Jack Ruby

Jack Ruby
Született	Jacob Leon Rubenstein 1911. április 25.[1] 1911. március 25.[2] Chicago
Elhunyt	1967. január 3. (55 évesen)[2][3][4] Parkland Memorial Hospital
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	üzletember nightclub owner
Halál oka	tüdőrák
Sírhelye	Westlawn Cemetery[5]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Ruby témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Leon Jack Ruby (születési nevén Jacob Leon Rubenstein) (Chicago, Illinois, 1911. április 25. – Dallas, Texas, 1967. január 3.) amerikai bártulajdonos, Lee Harvey Oswald gyilkosa.

Ortodox zsidó családban született Chicagóban. Szülei Lengyelországból emigráltak az Egyesült Államokba. Apja ács volt, aki nem vetette meg az alkoholt, anyja írástudatlan volt. Chicago nyomornegyedeiben ismerkedett meg a fajgyűlölettel, ami érzékenyen érintette. Családja elviselhetetlen volt számára, apját többször is letartóztatták garázdaság miatt, míg anyjának dührohamai voltak, később elmegyógyintézetbe is került emiatt. Ruby kerülte az iskolát, ezért 11 éves korában a Zsidó Szociális Gondozó a Fiatalkorúak Intézetébe küldte, ahol testvéreivel együtt másik családhoz adták gyámságba. Ruby nem részesült megfelelő neveltetésben, és mindössze nyolc osztályt végzett el.

Az iskola után az alvilági élet felé fordult, 1933-ban énekes pincér lett egy étteremben a nyugati parton. Négy év múlva visszatért Chicagóba, ahol alkalmi munkákból élt, többek között toborzóként dolgozott egy maffiához köthető szakszervezetnél. 1943-ban behívták a Légierőhöz. Kezdetben öt hétig a Long Island-i Farmingdale-ben szolgált, ezek után déli támaszpontokra került, ahonnan 1946 februárjában őrvezetői rangból szerelt le. 1947-ben Dallasba költözött éjjeli mulatót működtető nővéréhez. Ekkorra már ellentmondásos személyiségként ismerték: többször került összeütközésbe a törvénnyel, egyesek kegyetlennek, mások szelíd és rendes embernek tartották. Bár hivatalosan tagadták, de feltehetően összeköttetésben állt az FBI-jal. Otthonosan mozgott a bűnözők világában, szoros kapcsolatot ápolt hírhedt személyekkel, valamint a dallasi rendőrséghez is bizalmas viszony fűzte. 1947-1959 között sikertelenül próbálkozott több dallasi lokál felvásárlásával. 1953-ban megvette a „Vegas Club”-ot, majd 1959-ben a „Sovereign Club”-ot, melyet „Carousel”re keresztelt át. Mind a két létesítmény sztriptízbárként üzemelt, ezeket még Oswald meggyilkolásakor is vezette. Nightclubjaiban rendszeresen vendégül látta a helyi rendőröket, ezzel korrumpálva őket. Nem vallott semmilyen politikai nézetet.

Lee Harvey Oswald 1963. november 22-én feltételezhetően meggyilkolta Kennedy amerikai elnököt. Oswaldot nem sokkal ezután elfogták, és a rendőrségen szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, így nem volt könnyű bárkinek is hozzáférni. Őrök álltak a lifteknél és a lépcsőházi feljáróknál, mindenkit ellenőriztek, az újságírók is csak sajtóigazolvánnyal igazolhatták magukat, akit pedig felengedtek Oswaldhoz az első emeletre, az külön belépőt kapott. Ennek ellenére, valószínűleg a rendőrökkel ápolt jó kapcsolatának köszönhetően Ruby péntek éjjel feljutott Oswaldhoz (a Warren-bizottság jelentése szerint). Amikor bemutatták az elnök és Tippit rendőr feltételezett gyilkosát a sajtó képviselőinek, Ruby azok közé tartozott, akik kijavították Wade kerületi ügyészt, miszerint Oswald nem a Szabad Kubáért Bizottság tagja, hanem a Becsületes Elbánást Kubával Bizottságé. A jelentés szerint Ruby Oswald meggyilkolása előtt csak ekkor került kapcsolatba a merénylet eseményeivel.

Seth Kantor hosszú ideig dolgozott Dallasban a Scripps-Howard lapok washingtoni riportereként. A gyilkosság idején már öt éve ismerte Rubyt, ha csak felületesen is. Kantor azt állította, hogy Rubyt is látta a Parkland kórházban, ahol ő és több újságíró tartózkodott Kennedy halálának bejelentésekor. Kantort tapasztalt, megbízható újságírónak ismerték, aki pontos, részletes beszámolót adott a találkozásról. A bizottság szerint azonban „Kantor csak egy-két perccel 1 óra 30 perc előtt vagy után lehetett a kórházban, s ezért nem valószínű, hogy látta Rubyt.”^[6]

Kennedy meggyilkolása után az összes rendőrautót a helyszínre vezényelték, Tippit kivételével, akinek az Oak Cliff körzetbe kellett mennie. Tippit mégis a gyilkosság helyszínéről jelentkezett be, a rádióügyeletes megdöbbenésére, de akkor már azt a parancsot kapta, hogy maradjon a helyszínen. Ez idő alatt a rendőrségi rádiót végig zavarták.

Tippit rendőr meggyilkolásakor a szemtanúk két embert láttak a helyszínen, az egyik egy köpcös ember volt, feltételezhetően Ruby, a másik pedig Igor Vaganov.^[7][8][9] A három ember (Oswald, Ruby és Vaganov) egy mérföldön belül laktak a gyilkosság helyszínétől, és ismerték is egymást. A rendőrségi körözést Oswald személyleírása alapján adták ki (azonosítatlan rendőrautóból), mely szerint a körözött személy megölt egy rendőrt, és fegyver is volt nála. Oswald a Texas moziba ment, ahol alig 10-20 ember tartózkodott. A kiérkező rendőrök előbb egy nézőt motoztak meg a tizedik sorban, aztán fogták el Oswaldot. A terv szerint valószínűleg ekkor akarták őt agyonlövetni^[10][11] Ő azonban (bár verekedett a rendőrökkel) fegyverhasználatra nem adott okot, ezért másik tervet kellett kitalálni.

Oswald börtönbe került, ezért nehéz volt bárkinek is a közelébe férkőznie. Az egyetlen alkalmat a likvidálására a vasárnap délelőtt jelentette, amikor a rendőrség a dallasi főkapitányságról a megyei börtönbe szállította át. Ez volt az egyetlen időpont, amikor Ruby szemtől szembe kerülhetett Oswalddal. Az átszállításra azonban nem tűztek ki meghatározott időpontot. Curry rendőrfőnök előző éjjel a riportereknek adott interjújában úgy tájékoztatott, hogy délelőtt 10 óra környékén kerül sor az átszállításra, de Oswaldot csak 11 óra 20 perckor vezették ténylegesen elő. Ruby később a Warren-bizottságnak tett vallomásában azt állította, hogy csak vasárnap reggel határozta el, hogy végez Oswalddal. Mások állítása szerint viszont már péntek este óta foglalkozott a gondolattal. (Ennek abból a szempontból is nagy a jelentősége, hogy előre megfontolt szándék vagy hirtelen elhatározás vezérelte, mivel a két elkövetési mód büntetési tétele is különböző.)^[12][13] Vasárnap reggelre azonban már biztosan ez volt a szándéka, mivel úgy ment el otthonról, hogy magával vitte a pisztolyát, amit egyébként autójában tartott.

A riporterek már délelőtt tíz órakor a főkapitányságon voltak, Ruby azonban nem kapkodott, mindössze 11 előtt pár perccel indult el otthonából, bár ekkorra már az eredeti tervek szerint elvileg átszállították volna Oswaldot. Mialatt a rendőrségen az utolsó lépéseket végezték az átszállításhoz, Ruby a városközpontba ment autójával, ahol egy távíróhivatal előtt parkolt le, mindössze kb. száz lépésre a rendőr-főkapitányságtól. Levéltárcáját és abban minden okmányát az autó csomagtartójába tette, majd bement a hivatalba, és 25 dollárt adott fel egy alkalmazottjának, aki előleget kért tőle. A felvevő tisztviselő 11 óra 17 perckor bélyegezte le a vevényt.

Ezalatt vitték le Oswaldot Fritz százados irodájából az alagsorba. A távíróhivatal tisztviselője szerint Ruby a pénz feladása után egyenesen a kapitányság felé vette az irányt, 11 óra 18-19 perc körül. Oswaldot egy percre rá, 11 óra 20 perckor vezették ki az alagsori börtönirodából,^[14] Ruby pedig mindössze egyetlen perc múlva, 11 óra 21-kor lelőtte, ami pontos időzítésre utal, mivel épp akkor ért oda, amikor Oswald nagyon sebezhető volt mivel két detektívhez volt bilincselve. Feltételezhető, hogy ha már 10 órakor a helyszínen lett volna, több mint egy óra alatt szemet szúrt volna valakinek még a fogoly elővezetése előtt, viszont ha pár perccel később indul el otthonról, vagy több időt tölt a hivatalban, akkor pedig lekéste volna Oswald elővezetését. Ezek után vált kérdésessé, hogy előre megtervezett gyilkosságról volt-e szó.

Ruby maga is célzott rá a Warren bizottság előtt, hogy hibásan adták meg az átszállítás időpontj��t. A bizottság szerint Ruby a mintegy 1200 dallasi rendőr közül nem ismert többet 25-50-nél, máshol viszont azt állítja, hogy a rendőrség régebbi és akkori tagjainak, valamint Ruby alkalmazottainak és ismerőseinek közléséből kiderül, hogy Rubynak jóval több barátja van a rendőrségen, mint bármelyik átlagembernek. Arra viszont, hogy Ruby kedvezményeket kért volna az ismerős rendőrtisztektől, vagy netán megfenyegette volna őket, nincs hiteles bizonyíték.

Az 1964. június 7-i dallasi kihallgatása során Ruby egyszer felszólította Decker seriffet és a teremben lévőket, hogy hagyják el a termet, majd azt kérte, hogy eljuthasson Washingtonba, ha meg akarják tudni az igazat. Valószínűsíthető, hogy többet tudott, mint amit elmondott, mivel félt, hogy a hozzá közel állókon torolják majd meg, amit mond.

1964 tavaszán került sor Ruby tárgyalására Dallasban, ahol több száz újságíró jelent meg. Köztük volt az Egyesült Államok egyik leghíresebb újságírónője, Dorothy Kilgallen, a New York Journal-American népszerű munkatársa, a „The Voice of Broadway” (A Broadway hangja) című napi pletykarovat szerkesztője, aki értékes kapcsolatokkal rendelkezett a politikai és a művészvilágban egyaránt. Dallasból írt cikkében azt állította, hogy ha Wade kerületi ügyész akarná, tanúkat szerezhetne, akik bizonyítanák, hogy Ruby és Oswald ismerték egymást. A nő személyesen is ismerte Rubyt, és egyedül ő kapott rá engedélyt, hogy négyszemközt készíthessen hosszabb riportot vele, amely február 22-én jelent meg. Az interjú idézte Rubynak a következő mondatait: „Ideges vagyok és félek. Úgy érzem, közeledik valami, nem tudom, hogy mi. Talán az a pont, ahol az ember széttörik. Talán, nem tudom....” A négyszemközti beszélgetés után napokig nem jelent meg a tárgyalóteremben.

1964. augusztus 20-án Dorothy Kilgallen nyilvánosságra hozta annak a vallomásnak a teljes jegyzőkönyvét, amelyet Jack Ruby tett a Warren-bizottság előtt. A cikk pontokban sorolta fel Ruby fontosabb kijelentéseit.

• „1. Ruby kijelentette a főbírónak, hogy az elnök meggyilkolása egy összeesküvés eredménye volt, azonban ő (Ruby) abban nem vett részt.”
• „2. Megkerülte a közvetlen választ arra a kérdésre, hogy vajon Tippit rendőr és a két másik személy találkozott-e Ruby Carousel nevű mulatójában röviddel a gyilkosság előtt.”

A dokumentumok hitelesek voltak. Az FBI nagyszabású nyomozásba kezdett az ügyben. Dorothy néhány hónap múlva ismét New Orleansba érkezett, hogy találkozzon Guy Bannisterrel, (az FBI volt különleges ügynökével és a városi rendőrség volt helyettes főnökével), de Bannister időközben elhunyt szívroham következtében. 1965. november 4-én ezt mondta barátainak: „Öt napon belül napvilágra hozom ezt az egész (Kennedy) ügyet.” Ám négy nap múlva a New York Journal-American első oldalán közölte a gyászjelentést, miszerint Dorothy Kilgallen elhunyt. A rendőri jelentés szerint alkoholra bevett nagy mennyiségű altató okozta a halálát. Készülő cikksorozatának dokumentumait és feljegyzéseit sem otthonában, sem a szerkesztőségben nem találták meg.

Ruby a Warren-bizottságnak is könyörgött, hogy vigyék el Dallasból, mert életveszélyben érezte magát. Az FBI a texasi hatóságokat vádolta, de miután azok megfenyegették őket, hogy kitálalnak az ügyben, miszerint J. Edgar Hoover célpontja Robert F. Kennedy volt, akit el akart volna távolíttatni az Igazságügy-minisztériumból, az FBI abbahagyta a dallasi nyomozást, a nyomozóik egy részét pedig megkezdett kihallgatások félbeszakítására, félig kész jegyzőkönyvek abbahagyására utasították.

Rubyt 1964. március 5-én halálra ítélték, ám 1966. október 5-én Texas állam Fellebviteli Bírósága a per formai hibáira hivatkozva megsemmisítette az ítéletet, és elrendelt egy új tárgyalást az ügyben, melynek helyszínéül Wichita Falls várost jelölték meg. A tárgyalást 1967 februárjára tűzték ki. Bírói utasításra Rubyt már 1966. december 15-én át kellett volna szállítani Dallasból a tárgyalás helyszínére, aki ekkorra már két évet töltött a börtönben, és bár 1964-ben még makacsul hallgatott, bízva pártfogói közbenjárásában, ekkorra már nem számíthatott segítségre.

A dallasi börtön különleges, ablak nélküli, speciálisan őrzött 6 M cellájában 1966. december 9-én Ruby váratlanul rosszul lett, 48 órával azután, hogy a dallasi hatóságok kézhez kapták a bírói végzést: Rubyt december 15-én át kell szállítani. Úgy vélték, Ruby csak náthában szenved, és meg fog gyógyulni, így átszállítható. Dr. Callahan, a börtönorvos otthon értesült róla, hogy Ruby hirtelen rosszul lett, és „rendkívül súlyos állapotára való tekintettel” Bill Decker seriff elrendelte, hogy vigyék a Parkland kórházba, ahol állítólag Kennedy és Oswald is meghalt korábban. Az orvosok rákot diagnosztizáltak nála, és megműtötték. Kevesebb mint egy hónap múlva, 1967. január 3-án Ruby meghalt. Dr. Eugene Frenkel és Dr. Earl Rose, a dallasi megyei kórház orvosai a kórbonctani vizsgálat után megállapították, hogy nem a rák, hanem a műtét következtében kialakult tüdőembólia okozta halálát. Ruby temetésére 1967. január 4-én, Chicagoban került sor.

• Sylvan Fox: A Kennedy gyilkosság rejtelmei. (Kossuth Könyvkiadó, 1966)
• Hans Habe: Halál Texasban. (Magvető kiadó, 1964)
• Mark Lane - Elsietett ítélet (Európa könyvkiadó, 1967)
• Gimes György: A szálak összefutnak. (Minerva Könyvkiadó, 1969)
• Anatolij Gromiko: Kennedy elnök 1036 napja (Gondolat Kiadó, 1970)
• Bill O'Reilly - Martin Dugard: Kennedy (HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013) ISBN 978 963 304 114 7
• Harmat Endre: Két koporsó, három kórház (1) (Esti Hírlap újságkivágás, ismeretlen dátum)
• Harmat Endre: Szuper Krimi a boncteremben (2.) (Esti Hírlap újságkivágás, ismeretlen dátum)