Münnich Ferenc

	Münnich Ferenc
	1921-ben
	A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 7. elnöke
	Hivatali idő; 1958. január 28. – 1961. szeptember 13.
Előd	Kádár János
Utód	Kádár János
	Katonai pályafutása
Csatái	első világháború; spanyol polgárháború;
Születési név	Münnich Ferenc Nándor Ede
Született	1886. november 18.; Seregélyes
Elhunyt	1967. november 29. (81 évesen); Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	MSZMP és elődei
Foglalkozás	jogász, politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1910)
Díjak	Lenin-rend (1967); Magyar Szabadság Érdemrend; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Ferenc témájú médiaállományokat.

Münnich Ferenc, teljes nevén Münnich Ferenc Nándor Ede (Seregélyes, 1886. november 18. – Budapest, 1967. november 29.) jogász, kommunista politikus, miniszterelnök, 1956 után a rendszer második legfontosabb kádere, egyik jelképe, NKVD-ezredes.

Élete

1956-ig

Münnich Ferenc a Fejér vármegyei Seregélyesen született, római katolikus német származású családban, Münnich Ede és Szájbély Ilona gyermekeként.^[1] Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák–magyar hadseregben. Orosz hadifogságba esett 1915-ben; a szibériai Tomszkba deportálták, ahol ma is utca van elnevezve róla^[2].

Hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapító tagja és a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, illetve a szlovák vörös hadsereg szervezője volt. 1919. május 24-én Budapesten házasságot kötött a pozsonyi születésű Csippek Gabriellával, Csippek Ferenc és Brunner Sarolta lányával.^[3]

A tanácsköztársaságok leverése után Bécsbe szökött, majd 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt.

Harcolt a spanyol polgárháborúban. Otto Flatter néven érkezett Albacetébe. Több beosztásban is harcolt, a huescai csata után mint a XV. hadosztály vezérkari főnöke, majd mint a XI. nemzetközi brigád parancsnoka. A visszavonulás után franciaországi táborba került. Két év után, 1941-ben a szovjet diplomácia közbenjárására Olaszországot, Jugoszláviát, Bulgáriát megjárva került vissza a Szovjetunióba.

1942 és 1945 között főszerkesztő volt a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, ahol előbb Budapest rendőrfőkapitánya volt (1946–1949), majd diplomataként szolgált, 1949 és 1956 között. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (harmadik osztály) tüntették ki.

Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, az 1956-os forradalom során október 27-étől november 3-ig Nagy Imre második kormányának belügyminiszteri tisztségét is viselte.

Kádárral Moszkvában

Kádár Jánossal a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 2-án és 3-án Moszkvában tárgyalt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével. Münnich szerepe a moszkvai út előkészítésében nem teljesen tisztázott; Kádár vele találkozott és Münnich Andropov szovjet nagykövettel tárgyalt aznap este (november 1-jén), s akkor mindkettőjüket a Szovjetunióba vitték. A kortársak közül sokan azt gyanították, hogy Münnich tőrbe csalta Kádárt, ugyanakkor a moszkvai tárgyalások jegyzőkönyvei alapján nem képviseltek eltérő álláspontot a szovjet beavatkozásról.

A szovjet pártvezetés egyes tagjai, főleg Molotov, Münnichet szerették volna a magyar miniszterelnöki székben látni, mert Kádár egyesek szemében azt a benyomást keltette, hogy túl közel áll Nagy Imre miniszterelnök vonalához, miközben Münnich és Bata István nyíltan kiálltak a szovjet fegyveres beavatkozás szükségessége mellett. Hruscsov azonban, aki november 3-án érkezett vissza Moszkvába Jugoszláviából, Kádárt támogatta.^[4]

Van olyan feltételezés is, hogy a szovjet vezetők azzal is nyomást gyakoroltak a Kádár–Münnich-párosra, hogy ha ők nem vállalják, akkor a Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyás–Gerő Ernő–Hegedüs András trióból léphet valaki a helyükbe. (Ha nem is így történt, ez reális eshetőségnek látszhatott.)

A forradalom leverésekor és később

Münnich november 4-étől a Kádár János vezette első Kádár-kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi ezredek és a munkásőrség megszervezésében. A Kádár-kormány lemondását követően a Minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-renddel tüntette ki. Halála után 1989-ig utca viselte a nevét Budapest V. kerületében.^[5] Szobrát 1990. március 21-én – Krassó György – vezetésével – a lábánál lefűrészelték és vörös festékkel leöntötték. Később csonkán állították fel a szoborparkban.^[6]

Munkái

A proletár osztályhadsereg; Németországi Egyesült Kommunista Párt Magyar Csoportja, Bp., 1921 (Kommunista kiskönyvtár)
A szocialista építés ötéves terve; összeáll. Münnich Ferenc; Centrizdát, Moszkva, 1930 (Sarló és kalapács könyvtára)
A magyar nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján; Kossuth, Bp., 1957 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
Az októberi forradalom és a Magyar Vöröshadsereg (különlenyomat a Hadtörténelmi Közlemények 1959. 1. számából, Bp., 1959)
Egységben a békéért, a szocializmusért (válogatott beszédek és írások; Kossuth, Bp., 1959)
Viharos út (önéletrajz; Szépirodalmi, Bp., 1966)
A Magyar Tanácsköztársaságról; sajtó alá rend., bev. Liptai Ervin, közrem. M. Berényi Etelka; Kossuth, Bp., 1969
Tankok ellen, száz halálon át. Münnich Ferenc a spanyol polgárháborúban; összegyűjt. Münnichné Berényi Etelka, szerk. Münnichné Berényi Etelka, Györkei Jenő, bev. Györkei Jenő; Gondolat, Bp., 1976
Három forradalom hőse. Münnich Ferenc válogatott beszédei és írásai; vál., bev. Hetés Tibor; Zrínyi, Bp., 1986

Jegyzetek

↑ Münnich Ferenc életrajza a NEB oldalán.
↑ A tomszki Münnich Ferenc utca
↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. IV. ker. (belváros) állami házassági akv. 93/1919. folyószáma alatt.
↑ Kádár János „eltűnése” Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mozgó Világ, XXVII. évf., 2. szám, 2001. február 5.
↑ A Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává 1989. július 14-én (fotóriport)
↑ 1990: ledöntötték Münnich Ferenc szobrát

Források

További információk

Györkei Jenő: Száz halálon át. Megjelent dr. Münnich Ferenc születésének 100. és a spanyolországi Nemzetközi Brigádok megalakulásának 50. évfordulójára; MN Politikai Főcsoportfőnökség Agitációs és Sajtóosztálya, Bp., 1986
A történelem sodrában. Münnich Ferenc; összeáll. Münnichné Berényi Etelka, bev. Árokay Lajos; Reflektor, Bp., 1986
Botos János: Münnich Ferenc a forradalmár, a politikus, a katona; BM, Bp., 1987
Emődi Gyula: Emlékezés egy forradalmárra. Münnich Ferenc kötődései Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez; Münnich Ferenc Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete, Miskolc, 1989

Elődje:
Boros István

Pécs t.j.v. főispánja
1945. december 8. – 1946 júliusa

Utódja:
Boros István

Elődje:
Kádár János

Magyarország miniszterelnöke
1958–1961

A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból

Utódja:
Kádár János

Elődje:
Maléter Pál

Honvédelmi miniszter
1956. november 12. – 1957. március 1.

Utódja:
Révész Géza

Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Münnich Ferenc életrajza a NEB oldalán.

[2] A tomszki Münnich Ferenc utca

[3] A házasságkötés bejegyezve a Bp. IV. ker. (belváros) állami házassági akv. 93/1919. folyószáma alatt.

[4] Kádár János „eltűnése” Archiválva 2007. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mozgó Világ, XXVII. évf., 2. szám, 2001. február 5.

[5] A Münnich Ferenc utca visszakeresztelése Nádor utcává 1989. július 14-én (fotóriport)

[6] 1990: ledöntötték Münnich Ferenc szobrát

[1]

Münnich Ferenc

1921-ben
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 7. elnöke
Hivatali idő 1958. január 28. – 1961. szeptember 13.
Előd	Kádár János
Utód	Kádár János
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború spanyol polgárháború

Születési név	Münnich Ferenc Nándor Ede
Született	1886. november 18. Seregélyes
Elhunyt	1967. november 29. (81 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Párt	MSZMP és elődei

Foglalkozás	jogász, politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1910)

Díjak	Lenin-rend (1967) Magyar Szabadság Érdemrend Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem

A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Ferenc témájú médiaállományokat.

Sablon:Magyarország kormányfői m v sz Magyarország kormányfői
1848–49	Batthyány Lajos Récsey Ádám Kossuth Lajos Szemere Bertalan
Magyar Királyság (1867–1918)	id. Andrássy Gyula Lónyay Menyhért Szlávy József Bittó István Wenckheim Béla Tisza Kálmán Szapáry Gyula Wekerle Sándor Bánffy Dezső Széll Kálmán Khuen-Héderváry Károly Tisza István Fejérváry Géza Wekerle Sándor Khuen-Héderváry Károly Lukács László Tisza István Esterházy Móric Wekerle Sándor Hadik János
első köztársaság / Magyar Népköztársaság · Tanácsköztársaság (1918–1919)	Károlyi Mihály Berinkey Dénes Garbai Sándor Peidl Gyula (velük szemben: Károlyi Gyula · P. Ábrahám Dezső)
Magyar Királyság (1919–1945/1946)	Friedrich István Huszár Károly Simonyi-Semadam Sándor Teleki Pál Bethlen István Károlyi Gyula Gömbös Gyula Darányi Kálmán Imrédy Béla Teleki Pál Bárdossy László Kállay Miklós Sztójay Döme Lakatos Géza Szálasi Ferenc Dálnoki Miklós Béla
második köztársaság (1945/1946–1947)	Tildy Zoltán Nagy Ferenc Dinnyés Lajos
Magyar Népköztársaság (1947–1989/1990)	Dobi István Rákosi Mátyás Nagy Imre Hegedüs András Nagy Imre Kádár János Münnich Ferenc Kádár János Kállai Gyula Fock Jenő Lázár György Grósz Károly Németh Miklós
harmadik köztársaság (1990−)	Antall József Boross Péter Horn Gyula Orbán Viktor Medgyessy Péter Gyurcsány Ferenc Bajnai Gordon Orbán Viktor

Sablon:Magyarország belügyminiszterei m v sz Magyarország belügyminiszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Szemere Bertalan 1848-1849: Országos Honvédelmi Bizottmány 1849: Szemere Bertalan
Az Osztrák–Magyar Monarchia közös belügyminiszterei	1867–1869: Wenckheim Béla 1869–1871: Rajner Pál 1873–1875: Tóth Vilmos 1873–1875: Szapáry Gyula 1875–1887: Tisza Kálmán 1887–1889: Orczy Béla 1889: Baross Gábor 1889–1890: Teleki Géza 1890–1892: Szapáry Gyula 1892–1895: Hieronymi Károly 1895–1899: Perczel Dezső 1899–1903: Széll Kálmán 1903: Khuen-Héderváry Károly 1903–1905: Tisza István 1905–1906: Kristóffy József 1906–1910: ifj. Andrássy Gyula 1910–1912: Khuen-Héderváry Károly 1912–1913: Lukács László 1913–1917: Sándor János 1917–1918: Ugron Gábor 1918: Tóth János Wekerle Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Batthyány Tivadar 1918–1919: Nagy Vince Harrer Ferenc
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Landler Jenő, Vágó Béla Peyer Károly
A Horthy-korszak alatt	1919: Samassa Adolf Perényi Zsigmond 1919–1920: Somssich Jószef 1920: Simonyi-Semadam Sándor 1919–1920: Beniczky Ödön 1920: Simonyi-Semadam Sándor Dömötör Mihály 1920–1921: Ferdinandy Gyula 1921: Tomcsányi Vilmos Pál Ráday Gedeon 1921–1922: Klebelsberg Kuno 1922–1926: Rakovszky Iván 1926–1931: Scitovszky Béla 1931–1935: Keresztes-Fischer Ferenc 1935–1937: Kozma Miklós 1937: Darányi Kálmán 1937–1938: Széll József 1938–1944: Keresztes-Fischer Ferenc 1944: Jaross Andor Bonczos Miklós Schell Péter
A nyilas uralom alatt	1944–1945: Vajna Gábor
Az ideiglenes nemzeti kormány és a II. Magyar Köztársaság alatt	1944–1945: Erdei Ferenc 1945–1946: Nagy Imre 1946–1948: Rajk László 1948: Kádár János
A Rákosi-korszakban	1948–1950: Kádár János 1950–1951: Zöld Sándor 1951–1952: Házi Árpád 1952–1953: Györe József 1953–1954: Gerő Ernő 1954–1956: Piros László
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Münnich Ferenc Nagy Imre
A Kádár-korszakban	1957–1961: Biszku Béla 1961–1963: Pap János 1963–1980: Benkei András 1980–1985: Horváth István 1985–1987: Kamara János 1987–1990: Horváth István 1990: Gál Zoltán
A III. Magyar Köztársaság alatt	1990: Horváth Balázs 1990–1993: Boross Péter 1993–1994: Kónya Imre 1994–1998: Kuncze Gábor 1998–2002: Pintér Sándor 2002–2006: Lamperth Mónika
Önkormányzati Minisztériumként	2006–2007: Lamperth Mónika 2007–2008: Bajnai Gordon 2008–2009: Gyenesei István 2009–2010: Varga Zoltán
Az újjászervezés után újra Belügyminisztériumként	2010–: Pintér Sándor

m v sz Magyarország honvédelmi miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848: Batthyány Lajos (ideiglenesen) Deák Ferenc (ideiglenesen) Mészáros Lázár 1849: Görgey Artúr Aulich Lajos
Az Osztrák–Magyar Monarchia alatt	1867–1871: id. Andrássy Gyula 1871–1872: Lónyay Menyhért 1872: Szlávy József 1872–1882: Szende Béla 1882 – 1883: ifj. Ráday Gedeon 1884: Orczy Béla 1884–1903: Fejérváry Géza 1903: Kolossváry Dezső 1903–1905: Nyíri Sándor 1905–1906: Bihar Ferenc 1906: Pap Béla 1906: Wekerle Sándor 1906–1910: Jekelfalussy Lajos 1910–1917: Hazai Samu 1917–1918: Szurmay Sándor
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918: Linder Béla Bartha Albert 1918-1919: Festetics Sándor 1919: Böhm Vilmos
A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt	1919: Pogány József Kun Béla, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Haubrich József, Szántó Béla Szántó Béla
Ellenforradalmi kormányok alatt	1919: Szabó Zoltán Horthy Miklós Schnetzer Ferenc Friedrich István
A Horthy-korszakban	1920: Soós Károly Sréter István 1920–1923: Belitska Sándor 1923–1929: Csáky Károly 1929–1936: Gömbös Gyula 1936: Kozma Miklós Somkuthy József 1936–1938: Rőder Vilmos 1938: Rátz Jenő 1938–1942: Bartha Károly 1942–1943: Nagy Vilmos 1943-1944: Csatay Lajos
A nyilas uralom alatt	1944-1945: Beregfy Károly
Az ideiglenes nemzeti kormányban illetve a II. Magyar Köztársaság idején	1944–1945: Vörös János 1945–1946: Tombor Jenő 1946: Nagy Ferenc 1946–1947: Bartha Albert 1947: Dinnyés Lajos 1947–1948: Veres Péter
A Rákosi-korszakban	1948–1953: Farkas Mihály 1953–1956: Bata István 1956: Janza Károly
Az 1956-os forradalom alatt	1956: Maléter Pál
A Kádár-korszakban	1956–1957: Münnich Ferenc 1957–1960: Révész Géza 1960–1984: Czinege Lajos 1984–1985: Oláh István 1985–1990: Kárpáti Ferenc
A rendszerváltás után	1990–1994: Für Lajos 1994–1998: Keleti György 1998–2002: Szabó János 2002–2006: Juhász Ferenc 2006–2010: Szekeres Imre 2010–2015: Hende Csaba 2015–2018: Simicskó István 2018–2022: Benkő Tibor 2022– : Szalay-Bobrovniczky Kristóf