták erre a célra. Más írásrendszert is használtak a nyelv rögzítésére: Cirth rendszert is készítettek a quenyához. A valóságban sem ritka a Tengwar, de a latin ábécé használata itt sokkal gyakoribb.^[3]

Nyelvtanát és hangtanát tekintve a quenya főleg finnugor és latin behatásokat mutat. Hangzókészlete eléggé kötött, hangzása kemény, de dallamos. Nyelvtanában érdekesen keverednek az indoeurópai és a finnugor nyelvekre jellemző jegyek (főnévi esetek, elöljárószavak, igei személy- és tárgyragok, birtokos jelek stb). Szókincse mintegy háromezer szót ölel fel, azonban mind nyelvtanában, mind az alapvető szókészletben vannak hiányosságok. Kreativitással azonban szép szövegek alkothatók a segítségével.^[forrás?]

A Szilmarilok harmadik fejezete szerint a tündék Cuiviénen-ben fejlesztették ki nyelvüket, mielőtt találkoztak volna Oromë-val:

és beszélni kezdtek és mindent elneveztek, amit megláttak. Önmagukat quendi-nek nevezték, mert csak ők tudtak beszélni; mert semmilyen olyan élőlénnyel sem találkoztak, amelyik beszélt vagy énekelt volna.

Mivel először a csillagokat pillantották meg, az "el", vagyis a csillag szó lett a tündék első szava, és Oromë Eldáknak, vagyis a csillagok népének nevezte el őket a saját nyelvükön. Azonban idővel az Eldák változtattak nyelvükön, kedvük szerint bővítve szókincsét és eltávolítva azt a Valák beszédétől. A Valák is ezt a nyelvet vették fel, hogy a tündék jobban be tudjanak illeszkedni Valinorba.

A quenya nyelv a noldák közvetítésével került Beleriandba, (Középföldére), amikor a noldák saját akaratukból elhagyták Amant és királyságokat alapítottak Beleriandban. Birodalmaikban eleinte a quenya volt a beszélt nyelv, de mivel a noldáknak jobb volt a nyelvérzéke, és mivel a sinda kevésbé volt kifinomult, inkább a noldák tanultak meg a sindát a kommunikációhoz.
Elu Thingol, más néven Elwë, Doriath ura is sokat tett azért, hogy a quenya eltűnjön a közéletből. Mikor megtudta, hogy a noldák mit követtek el Alqualondëben (alqualondëi testvérmészárlás), rokonai hazájában, megtiltotta birodalma minden alattvalójának, hogy a quenyát beszéljék, illetve, hogy feleljenek quenya nyelven feltett kérdésekre. Innentől kezdve a quenya használata csak a nolda főurak szórakozása lett, és igen hamar a tudomány és a művészet fennkölt nyelvévé vált.

A Középfölde Harmadkorában használt quenya nyelv többnyire már csak tudományos vagy ünnepi célt szolgált, mint a mi latin nyelvünk. A quenyát ünnepi nyelvnek használták, és gyakran ezen a nyelven is írtak; a Sinda az összes tünde anyanyelve volt. Ennek ellenéra a Noldák még mindig emlékeztek a quenyára és nagyra tartották, ami abból is látszik, ahogy reagáltak Frodó köszöntésére: elen síla lúmenn' omentielvo ("Csillag ragyogja be találkozásunk óráját"). Galadriel talán az egyetlen olyan jelentős tünde Középföldén A Gyűrűk Ura eseményei alatt, aki már a bölcsőjében is hallhatta a quenyát: mivel Valinorban született a Két Fa korában, és ő volt valószínűleg a leghatalmasabb tünde, és Círdan-t leszámítva a legidősebb is akkoriban Középföldén. A Noldák (Száműzöttek) quenyája némileg eltért a Valinorban beszélt quenyától, mert a nyelv folytatta fejlődését a száműzetés után is és szabályosabb is lett, mert tudományos nyelvvé vált. A kiejtés is módosult kisebb mértékben.

Tolkien a lehető legszebb nyelv létrehozásával kísérletezett. Ez a késztetés motiválta őt Középfölde megalkotásában. Ahogy a nyelv fejlődött, beszélőkre lett szükség, a nyelv beszélőinek történelmet kellett kitalálni és háborúkhoz és migrációhoz hasonló eseményeknek kellett történnie, hogy teljes legyen a mesterséges nyelv, és ezekből a gondolatokból született meg Középfölde.^[4]

Tolkien 1915 körül kezdte^[5] megalkotni a quenya nyelvet, (a nyelv nevének helyesírása ekkor még "qenya" volt, a "quenya" szóalak az 1940-es években jelent meg először) amikor az exeteri egyetemen tanult. Ekkor már több, ősi germán nyelvet ismert, többek között a gót nyelvet, az óészaki nyelvet és az óangol nyelvet, és hozzákezdett a finn nyelv elsajátításához a Kalevala olvasásának hatására. Ez utóbbi felfedezése, saját szavaival élve, "teljes mértékben elbódította".^[6]

Tolkient nagyon érdekelték a lengendák és a mondák, ezért külföldi nyelveket tanulmányozott a mondák eredeti nyelven való elolvasásához. Többek között finnül tanult, hogy el tudja olvasni a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt.

A tolkieni történeteken kívül a quenya nyelvtanra hatással volt a finn, ami agglutináló nyelv, akárcsak a magyar; nyelvtanára hatott a latin és a görög. A fonológiája a finn nyelven alapul, és kisebb mértékben hatott rá a latin, olasz és a spanyol. A finnugor nyelveket nem ismerők számára furcsa lehet, hogy a szótagok nem kezdődhetnek, de nem is végződhetnek mássalhangzó-torlódással (kivéve a duális datívusz végződést, az "-nt"-t); A finn hatás a szókincsre is kiterjed: néhány szó, mint például a tule "jön" és az anna "ad", finn eredetű. Egyes szavakban latin (e.g. aure, "hajnal"), és germán hatás érvényesül (például Arda, a világ quenya neve).

Egyes külföldi nyelvet beszélők között a legfurcsábbnak talált jellemzője a quenyának, hogy rendkívül agglutináló, ami azt jelenti, hogy a mondatokban a grammatikai viszonyokat toldalékok ragasztásával fejezik ki.

Tolkien sosem fejezte be a kísérletezgetést kitalált nyelveivel, és jelentős változtatásokat hajtott végre a quenya nyelvtanán és szókincsén, így a nyelvből több, nagy eltéréseket mutató változat jött létre fejlődése során: az 1930-as évek qenya nyelve, amelyik változatban az "A Secret Vice" (Titkos bűn) című esszé versei íródtak,^[7] nagymértékben különböznek az A Gyűrűk Urából és a A szilmarilokból ismert változattól. A quenya nyelv mindig Tolkien érdeklődédének középpontjában állt, és a nyelv fejlődése egészen alkotójának 1973-ban bekövetkezett haláláig folytatódott, szemben a sindarin nyelvével, ami csak néhány alapvető változáson ment keresztül.

A Vinyar Tengwar és a Parma Eldalamberon című kiadványok azért jöttek létre, hogy szerkesszék és kiadják Tolkien nyelvészeti munkáit.

Tolkien korai írásaiban (ld.: Középfölde történelme), a nyelvet qenya nyelvnek nevezi, habár a kiejtés ugyanúgy kvenya. Számtalan nyelvtani és szókincsbeli átnézésen ment keresztül, mielőtt elnyerte volna azt a formát, amit A gyűrűk urában láthatunk, és sokat változott A szilmarilok befejezéséig. A qenya kifejezést a régi qenya és az új quenya közötti különbség kifejezésére használjuk. Azonban a quenya változékony természete miatt az efféle megkülönböztetés nagyon vitatott.

A quenya nyelvet arra használják a rajongók, hogy Tolkien nyomán tünde nyelvű verseket, szövegeket, kifejezéseket és neveket találjanak ki, és gyakran neo-quenyának hívják, a nyelvészek pedig Quenya Vinyakarmë-nak nevezik (vö. "neologizmus"). Mivel Tolkien ötletei gyakran változtak, minden kísérlet a nyelv tényleges használatára rengeteg kérdést vet fel.

2001-ben jelent meg a mozikban A Gyűrűk Ura filmtrilógia első része. A quenya ebből eredő megnövekedett népszerűsége egy Onion cikkhez vezetett, a "Don't Come Crying to Me when You Need Someone who Speaks Elvish"-hez.[1] (Ne nekem sírj, ha valakivel tünde nyelven akarsz beszélni)

Bővebben: Tengwar

A quenya nyelv írásrendszere a Tengwar. Fëanor fejlesztette ki még Valinorban, azonban olyan népszerű lett, hogy szinte minden nyelv Tengwar-t használt (szürketündék, emberek, még Sauron is az Egy Gyűrűn), gyakorlatilag csak a törpök használtak rúnákat helyette.

	Magas		Középső		Mély
	hosszú	rövid	hosszú	rövid	hosszú	rövid
Zárt	iː	ɪ			uː	u
Közép	eː	ɛ			oː	ɔ
Nyílt			ɑː	a

	Hangrend
	Magas	Mély
i		iu
e		eu
a	ai	au
o	oi
u	ui

Eredetileg az összes kettőshangzó ereszkedő jellegű volt, de a Harmadkorra az /iu/ emelkedő jelleget öltött, az angol yule [juːɫ] szó kezdetéhez hasonlóan.

		ajakhang	foghang		palatális	veláris		gégehang
			orális	labiális		orális	labiális
Nazális		m	n	nʷ²	ɲ4	ŋ7	ŋʷ12
Zárhang		p  b	t  d		c³	k8 g	kʷ11
Réshang		f  v1	s		ç6	x9		h
Pergőhang			r
Szemivokális	laterális		l		ʎ5		ʍ13  w
	centrális				j10

1. szó végén <f>-ként írjuk vagy szó végi /n/ előtt.
2. <nw>-ként írjuk
3. <ty>-ként írjuk
4. <ny>-ként írjuk
5. <ly>-ként írjuk
6. <h> vagy <hy>-ként írjuk
7. <ng> vagy <ñ>-ként írjuk
8. <c>-ként írjuk
9. <h>-ként írjuk
10. <y>-ként írjuk
11. <qu>-ként írjuk
12. <ngw> vagy <ñw>-ként írjuk
13. <hw>-ként írjuk

Az /f/ hangot [v] hangnak ejtjük a szavak végén vagy /n/ hang előtt.

/h/ eleinte [x] volt minden helyzetben, de később [h] hanggá módosult szókezdő helyzetben. Intervokális (két magánhangzó közötti) helyzetben [x] hang maradt, mint az aha [axa] ('düh') szóban, és mély (veláris) hangok, /a, o, u/, illetve /t/ között, mint az ohtar [oxtar] ('harcos') szóban. Magas (palatális) magánhangzók /e, i/ és /t/ között a /h/ palatalizálódik, [ç] lesz belőle, mint a nehta [neçta] ('kopjafej') szóban.

A hy kiejtése, amit eredetileg egy betűként volt jelölve, [h] hangra redukálódott a Harmadkorban, ezért /h/ és /j/ betűcsoportot használjuk a[ç] kifejezésére.

Tolkien ng és a ñ hangok között vacillált a quenya veláris nazális írásában, de azt mondják, hogy az utóbbit kedvelte, és inkább azt használta késői munkájában egészen haláláig. A Harmadkorban a szóeleji [ŋ] [n] hanggá fejlődött.

A quenya nyelvű szövegeket latin betűkkel írta Tolkien A gyűrűk urában, hiszen az olvasók nem ismerik a Tengwar-t (csak az "E" függelék tartalmazza a tündeírást), viszont sok esetben nehéz az átírás alapján eldönteni, hogy melyik hangot hogyan kell ejteni. Ezért Tolkien a már említett "E" függelékben elmagyarázta, hogyan olvassuk a latinbetűs quenyát.

A következő lista a latin betűkkel írt quenya hangokat ismerteti a teljesség igényével.

• C – minden esetben "k" hangot jelöl (például celeb ["ezüst"] = keleb)
• F – "f" hang, de szó végén "v" hangot jelöl
• G – a magyar "g" hang
• H – a magyar "h" hangot jelöli, de a ht a német echt, acht szavak "cht" hangját jelöli.
• L – a magyar "l" hangot jelöli, de "e" vagy "i" és egy mássalhangzó előtt palatalizálódott. Az utóbbi, palatalizálódott "l"-t Tolkien "lh"-val jelölte
• NG – az ng az "ing" szóból, de szó végén csak az ing szó n-jét ejtették. A szó eleji n-t is így ejtették szó elején. (például noldo)
• QU – a latin "aqua" szó qu-ja
• R – minden fonetikai helyzetben pergetett "r". HR: zöngétlen "r"
• S – "sz" hang
• TH – az angol thin th-ja
• TY – "ty" hang, mint a tyúk szóban
• V – magyar "v" hang, de szó végi helyzetben nem így írjuk.
• W – angol were w-je. HW: zöngétlen "w".
• Y – magyar "j" hang. HY: zöngétlen j (például angol "hew")

Más, csak a sindarin nyelv átírásában használt digráfok:

• CH – a pech szóban, vagy a Bach névben található hangot jelöli
• DH – az angol that szó th hangját jelöli
• PH – a magyar "f". a.: szó végi "f" jelölése (például: alph ["hattyú"]) b.: ha az f-hang p-ből származik c.: egyes szavak közepén; ilyenkor hosszú "f"-et ejtünk (például ephel ["kerítés"])

• I – magyar, magas hangrendű "i"
• E – magyar, zárt "e"
• A – a magyar "á" rövid időtartamú változata
• O – magyar "o"
• U – magyar "u"
• É – magyar "é"
• Ó – magyar "ó"
• UI – "uj"
• OI – "oi"
• AI – "áj", de az "á" rövid időtartamú benne (viszont nem "a")
• IU – "ju"
• EU – "eu", egy szótagként ejtve (tehát az "u" csupán félhang)
• AU – "au", egy szótagként ejtve

Megjegyzés: Az ä, ë, ö (Eönwë, Eärendil) betűk nem különböznek az a, e, o betűktől. Ezeket használja az angol szó végi helyzetben (Manwë, Voromë), továbbá magánhangzó-kombinációk jelölésére, ha azok nem diftonignusok (Fëanor, Eärendil, Eönwë, hroä; de: Sauron, laita, iarwain)

A hangsúlyt a quenya nem jelöli, mert az a szó formájától függ.

• Kétszótagos szavaknál az első szótagra esik a hangsúly.
• Kétszótagosnál hosszabb szavaknál az utolsó előtti szótagra esik a hangsúly, ha az utolsó szótag hosszú magánhangzót, diftongust, vagy olyan magánhangzót tartalmaz, amit legalább kettő mássalhangzó követ. (Ebben az esetben az utolsó előtti szótag gyakorlatilag verstanilag hosszú szótag)
• Ha a két szótagnál hosszabb szó utolsó előtti szótagja olyan magánhangzót tartalmaz, amit csak egy, vagy egy mássalhangzó sem követ, hátulról a harmadik szótagra esik a hangsúly.

Példák:^[8] elentÁri, silIvren, Orome, ancAlima

A határozott névelő minden esetben i. Pl.: i alda, a fa; i eleni, a csillagok. Határozott névelőt használunk alanyi utalószó és egyes névmások esetében is.. Ex.: i quena, az, aki beszél; i quenar, azok, akik beszélnek; antan i quena, egy férfi, aki beszél. A quenyának nincs határozatlan névelője. Névelő nélkül a főnév határozatlannak tekinthető. Ex.: alda, egy fa; eleni, csillagok.

A többes szám jele -i vagy -r. -i mássalhangzóra végződő szó többes száma, illetve a szó végi -e helyén jelzi a többes számot. Pl.: alda(fa), aldar; elen(csillag), eleni. A kettes számot -t-vel, vagy "d" és "t" esetén -u-val jelöljük. Pl.: aldu, két fa; ciryat, két hajó. A kettes szám megszűnt a Harmadkorra és már csak olyan főneveknél maradt nyoma, amelyeket mindig kettes számban használunk. Pl.:hendu, (két) szem; rancot, (két) kar. A quenyában nincsenek nyelvtani nemek.

A főnévragozásnak tíz esete van (néhány bizonytalan jelentőségű rövid változat). Négy alapeset van: Alanyeset, Tárgyeset, Birtokos eset, és eszközeset; a három határozói eset: allatívusz (amelynek a Részes eset a rövid alakja), Locativus (szintén rendelkezik rövid alakkal, de szerepe tisztázatlan), és határozóeset; és egy melléknévi eset.

Alapesetek:

• Az alanyeset főleg a mondat alanyának megjelölésére szolgál. A beszélt quenyában tárgyeseti szerepe is lehet (lásd lejjebb). Ezt kell használni néhány prepozíció esetén is.
• A tárgyeset az állítmány közvetlen tárgyát jelöli meg. Nem használják a beszélt quenyában, mert beleolvadt az alanyesetbe, de az írott quenyában még különálló eset.
• A birtokos esetet az eredet megjelölésére szolgál (például Szauronnak a Gyűrűje). Használata néha egybeesik a határozóesettel, és néha a birtokosjelzői esettel
• Az eszközeset a főnevet egy eszközként jelöli meg.

Határozói esetek:

• Az allativus a főnév irányába történő mozgást fejezi ki.
• A részes eset a mondat részeshatározóját jelöli.
• A locativus azt fejezi ki, ha valami a főnév helyén.
• A határozóeset a főnévtől távolodó mozgást fejezi ki.

Melléknévi eset:

• A melléknévi eset minőséget ír le. Kifejezhet birtokot vagy birtoklást is. Ezért használata gyakran egybeesik a birtokos esettel.

A főnévnek négyféle száma van: az egyes szám, az általános többes szám, és a "partitív többes", ami azt fejezi ki, hogy a főnév egy nagy mennyiség része. Ezenkívül a kettes szám is létezik a quenyában.

Toldalékkal is fejezhetünk ki mennyiséget (-li). Ez a toldalék az eset vége elé kerül, aminek így többes számban kell lennie. Ha az eset i-vel végződik, a toldalék megnyúlik. Pl.: aldalisse, sok fában; antallion, sok embernek (a vmije); lasselínen, sok levéllel

A késő quenya főnév deklináció az ún. "Plotz Deklináció"-ban található. Ezt a deklinációt Tolkien küldte levélben Dick Plotz-nak 1967-ben.^[9] Kettő "klasszikus" quenya, magánhangzóra végződő tövű főnév deklinációját mutatja meg a levél: cirya "hajó" és lassë "levél", négy számban: egyes szám, tsz. 1, tsz. 2, és kettes. A tsz. 2 alakjai az általános többesnek felelnek meg, a tsz. 2 a késő quenya partitív többes számnak felelnek meg. A deklinációnak öt fő esete van, amelyek három csoportot alkotnak. Tolkien a-val, b-vel, és c-vel jelölte ezeket. Ezekből Tolkien csak az a)-t nevezte el: alapesetek: alapeset, tárgyeset, birtokos eset, és eszközeset; és a b)-t, a határozói eseteket: allativus, locativus, és határozóeset. Az allativusnak és a locativusnak rövid formája is van (kivéve a kettes locativust), ebből a rövid allativus forma a késő quenya részes esetnek feleltethető meg. A harmadik csoport, c, csak egy tagot számlál (az is csak egyes számban és tsz. 2-ben létezik), amelyik az 1960-as "Quendi and Eldar" esszében leírt melléknévi esetnek feleltethető meg.

A lenti főnévi deklinációk a Plotz Deklináció alakjainak módosított változata, így a beszélt quenya alakjait tükrözik (Tolkien, a "klasszikus" és a beszélt quenya közti különbségről készített saját leírásának megfelelően; a leírás a Plotz Deklinációval együtt járt). A megadott meldo "barát", elen "csillag", és nat "dolog" deklinációi a többi tővégződési típus feltételezett formái.

Egyes	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Alanyeset	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Tárgyeset	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Birtokos eset	ciryo	lassëo	meldo	eleno	nato
Eszközeset	ciryanen	lassenen	meldonen	elennen	natenen
Allativus	ciryanna	lassenna	meldonna	elenenna	natenna
Részes eset	ciryan	lassen	meldon	elenen	naten
Locativus	ciryassë	lassessë	meldossë	elenessë	natessë
Rövid locativus	ciryas	lasses	meldos	elenes	nates
Határozóeset	ciryallo	lassello	meldollo	elenello	natello
Melléknévi eset	ciryava	lasseva	meldova	elenwa	nateva

Többes	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Alanyeset	ciryar	lassi	meldor	eleni	nati
Tárgyeset	ciryar	lassi	meldor	eleni	nati
Birtokos eset	ciryaron	lassion	meldoron	elenion	nation
Eszközeset	ciryainen	lassínen	meldoinen	eleninen	natinen
Allativus	ciryannar	lassennar	meldonnar	eleninnar	natinnar
Részes eset	ciryain	lassin	meldoin	elenin	natin
Locativus	ciryassen	lassessen	meldossen	elenissen	natissen
Rövid locativus	ciryais	lassis	meldois	elenis	natis
Határozóeset	ciryallon	lassellon	meldollon	elenillon	natillon

Partitív többes	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Alanyeset	ciryali	lasseli	meldoli	eleneli	nateli
Tárgyeset	ciryali	lasseli	meldoli	eleneli	nateli
Birtokos eset	ciryalion	lasselion	meldolion	elenelion	natelion
Eszközeset	ciryalínen	lasselínen	meldolínen	elenelínen	natelínen
Allativus	ciryalinna(r)	lasselinna(r)	meldolinna(r)	elenelinna(r)	natelinna(r)
Részes eset	ciryalin	lasselin	meldolin	elenelin	natelin
Locativus	ciryalisse(n)	lasselisse(n)	meldolisse(n)	elenelisse(n)	natelisse(n)
Rövid locativus	ciryalis	lasselis	meldolis	elenelis	natelis
Határozóeset	ciryalillo(n)	lasselillo(n)	meldolillo	elenelillo	natelillo
Melléknévi eset	ciryalíva	lasselíva	meldolíva	elenelíva	natelíva

Kettes	cirya	lassë	meldo	elen	nat
Alanyeset	ciryat	lasset	meldu	elenet	natu
Tárgyeset	ciryat	lasset	meldu	elenet	natu
Birtokos eset	ciryato	lasseto	melduo	eleneto	natuo
Eszközeset	ciryanten	lassenten	meldunen	elenenten	natunen
Allativus	ciryanta	lassenta	meldunna	elenenta	natunna
Részes eset	ciryant	lassent	meldun	elenent	natun
Locativus	ciryatsë	lassetsë	meldussë	elenetsë	natussë
Határozóeset	ciryalto	lasselto	meldullo	elenelto	natullo

A melléknév a jelzett főnév előtt áll és számban egyeztetni kell. Ugyanúgy tesszük többes számba, mint a főnevet, de az -a vég -e-re, az -ea vég -ie-re változik.Pl.: mílie antani, néhány mohó ember; orne cánot, két sietős parancsnok.

A középfokot a la (több) szóval fejezzük ki. Pl.: Nante melce la ni. Erősebbek nálam.

A felsőfokot a an(a)- (leg-) prefixummal képezzük. Pl.: Nalme anorne, Mi vagyunk a legsietősebbek.

A tőszámok a míne, atta, nelde, canta, lempe, enque, otso, tolto, nerte, cainen, minque, rasto….tucsa, "száz"(144)…menca, "ezer"(1728). A quenya számrendszere a tizenkettes számrendszer. A tündék a kisebb helyiértékű számokat írták előre (pont fordítva, mint mi).Pl.: míne rasto(13)…attarasto(24), míne attarasto(25)...míne attarasto otsotucsa(1+2*12+7*144=1033)

A sorszámneveket -ea-val képezzük (az utolsó hang kiesik, vagy a cainen esetében az -en). Pl.: lempea, ötödik; cainea, tizedik. Az ötnél kisebb számoknál a -ya gyakrabban fordul elő. Pl.:minya, első; tatya, második; nelya, harmadik.

Néhány törtszámnév: pére, fél; ilúve, egész (de az összes is – ld. Ilúvatar).

Két fő típusa van az igéknek a quenyában: alap (vagy elsődleges) igék, ezek az alapigei tőből származnak, mint a tirë (tiri-) "néz" a tir- tőből, és származék (vagy A-tövű) igék, amelyek szótöve -a-ra végződnek, és úgy alakulnak ki, hogy igeképzőt teszünk egy olyan alaphoz, mint a tulta- "megidéz" esetében, a *TUL "jön" tőből, vagy nem igei tőből származik, mint kúna- "hajlít", ami eredetileg melléknév volt: "hajlott".

Ezeket a ragozásokat nem Tolkien írta, de egy lehetséges ragozást mutat számos forrásból kikövetkeztetett információk alapján. Ezek az alakok viszonylag egységesek a kutatók körében:

	Származék igék		Alap igék
	Egyes	Többes	Egyes	Többes
Szótári alak	tulta		tirë
Aorist/Egyszerű jelen	tulta	tultar	tirë (tiri-)	tirir
Folyamatos jelen	tultëa	tultëar	tíra	tírar
Múlt	tultanë	tultaner	tirnë	tirner
Jövő	tultuva	tultuvar	tiruva	tiruvar
Régmúlt	utultië	utultiër	itírië	itíriër

Mint a quenya nyelvtan összes részét, Tolkien ezt is folyamatosan átdolgozta. A következő táblázat főleg két forrásból származik kb. 1968–69 közöttről,^[10] és nem tükrözi a névmások állapotát az azok előtti időkből.

Alak	Hosszú alak	Rövid alak	Független	Birtokos
E./1.	-nye	-n	ní	-(i)nya
E./2. tegezés	-tye	--	tyé	-tya
E./2. magázás	-lye	-l	lyé	-lya
E./3.	-se	-s	sé/sá	-rya
Általános alany	--	--	--	-ya
T./1.	-lve/-lwe		vé (< wé)	-lva/-lwa
T./1. kizáró[11]	-lme		mé	-lma
T./2.	-lde		lé	-lda
T./3.	-lte/-nte		té	-lta/-ntya
Ált. alany tsz.	-r	--	--	-rya
K./1.	-ngwe/-ince/-inque		wet	-ngwa
K./1. kizáró[12]	-mme		met	-mma
K./2.	-ste		tyet/let	-sta
K./3.	-ste/-tte	-t	tú	-sta
Ált. alany kettes	-t	--	--	-twa

A quenyában a határozószóknak kétféle típusa van:

• egyszerű határozószók
• melléknevekből származó határozószók

Az egyszerű határozószók semmilyen más szóból nem eredeztethető, különálló szavak például:

sí "most"

aqua "teljesen"

Ezeknek a szavaknak a képzésére nincs szabály.

A következő szabályok felhasználásával képezünk határozót melléknevekből:

• Az -a végű melléknevek esetében -vë képzőt használunk

anda "hosszú" → andavë "hosszan"

tulca "erős" → tulcavë "erősen"

saila "bölcs" → sailavë "bölcsen"

• Az -ë végű melléknév -ivë képzőt kap:

morë "fekete" → morivë "feketén"

nindë "vékony" → nindivë "vékonyan"

mussë "puha" → mussivë "puhán"

• Az -n végű melléknév nem kaphatja meg a fenti képzőket, hiszen a quenyában nem létezik nv hangcsoport, tehát a képző az -mbë lesz:

firin "halott" → firimbë "halálos"

teren "karcsú" → terembë "karcsún"

Az alábbi határozószó képzése rendhagyó:

mára "jó" → vandë "jól"

A quenyában, mint az angolban is, valamilyen szinten keveredik a melléknévi, illetve a határozói igenév. A mondat szórendjétől függhet, hogy melyik igenévről van szó (sitting people – ülő emberek [melléknévi igenév]; the people are sitting – Az emberek "ülve vannak" [határozói igenév]). Ezért ezt a két igenevet a szócikk együtt tárgyalja.

A határozói/melléknévi igenév toldaléka a quenya nyelvben a -la. Pl.:falastala ("tajtékozva") /falasta- ("tajtékzik")/

Azok a magánhangzók, amelyeknek van hosszú időtartamú párjuk, megnyúlnak a szótő végén: például:hlapúla (szállva) /hlapu ("száll")/.

Alap igék esetén nemcsak a magánhangzó nyúlik meg, hanem egy '-a' kötőhang is megjelenik: sil-→ sílala ("ragyogva").

A magyarból kikopott régmúlt alak (például "kikopott vala") is jelen van a quenyában. A határozói igenév ezen alakját a -na, -ina képzőkkel képezzük. Pl.: car- → carna (csinált vala); rac- → rácina (törött vala). A szótő magánhangzója itt is megnyúlhat. Ha a szótő "l"-re végződik, a toldalék -na toldalékból -da-vá módosul. mel- → melda ("szeretve vala").

A régmúlt alakot számban egyeztetjük a főnévvel (tehát az -a vég -e-re változik), viszont a jelen idejű határozói igenevet nem egyeztetjük (tehát a -la képző nem lesz -le).

A passzív melléknévi igenév jelző is lehet a mondatban, és a szenvedő szerkezetet is ezzel fejezzük ki.

A quenya nyelvben nincs igazi szenvedő szerkezet, hanem a ná igéhez teszünk hozzá egy ún. passzív melléknévi igenevet:

i coa ná carna "A ház megépült."

Többes számban:

i coar nar carnë "A házak megépültek"

A ná ige idejét megváltoztatva képezzük a múlt és a jövő idejű szenvedő szerkezetet:

i coa né carna "A ház felépült"

i coa nauva carna "A ház fel fog épülni"

Néha jobb a szenvedő szerkezet helyett a quen általános névmást használni:

quen cára coa

"Valaki éppen építi a házat".

A szenvedő szerkezet az alábbi módon kapcsolódik az aktív mondatszerkezethez:

i elda tencë i parma "A tünde írta a könyvet"

A tárgy (i parma) lesz az alany és az eredeti alany (i elda) határozó lesz:

i parma né técina i eldanen "A könyv a tünde által íródott."

Mint látható, a határozót eszközhatározói esettel fejezzük ki.

Tehát a szenvedő szerkezetben két eszközhatározó is megjelenhet: Az eredeti mondat alanya és egy normális eszközhatározó:

i parma né técina i eldanen i quessenen "A könyv egy tünde által, tollal íródott"

Ha a passzív melléknévi igenevet jelzőként használjuk, akkor is lehet cselekvő a mondatban:

i parma técina i eldanen né carnë "A tünde által írt könyv piros volt."

i nerinen carnë coar ataltier "Az emberek által épített házak összedőltek"

A quenya nyelvben a kívánságot kifejező mondatok a nai szóval kezdődnek.

A magyar nyelvben is kifejezhetjük kívánságainkat hasonlóképp például a "bárcsak" szó használatával:

nai hiruvalyes "bárcsak megtalálnád"

Viszont a magyar nyelvben alárendelő mondatra is fordíthatjuk a quenya nyelvű kívánságot:

nai tiruvantes "Remélem, meglátják/Azt kívánom, hogy meglássák"

Megjegyzés: a nai szót követő ige mindig jövő idejű.

A quenya nyelvben a jövő idejű mondatokat könnyedén kívánsággá alakíthatjuk:

hiruvan i malta "Megtalálom az aranyat"

→ nai hiruvan i malta "Remélem, megtalálom az aranyat"

caruvantes "meg fogják tenni"

→ nai caruvantes "Remélem, megteszik"

elda tuluva "egy tünde fog jönni"

→ nai elda tuluva "Remélem, egy tünde fog jönni"

A nai szó azt is jelenti, hogy "valószínűleg", tehát akkor használjuk, ha úgy gondoljuk, hogy valószínűleg megtörténik valami.

Létezik egy cé szó, ami nagyon hasonlít a nai szóhoz, de azt jelenti, "talán". Ezt s szót is használjuk jövő idővel:

cé caruvantes "talán megteszik"

Tehát a cé szóval azt fejezzük ki, hogy erősen kételkedünk valaminek a bekövetkeztében.

A feltételes mondatok alatt a "ha…akkor" és az "amikor…akkor" szerkezetű mondatok értendők.

A quenya nyelvben az írë azt jelenti, "amikor", tehát ezzel a szóval fejezzük ki azt a feltételes mondatot, amikor valami biztosan bekövetkezik :

írë ceninyel, nan alassë "Amikor látlak, boldog vagyok"

Amikor az esemény nem biztosan következik be, a mai (vagy ai) szót használjuk a feltétel kifejezésére:

mai ceninyel, nán alassë "Ha látlak, boldog vagyok"

Vagyis nem biztos, hogy látni foglak.

Más mondatrészekkel kapcsolatos bizonytalanságot is kifejezhetünk, ebben az esetben nai-t vagy cé-t használunk a mondatrész végén:

írë ëar lumbor, liptuva nai "amikor felhős az ég, valószínűleg esni fog"

tuluvan cé, mai ëal coassë "Talán eljövök, ha otthon leszel"

A quenya nyelvben legalább kettő névutó van.

Az egyik ilyen a yá, ami azt jelenti, "valamennyi évvel ezelőtt":

neldë loar yá "három évvel ezelőtt"

A másik a pella "túl":

Númen pella "nyugaton túl"

A főnevet ragozhatjuk is:

elenillor pella "a csillagokon túlról"

Az Ó-Quenya nyelvben több névutó létezett, de ezek beagglutinálódtak a főnévbe, és toldalékká váltak (úgy, mint a magyar benne → -ban, -ben) például: ana → nna.

A függő beszédet valaki mondanivalójának a továbbítására használjuk. A magyar nyelvben tárgyas összetett mondatokkal fejezzük ki (azt mondta, hogy…) Mint a magyar nyelvben, a quenya nyelvben sem hagyhatjuk el a kötőszót, viszont a quenya függő beszédben utalószó sincs (az utalószót a magyar nyelvben se jelöljük mindig).

A "hogy" kötőszónak a quenya sa felel meg:

merin sa haryalyë alassë "Azt szeretném, hogy boldog légy I wish/want (that) you are happy"

istan sa ëalyë sinomë "Tudom, hogy itt vagy"

A quenya függő beszédet másmilyen összetett mondatra is fordíthatjuk. A következő példában a sa ëalyë sinomë a mondat tárgya:

ná manë sa ëalyë sinomë "Jó, hogy itt vagy"

A függő beszédben az equë szó is megjelenhet:

equë Elendil sa tulles "Elendil azt mondta, eljön

A Namárië a leghosszabb (80 szavas) quenya nyelvű vers A gyűrűk urá-ban, de a regényben számos más quenya szórványok is fellelhetőek. Ilyenek Elendil Középföldére érkezésekor kimondott szavai (Et Eärello Endorenna utúlien. Sinome maruvan ar Hildinyar tenn' Ambar-metta!), vagy azok a szavak, amelyekkel Szilszakáll Celeborn-t és Galadriel-t köszöntötte (A vanimar, vanimálion nostari). Tolkien életében kiadott quenya szövegek az Oilima Markirya ("Az utolsó bárka"), a Nieninque, és az Earendel című szöveg, amiket az "A Secret Vice" (1982-ben újra kiadták a "The Monsters and the Critics"-ben) című tanulmány tartalmaz. A Narqelion című vers egy részlete Humphrey Carpenter Életrajzában jelent meg. Az Oilima Markirya 90 szavas terjedelmével a leghosszabb ismert quenya nyelvű szöveg.

A többi quenya nyelvű szöveg Tolkien halála után jelent meg:

• Katolikus imák fordításai (szerk. Wynne, Smith, Hostetter), amelyek az 1950-es években íródtak (Vinyar Tengwar, 2002)
• Ataremma változatai (Quenya Pater Noster) I-VI, VT 43, 4–26, TT 18 változatok
• Aia María (Ave Maria) változatok: I–IV, VT 43, 26–36, TT 18
• Litany of Loreto (Loretó litániája), VT 44, p. 11–20
• Ortírielyanna (Sub tuum praesidium) VT 4, p. 5–11
• Alcar i Ataren (Gloria Patri) VT 43, p. 36–38.
• Alcar mi tarmenel na Erun (Gloria in Excelsis Deo) VT 44, p. 31–38.
• "Oath of Cirion" (Cirion esküje), Unfinished Tales (magyarul A Gyűrű keresése), pp. 305, 317.
• Korai qenya szórványok Fragments, szerkesztők:Wynne és Gilson, PE 14 (2003)
• "Sí Qente Feanor and Other Elvish Writings" (Sí Qente Feanor és egyéb tünde-írások), szerk. Smith, Gilson, Wynne, and Welden, PE 15 (2004)
• A "Koivienéni" szentencia, VT 14 (1991)
• A "Two Trees" szentencia, VT 27 (1993)
• Fíriel's Song (Fíriel dala), LR p. 72 és "Alboin Errol's Fragments" (Alboin Errol szórványai), LR p. 47.
• "Ambidexters Sentence" többféle változata, készült 1968–1969 között, VT 49 (2007)

• Középfölde nyelvei
• Khuzdul nyelv
• Valarin nyelv
• Középfölde

• Ez a szócikk részben vagy egészben a quenya című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a quenya című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Quenya nyelvtan
• Tolkien, J. R. R., The Lord of the Rings, The Return of the King, Appendix E. HarperCollinsPublishers, 1995. ISBN 0-261-10325-3
• Tolkien, J. R. R. (ed. Christopher Tolkien), The Silmarillion. HarperCollinsPublishers, 1999. ISBN 0-261-10273-7
• Tolkien.hu quenya nyelvtan
• Az angol wikikönyvek quenya nyelvtana (határozószók)

• Az angol Wikikönyvek quenya nyelvtana Bővebb információk a quenya nyelvről angolul
• The Elvish Linguistic Fellowship (Tünde Nyelvészeti Szövetség)
• Parma Eldalamberon
• Vinyar Tengwar
• Tünde kiejtési útmutató Archiválva 2008. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Ardalambion (by Helge Kåre Fauskanger): Arda nyelvei, Leckék, etc.
• Parma Tyelpelassiva – Ezüst levelek könyve
• Gwaith-i-phethdain Wordsmiths Szövetsége. Quenya info Tolkienon túl is
• EldarinWiki Wiktionary projekt a tolkieni nyelvekhez