Jamuna

Jamuna
A Jamuna Agránál, háttérben a Tádzs Mahal
Közigazgatás
Országok	India
Földrajzi adatok
Hossz	1376 km
Forrásszint	3293 m
Vízhozam	2949 m³/s
Vízgyűjtő terület	366 223 km²
Forrás	Jamunotri-gleccser, Uttarakhand
é. sz. 31° 01′ 21″, k. h. 78° 27′ 18″31.0225, 78.45531.022500°N 78.455000°E
Torkolat	Triveni Szangham, Alláhábád
é. sz. 25° 25′ 21″, k. h. 81° 53′ 15″25.4225, 81.887525.422500°N 81.887500°E
Elhelyezkedése
A Jamuna és vízgyűjtő területe Észak-Indiában a Hindusztáni-alföldön
A Wikimédia Commons tartalmaz Jamuna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a észak-indiai Jamuna-folyóról szól. Nem tévesztendő össze a bangladesi Dzsamunával, más néven a Brahmaputrával .

A Jamuna (hindi यमुना, angolos átírásban Yamuna) vagy ritkábban használatos megnevezéssel Dzsamuna (hindi:जमुना, urdu: جمنا) a Gangesz legnagyobb mellékfolyója Észak-Indiában. A 3955 méter^[1] magasságban, a Jamunotri-gleccserből ered, a 6387 m magas Kalang-csúcs délnyugati lejtőin a Banderpúcs hegységben az alsó-himalájai Uttarakhand tartományban. Teljes 1370 kilométeres hosszán vízgyűjtő területe 366 223 km², azaz a Hindusztáni-alföld 40,2%-a. Uttar Pradesben, Alláhábád alatt, Triveni Szangamnál egyesül a Gangesz-folyóval.^[2]

Számos államon halad keresztül, így Uttarakhand, Harijána, Uttar Prades, Himácsal Prades és Delhi államokon. Több mellékfolyó ömlik bele, a nagyobbak közül elsőként a Tonsz, a leghosszabb mellékfolyója, a legfontosabb a Csambal, mely saját vízgyűjtő területtel rendelkezik, majd a Szindh, a Betva és a Ken. A Jamuna – Gangesz folyópár hozza létre azt a különösen termékeny, hordalékos, Indo-Gangesz-medencét, azaz a Hindusztáni-alföldet, amely közel 57 millió ember mezőgazdasági megélhetését biztosítja. Éves vízhozama mintegy 10 000 milliárd köbméter, ebből 4400 milliárdot használnak fel gazdasági célokra (az öntözés 96%-os felhasználást jelent), Delhi vízellátását 70 százalékban biztosítja. .^[3]

A folyó főbb szakaszai:^[2]

1. Himalájai szakasz: a forrástól a Tádzsevala-duzzasztógátig (172 km)
2. Felső szakasz: a Tádzsevala-duzzasztógáttól a Vazirábádi duzzasztógátig (224 km)
3. Delhi szakasz: a vazirábádi duzzasztógáttól az Okhlai duzzasztógátig (22 km)
4. Eutrofizációs szakasz: az Okhlai duzzasztógáttól a Csambal betorkollásáig (490 km)
5. Hígulási szakasz: a Csambal torkolattól a Gangeszig (468 km)

A forrástól délre kezdi futását, mintegy 200 kilométeren keresztül, az alsó Himaláján, a Shivalik hegységrendszeren keresztül, morénákat, meredek sziklapadokat, teraszokat halmoz fel a magasan fekvő hegyi falvaknál. Ezek a geológiai képződmények megfigyelhetők a folyó alsóbb szakaszain is, különösen Naugoan közelében. A korai vízgyűjtő területek az összesen 2320 km²-en fekvő Himácsal Prades államban találhatók, az itt belétorkolló Tonsz-folyóval, amely a Jamuna addig legnagyobb és leghosszabb mellékfolyója. A Tonsz a Hári-ki-dun-völgyön halad keresztül, és vízgyűjtő területe több, mint magának a főfolyamnak, amellyel Kalszinál egyesül Dehradún közelében. A folyó teljes vízelvezető rendszere végighúzódik Giri-Szutledzs mentén Himácsalban, érinti Jamuna-Bhilangnát Garhválban, beleértve a Simála déli gerincén összegyűjtött vizeket is. A Kalanag-csúcs (6387 m) a legmagasabb pont az egész Jamuna-medencében.

A Jamuna egyéb mellékfolyói a régióban a Giri, Risi Ganga, Kunta, Hanumán-Gangesz és a Bata. Ezt követően a folyó leszáll a síkságra a Dún-völgyben, Dak Patharnál Dehradúntól mintegy 28 kilométerre. Itt egy duzzasztógáttal a víz átirányításra kerül abba a csatornarendszerbe, amely a vízmennyiséget biztosítja az Asszan-duzzasztómű részére, amely ott épült, ahol a Jamunával az Asszan-folyó egyesül. A duzzasztómű és környéke híres madárrezervátumnak ad otthont.

A szikh zarándokváros, Paonta Száhib után eléri a Jamuna Nagar körzetben fekvő Tádzsevalát Harijánában, ahol 1873-ban gát épült. Itt két fontos csatorna ömlik bele: a nyugati- és keleti Jamuna-csatorna, amelyek átfolynak Harijána és Uttar Prades államokon. A nyugati csatorna áthalad Jamuna Nagaron és Karnalon majd Pánipat előtt eléri Hajderpurt, amely már a delhi vízellátási rendszer része. A vazirábádi vízlépcsőt (amelyet Delhi vízellátásának biztosítására hoztak létre) követően a folyó áramlása, főleg a száraz évszakban, nagymértékben lecsökken, mivel a rendelkezésre álló vízhozam nem elegendő a nagyváros vízigényének kielégítésére.

Delhit követően újabb történelmi városokkal találkozik, Mathurával, majd Agrával, ahol a Vörös Erőd és a Tádzs Mahal található. Alláhábád alatt, Triveri Szangamnál ömlik a Gangeszbe, ahová 12 évenként zarándokok milliói utaznak hajóval a két folyó találkozásánál emelt kegyhelyre, hogy ott ajánlják fel imáikat az istenek részére. Ez az ünnepség a Kumbh mela.

A Jamuna vize meglehetősen jó minőségű a himalájai Jamunotri-gleccsertől a delhi Vazirábádig, mintegy 375 km-en keresztül, ahol azonban már a vazirábádi és az okhlai vízlépcső között belé ömlő 15 nagy vízhozamú szennyvízcsatorna miatt erősen szennyeződik. Bár a vízlépcsők valamelyest segítenek a szennyeződések eltávolításában, Delhi rendkívüli mértékben lerontja a víz minőségét. Egy hivatalos jelentés szerint a folyó innentől már szennyvízelvezetőként funkcionál.^[2] Biokémiai oxigénigénye (BOI) 14–28 mg/l-re terjed, és kólibaktériumokkal való szennyezettsége rendkívül magas. Három fő szennyezőforrás hat a folyó vízminőségére:

• a háztartások és kommunális lerakók;
• a mezőgazdasággal összefüggő tevékenységek, például az erdőirtás miatt bekövetkező talajerózió, amikor termőterületet hoznak létre a mezőgazdaság számára, illetve a felhasznált műtrágyák, gyomirtó és növényvédő szerek alkalmazása, amikor a vegyszerek belemosódnak a folyóba;
• a kereskedelmi és ipari tevékenységek szennyvize.^[2][3]

A szanszkrit nyelvben szó szerint „Iker” néven is említik, mivel párhuzamosan fut a Gangesszel. A Rigvédában is így említik az időszámításunk előtti 2. évezredben, a védikus időszakban, de később is feltűnik ezen a néven az Atharvavédában és a Brahmanákban is, köztük az Aitareja Brahmanában és a Satapatha Brahmanában. Jamuna alakja és története úgy szerepel a Rigvédában, hogy Szúrja lánya, Jamuna túlzott szerelembe esett testvérével, Jamával, aki megkérte őt, találjon magához illő párt. Jamuna meg is találta az őt megillető társat Krisnában. A történet további részleteit a 16. századi szanszkrit himnusz, a Jamunastakam tartalmazza. A himnusz dicséri Jamunát, hiszen ő a forrása minden lelki képességnek, míg a Gangeszt tekintik az aszkézis megtestesítőjének és a magasabb tudás birtokosának, amely lehetővé teszi a moksát, vagyis megszabadulást. Jamuna, aki a végtelen szeretet és az együttérzés hordozója, adja meg végül a hívő számára a szabadságot a halálon keresztül, amely valójában Jama, a bátyja birodalma.

A szeleukida térképész, Nicator felméréseiben a Hindusztáni-alföld már úgy szerepel, mint jó termőföld. Nagy Sándor egyik hivatalnoka, Diadochi is ellátogatott Indiába i.e. 305-ben, később, i.e. 288-ban, Csandragupta halála körüli időpontban Megaszthenész, egy görög utazó és földrajztudós leírást adott a folyóról. Indica c. írásában ismertette a régiót, elnevezése szerint Szuraszena földjét. A Mahábháratában Indraprastha, a pandavák fővárosa is a Jamuna partján feküdt, sokan úgy vélik, hogy a mai Delhi helyén.^[4]

Nincs bizonyíték arra, hogy az ősi múltban a Jamuna mellékfolyója lett volna a Ghaggar-folyó, más néven a védikus Szaraszvati-folyó, és azok a folyók sem, amelyeket összefoglaló néven Szapta Szindhunak, vagy „hét folyam”-nak ismertek. Jelenleg úgy vélik, hogy a Szaraszvati kiszáradt.^[5]

A Gangesz-Jamuna vízgyűjtő területe gazdag hatalmi székhelyeknek adott otthont már a korai időktől fogva. Itt hoztak létre virágzó gazdaságot a Csalukja és Vinajaditja királyok, majd a Magadha (kb. i.e. 600), a Maurja Birodalom (i.e. 321-185), a Szunga Birodalom (i.e. 185-73), a Kusán Birodalom (1.-3. század) és a Gupta Birodalom (280-550). Sok uralkodónak volt itt fővárosa, például Pataliputrában vagy Mathurában.

Csakúgy, mint a Gangeszt, a Jamunát is kiemelten tisztelik és imádják a hindu vallásban, a folyó teljes szakaszán Jamuna istennőt látják benne. A hindu mitológiában ő a lánya Szúrjának, a Napistennek, és húga Jamának,^[6] a halál istenének, ezért Jaminak is nevezik. A legenda szerint a szent vizekben való megmártózás megszabadítja az embereket a halál gyötrelmeitől, ezért ugyanolyan kívánatos a rituális fürdés a Jamunában, mint a Gangeszben.

A Jamuna-folyó szorosan kapcsolódik Krisna életéhez is. Krisna megszentelte a folyót már reinkarnációjának kezdetétől. A legenda szerint csecsemőkorában apja, Vasudéva átvitte őt a folyón, amely hirtelen megáradt. Ahogy a víz a gyermek lábát elérte, azonnal visszahúzódott.^[7]

A folyó forrásánál, a gleccservölgyben, hőforrások mellett fekvő Jamunotri-templom, amelyet az istennőnek emeltek a 19. század végén, egyike a hinduizmus legszentebb kegyhelyeinek, egyúttal része a Csota Cshár Dhám zarándokkörnek is. Szorosan kapcsolódik a templomhoz az a 13 kilométer hosszú vándorút, amely a folyó jobb partján haladva éri el Markendeja Tirthát, amelyről a Markandeja eposz szól a Markandeja Puránában.^[8]

1. ↑ Yamnotri, India Page. fallingrain.com. Falling Rain Genomics, Inc. 1996-2010. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
2. ↑ ^{a b c d} RIVER YAMUNA IN DELHIPOLLUTION & ITS CONTROL. Department of Environment. [2010. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
3. ↑ ^{a b} River Yamuna Pollution. Centre for Science and Environment. [2018. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
4. ↑ Allan Dahlaquist. Megasthenes and Indian Religion. Motilal Banarsidass Publ., 130–. o. (1996. január 1.). ISBN 978-81-208-1323-6. Hozzáférés ideje: 2012. február 20. 
5. ↑ A. Ghosh. An encyclopaedia of Indian archaeology. BRILL, 214–. o.. ISBN 978-90-04-09264-8. Hozzáférés ideje: 2012. február 20. 
6. ↑ Encyclopaedia Britannica (India). Students' Britannica India. Popular Prakashan, 290. o.. ISBN 978-0-85229-760-5. Hozzáférés ideje: 2012. február 15. 
7. ↑ Sringer Hydrology and water resources of India, i. m. 344. o.
8. ↑ Temple in Uttarkash. http://uttarkashi.nic.in. [2009. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)

• Sharad Kumar Jain, Pushpendra K. Agarwa, Vijay P. Singh. Hydrology and water resources of India. Springer, 344–351. o. (2007. március 6.). ISBN 978-1-4020-5179-1. Hozzáférés ideje: 2012. február 15. 
• RIVER YAMUNA IN DELHIPOLLUTION & ITS CONTROL. Department of Environment. [2010. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)