301-es parcella

301-es parcella
Az Új köztemető eligazító táblája, a 301-es parcella a temető bejáratától balra a legtávolabbi sarokban van
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Település	Budapest X. kerülete
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
301-es parcella Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 33″, k. h. 19° 12′ 12″47.475833, 19.20333347.475833°N 19.203333°EKoordináták: é. sz. 47° 28′ 33″, k. h. 19° 12′ 12″47.475833, 19.20333347.475833°N 19.203333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz 301-es parcella témájú médiaállományokat.

A 301-es parcella az 1956-os forradalmat követő megtorlás sok áldozatának nyughelye a rákoskeresztúri Új köztemetőben. A magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. Itt található a kivégzett magyar mártír miniszterelnök, Nagy Imre sírja is.

Magyarországon – és valószínűleg az egész világon – az egyetlen temetőrész, amelyet pusztán a parcellaszám említése egyértelműen azonosít. Akik csak egy keveset hallottak a parcella történetéről, nevéről azok is a forradalomra és az itt eltemetettekre – köztük Nagy Imre volt miniszterelnökre asszociálnak.

A parcella nem csak a nemzeti harc, bukás és feltámadás szimbóluma, jelképe a nemzet sok évtizedes kettészakadottságának is. Ötven évvel a forradalom után a forradalom és a kommunista rendszer öröksége körül még mindig elkeseredett viták folynak, az évfordulókon a baloldali megemlékezőket, sőt a forradalomnak a politikai baloldalra került résztvevőit is gyakran köszönti füttyszó a 301-es parcellában.

A megtorlás áldozatai közül itt nyugszik többek közt Angyal István, Iván Kovács László, Dudás József, Szabó János, Mansfeld Péter és Tóth Ilona és Nickelsburg László, akit a megtorlás utolsó áldozataként 1961. augusztus 26-án végeztek ki.^[1]

2008-ban a Nemzeti Emlékhely Bizottság döntése következtében levették a 301-es parcella névtábláit, mert a nevek 30-40 százaléka köztörvényes bűnözőké és háborús bűnösöké volt, nem csak a kommunizmus áldozatai szerepeltek rajta.^[2]

A forradalmat követő és nagyszámú áldozatot követelő kommunista megtorlás során különböző időpontokban temettek ide kivégzetteket, tehát a hatalmas Újköztemető (Európa legnagyobb temetője) bejáratától a lehető legtávolabb eső, ekkor még nagy felhasználatlan, elvadult területek övezte parcellát nem esetlegesen, hanem tervszerűen használták erre a célra.

Losonczy Gézát még halála napján, 1957. december 21-én felboncolták és valószínűleg még aznap éjjel eltemették a 301-es parcellában. Szilágyi Józsefet valószínűleg 1958. április 24-én temették ide, mivel általában még a kivégzés napján eltemették a kivégzettet.

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós esete más volt. Őket 1958. június 16-án végezték ki és a Kozma utcai Kisfogház udvarán temették el. A hant fölé egy autónyi rossz irodabútort, limlomot hánytak. "1961. február 24-én titokban kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átvitték a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt (Nagy Imrét „Borbíró Piroska” fedőnéven) jeltelen sírba ismét elásták" – írta Rainer M. János történész.^[3]

A Kozma utcai börtönben egy tisztekből és tiszthelyettesekből álló tízfős brigád kezdte meg 1961. február 24-én 16 óra 45 perckor a kihantolást. Innen 19 óra 15 perckor, teljes sötétségben mentek az Újköztemető 301-es parcellájához, ahol a 23. sor 8-as sírhelyébe Naszladi Péter (született: Arad, 1901. április 12.., anyja neve: Móricz Zsuzsanna) fedőnéven helyezték el Gimes Miklós és Maléter Pál koporsóját, Maléter került alulra. A 23. sor 9-es sírhelyébe Borbíró Piroska (született: Párkánynánás, 1908. december 25.., anyja neve: Nagy Eszter) fedőnéven temették el Nagy Imrét,^[4] mely műveletet 20 óra 35 perckor fejezték be. Ezeket a fedőneveket csupán a temető igazgatása kapta meg, nyilvántartásba más szervnél nem kerültek.

A módszer az volt, hogy a sírhelyet előre megrendelték, név nélkül, vagy fiktív néven, a sírgödröt kiásatták, az elhantolást pedig rendőrök végezték. (Losonczy Géza esetében a sietség miatt a gödröt is a rendőröknek kellett kiásniuk.)

Rainer M. János történész szerint a politikai okokból kivégzettek jeltelen elhantolásának ekkor már jó tízéves gyakorlata volt Magyarországon. Ezt igazolja, hogy a 301-es parcellában nem csak az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatait temették. Itt nyugszik például Pógyor István,^[5] a Keresztyén Ifjúsági Egylet cserkészvezetője is, aki 1953-ban halt meg a kommunista rezsim börtönében, de sírjának helyét csak 1989-ben tudhatták meg a hozzátartozók. Itt nyugszik az állam elleni összeesküvés vádjával 1950-ben kivégzett vitéz Tóth Lajos,^[6] a légierő századparancsnoka, becenevén "Drumi" is.

Fotók: Fortepan Adományozó: Hodosán Róza

A sírok újrafelkutatása 1988 júniusában indult meg egy titkos állambiztonsági parancs nyomán, amelyben Grósz Károly parancsot adott a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoport vezetőjének, Harangozó Szilveszter rendőr altábornagy, miniszterhelyettesnek, hogy derítse ki: hol vannak Nagy Imrének és társainak földi maradványai.^[8]

Ekkor már a Belügyminisztérium vezetésének nem volt arról információja, hogy hol vannak eltemetve Nagy Imrének és társainak a földi maradványai, ezért kutatniuk kellett. (Ez nem is az első kísérlet volt: 1981-ben sikertelenül végződött a BM vizsgálati osztálya egyik vezetőjének egyszemélyes kutatása, így a további keresést akkor megszüntették.)

Pajcsics József ezredes, aki 1988 nyarán a belügyminisztérium vizsgálati osztályának helyettes vezetője volt, arról számolt be, hogy a kutatáshoz egy napra engedélyt kapott a betekintésre a Nagy Imre-per irataiba a minisztérium titkos adattárában. A "Darázsfészek" nevű dossziéban talált meg két térképvázlatot és egy kézzel írott jelentést, amelyek alapján végül sikerült megtalálni a sírt.^[9]

A hozzátartozókat és a közvéleményt a kutatási folyamatból kizárták (nem is tudhattak róla).

„Amikor eljutottam a 301-es parcellába, elképesztő állapotok tárultak elém. Magas fű és bozót borította a területet, amelynek a határait sem lehetett megállapítani. A sírok helyét süppedések jelezték, nem voltak felhantolva. A parcella kb. 3 kilométerre volt a főbejárattól, nagyobbrészt alig járható földút vezetett oda" – emlékszik vissza Pajcsics József, a kutatásban részt vevő főtiszt.^[10] Öt évvel korábban Vásárhelyi Miklós hasonlóan fogalmazott az Irodalmi Újságban: "A talaj csupa láthatatlan, gazzal benőtt lyuk, üreg, s egy-egy beomlott gödör mélyén nyugszanak az 1956-os forradalom kivégzett mártírjai.”

Nagy Imre és mártírtársainak kihantolása^[11] 1989. március 29-én^[12] kezdődött meg. Nagy Imre sírjának (301/1) feltárásán a következő szakemberek vettek részt: Kralovánszky Alán régész, Szabó Árpád, Nemeskéri János antropológus és Harsányi László. A családtagok közül jelen voltak: Nagy Erzsébet, Vészi János, Jánosi Katalin, Jánosi Ferenc, Gimes Lucy, Halda Alíz, Gyenes Judith; rajtuk kívül az eseményen részt vettek még: Hegedűs B. András, Litván György, Mécs Imre, Csillag József, Ember Judit. A Belügyminisztérium videófelvételen dokumentálta az eseményeket.^[13]

A feltárási munkálatok 1989. március 30-31-én Gimes Miklós és Maléter Pál (301/2), április 1-jén pedig Szilágyi József sírjának (301/3) kihantolásával folytatódtak. Április 5-én találták meg hosszabb keresés után Losonczy Géza (301/8) földi maradványait.

1989. április 6-án fejeződött be a Nagy Imre és az ő perével kapcsolatban meghaltak és a parcellába temetettek (Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza) kihantolása. A testek arcukra fordítva feküdtek a sírban, kezük drótkötéllel volt átkötve. Nagy Imrét egy fennmaradt protézise és a koponya megegyeztetésével sikerült azonosítani. Losonczy esetében a boncolás során végzett beavatkozások azonosítása segített.^[14]

A demokratikus ellenzék egyes tagjai már a nyolcvanas évek elejétől tartottak megemlékezéseket a kivégzés évfordulóin a 301-es parcellában, kitéve a zaklatásoknak. (Erről sok történet kering. Mécs Imre elbeszélése szerint 1986-ban az évfordulón három amerikai újságíróval érkezett a parcellához, de a bokorból kiugró rendőr százados megtiltotta, hogy letegyék a virágokat, az újságíróktól pedig elvették a jegyzeteiket és a fényképezőgépükből a filmet.)^[15]

A parcellában 1992. június elejére készült el a Jovánovics György alkotta emlékmű, amely a Történelmi Igazságtétel Bizottság 1989-es pályázatának nyertese volt.

Az '56-os Szövetség a Nemzeti Panteon elé faragott székelykaput állíttatott, amin ez a felirat látható: Csak magyar lélekkel léphetsz át ezen a kapun. Mögötte márványtáblán egy másik felirat: „A hazáért haltak vértanúhalált”. A kapu a 300-as parcellához vezető út elejét jelzi.^[16] Források szerint a székely kaput, amin a „NEMZETI PANTHEON” felirat olvasható Bosnyák Imre ismert hungarista vezető és szervezete, a Mártírok Igazságtevő Bizottsága emeltette 1992-ben, eredetileg a 301-es és 298-as parcella közé, majd a közfelháborodás nyomására az a 298-as parcella szimbolikus bejáratához került. Azon más felirat nem olvasható.^{[forrás?][17][18][19]}

A 301-es parcella a temető főbejáratától indulva gyalogosan mintegy félórás sétával érhető el, kiterjedése 111,5 x 65 méter.

2019-ben emlékhelyet avattak itt az 1953-ban kivégzett Sándor István szalézi szerzetes emlékére.^[20]

• 1956-os emlékhely van a párizsi Père-Lachaise temetőben is, a következő felirattal: "Nagy Imrének, Losonczy Gézának, Gimes Miklósnak és az 1956-os forradalom minden kivégzettjének".^[21] Felállítását 1986 októberében Méray Tibor javasolta az Emberi Jogok Magyar Ligája emlékülésén a francia szenátus épületében, a sírhelyet Jacques Chirac polgármester javaslatára ingyen kapták a párizsi városi tanácstól, a költségeket a magyar emigráció adakozása biztosította. Az emlékművet 1988. június 16-án avatták, ezzel egyidőben Budapesten rohamrendőrök verték szét a Nagy Imre-perre emlékezők tüntetését.^[22]
• Schwajda György Ballada a 301-es parcella bolondjáról (1989) címmel írt darabot.
• Balassa Sándor zeneszerző 301-es parcella (1997) címmel írt zenekari darabot az elhunytak emlékére, amelyet 1997. október 22-én mutatott be a Pesti Vigadóban a Pécsi Szimfonikus Zenekar Howard Williams vezényletével.
• Gulyás János Ismeretlenek – Az Inconnu Csoport (A 301-es parcella) (2005) címmel készített dokumentumfilmet, a csoportról, amely 301 kopjafát állított fel a parcellában 1988-ban és 1989-ben.^[23]
• 2008-ban az összes név 30-40 százaléka köztörvényes és háborús bűnösök neve volt.^[24] Negyvenszázalékos volt a „vértanúként" márványtáblába vésett lista hibaszázaléka a Rákoskeresztúri új köztemető emlékhelyén, a 298-as és 301-es parcellában, ezért levették a táblákat.^[25]

• Pajcsics József: A 301-es parcella titkai Magyar Hírlap, 1999. június 16.
• Csapody Tamás: A 298-as parcella 10 botránya, ÉLET ÉS IRODALOM es.hu
• Szabó Miklós: Múmiák öröksége, Új Mandátum, Budapest, 1995, ISBN 963-7476-35-0

A Wikimédia Commons tartalmaz Új köztemető témájú médiaállományokat.

• Új köztemető (Rákoskeresztúri sírkerten belül), vendegvaro.hu
• mult-kor.hu: Új köztemető I.: A 301-es parcella , mult-kor.hu
• Pajcsics József emlékezése, members.tripod.com
• Makovecz Imre az emlékmű-székelykapu vitáról, mmakademia.hu
• Hol sírjaik homorultak, nori.gov.hu
• 1989. június 16., a temetés. 1989–2019. A nap története fényképekben, a budapesti Hősök terén és a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában elhangzott gyászbeszédek szövege; szerk. Jánosi Katalin, tan. Sipos Levente; 2. bőv. kiad.; Nagy Imre Alapítvány, Budapest, 2019