Próféta

A próféta szó a görög pro (προ) és phémi (φη|μί) szavakból tevődik össze, mely jelentése: valakinek a nevében beszélni vagy valaki szószólója.^[1] Általános értelemben: egy olyan személy, aki kapcsolatba lép az isteni lénnyel, majd annak nevében beszél és közvetítőként szolgál az emberiség számára azáltal, hogy üzeneteket vagy tanításokat közvetít e természetfeletti forrásból.^[2] A Bibliában olyan látó vagy látnok, akihez akkor fordultak az emberek, ha Istent akarták valami felől megkérdezni.^[3]

A próféták nemcsak a Biblia történeteiből ismertek, hanem már a zsidó nép megjelenése előtt is fellelhetők.^[4] Megtalálhatók a hindu, zoroasztriánus, keresztény, iszlám és más vallásokban éppúgy, mint az ókori görög vallásban és a manicheizmusban. A zsidóknál és az iszlám vallásban olyan embert, szónokot is értenek/értettek rajta, aki Istentől ihletve beszélt. A hinduizmusban risi (= látó) néven ismertek.

A katolikus egyház Szent István Társulat által kiadott Bibliája nyomán: a bibliai nyelvhasználatból közismert próféta kifejezés a görög prófétész szóból vezethető le. Alapjelentése: hírnök, szóvivő, beszélő. A próféta szó kapcsolatban áll a vallásos szóhasználattal is, az isteni jóslatok közlésével. Ebben az értelemben olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet jóslatokban.

A Szeptuaginta a prófétész szóval a nabi' héber kifejezést fordítja. A nabi' eredete és jelentése vitatott, de kapcsolatba hozzák az akkád nabu "hirdetni, hívni" és az arab naba' "közölni" igével. Ebből az összefüggésből magyarázva a nabi' értelme lehet aktív: "aki beszél, aki hirdet", és lehet passzív: "hívott, meghívott". Általában a passzív értelmet részesítik előnyben. Az Ószövetségben tehát nabi'-nak nevezik azt a személyt, aki isteni meghívást kapott egy meghatározott küldetésre: hogy Isten igéjét hirdesse népének, általában prédikáció, némelykor szimbolikus cselekedetek formájában.

További megvilágítást ad a nabi' által kifejezett jelenségre a naba' ige ószövetségi használata. Az ősibb szövegekben (túlnyomóan hitpael igetörzsben) a nabi'-k tevékenységét kísérő eksztatikus állapothoz kapcsolódik, s így jelentése "eksztázisba, révületbe esni, őrjöngeni".^[5] A prófétai könyvekben viszont megjelenik a naba' ige másik - "hirdetni, meghívni" - jelentése (nifal igetörzsben). Ez utóbbi szóhasználat a prófétai beszédet - "prófétaként beszélni" - fejezi ki, és legitim, Jahvétól hívott és küldött próféták tevékenységét jelöli.^[6]

Az Ószövetség más kifejezéseket is használ a prófétaság jelenségére: hozeh^[7] és ro'eh,^[8] jelentésük látnok. Mindkettőt a prófétaság vizionárius jellegéből eredeztetjük.

Mózes · Sámuel · Illés · Elizeus · Ézsaiás · Jeremiás · Ezékiel · Dániel · A kispróféták

• Jóel próféta nem szerepel a listán, bizonytalan időszakban élt.

A Korán 25-38 prófétáról tesz említést, akik közül a legtöbben a Bibliában is megtalálhatók. Közülük vannak akiket többször is említ: Noé, Ábrahám, Mózes, Jézus. Az iszlámban Mohamed próféta mellett ők sorolhatóak a nagy próféták közé.

Sámuel alapította az első prófétaiskolákat Gilgálban, Jerikóban és Béthelben, amelyekben a próféta-növendékek együtt laktak. A próféták, mint a nép tanácsadói, mellettük álltak mindenféle vallásos és polgári ügyeikben, intve, figyelmeztetve és/vagy büntetve a népet, ha Isten törvényeitől eltértek. Még keményebben hallatták szavukat mint politikai népszónokok, ha a zsidó fejedelmek külföldi fejedelmekkel léptek szövetségre, idegen erkölcsöket és vallási szertartásokat hoztak be, de ezért viszont a világi hatalom részéről üldözést szenvedtek. A próféták Izrael országából Akháb idejében majdnem teljesen eltűntek az üldözés során, Júda országában pedig Manassé király lépett fel ellenük különösebben. Fő ellenfeleik a hamis próféták voltak, akik az övékéivel ellentétes politikai elvek mellett buzgólkodtak. Kr. e. 800 körül kezdték a próféták beszédeiket, intéseiket írásba is foglalni, később a fogság alatt csak írásban közölték honfitársaikkal. A prófétaság virágzása az asszíriai fogság idejére esett, ekkor léptek fel a legerélyesebb és leglelkesebb próféták, például Ámos, Hóseás, Ézsaiás és Mikeás.

A káld uralom alatt, kevéssel Jeruzsálem elfoglalása előtt és utána, másik két nagy próféta, Jeremiás és Ezékiel szerepel. A babiloni fogság alatt a próféták törekvése arra irányult, hogy a népet ősei vallásában hűen megtartsák, a bálványimádási hajlamot közülük kiirtsák és a népet a hazájukba való visszatérés reményével vigasztalják. A próféták mindenkor a nép tisztább erkölcsi és vallási tudatának fejlesztésén munkálkodtak. Egyes próféták előre látták és megjósolták, egyesek pedig meg is érték az ország elpusztulását, de azért hitték és hirdették, hogy Izrael, Jahve^[9] kiválasztott népe nem veszhet el és országuk ismét, miként Dávid király idejében, újra virágzó lesz. Ezek a jövendölések többnyire a leendő szabadító (messiás), az eszményi király személyéhez fűződtek, ezért az ilyeneket messiási jóslatoknak szokták nevezni. A fogság vége felé a prófétaság egyik kimagasló képviselője, az úgynevezett II. Ézsaiás hallatta szavát, a visszatérés után még Haggeus, Zakariás és Malakiás szerepelnek, ez utóbbival hosszú időre, mintegy 400 évig elnémult a próféták beszéde Izraelben.

Beszédeiket sajátságos, emelkedett, félig szónoki, félig költői stílus jellemzi, nem ritkán jelképes cselekményeket véve kiindulási pontul. Az Ószövetségben tizenhat próféta írása (könyve) van; a munkák terjedelmére való tekintettel négy nagy és tizenkét kis prófétát szoktak megkülönböztetni.

Jézus is prófétának mondta magát,^[10] illetve a kortársai is annak tekintették.^[11] Az Újszövetség említést tesz más őskeresztény prófétákról,^[12] akiken valószínűleg a „Lélek” irányítása alatt álló, karizmatikus ajándékokkal megáldott igehirdetőket kell érteni. Később is voltak és mind a mai napig vannak emberek, akik magukat Istentől ihletetteknek érezték, mint ilyenek a vallási élet terén egy és más újítással felléptek, néha külön felekezetet alkotva. Az ilyenek is gyakran próféta nevet viseltek.

• Bokor József (szerk.). Próféta, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 
• Biblia

A Wikimédia Commons tartalmaz Próféta témájú médiaállományokat.

• Nostradamus.lap.hu - linkgyűjtemény

• Risik - az ind kultúra "látói", "prófétái"
• Kispróféták a Bibliában
• Mohamed próféta