Istár

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Az akkád-babiloni Istar a sumer Innin, Inanna vagy Ninanna (𒀭𒌋𒁯 [akkád Ašdar] vagy 𒀭𒈹, 𒀭𒈹, 𒀭𒈹, 𒀭𒈹, 𒀭𒈹, 𒀭𒈹) megfelelője, a mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője. Ezen funkcióiban különböző istenek felesége. Istarként a háború istennője is volt, és olykor szakállal ábrázolták. Több városban – például Uruk, Agade, Assur, Ninive – is volt szentélye. Uruki szentélykörzete Éanna, ahol az írás legrégebbi emlékét találták. Niusziana néven asztrális istenként, „a reggeli felmenetel csillagaként”, azaz a Vénusz bolygó reggel keleten látható, Hajnalcsillag alakjaként is tisztelték. Egy istenlistában ^dkára-šul néven szerepel, ami valószínűleg a ^diš-tar šá qar-ra-a-di, azaz a harcos Istár módosulása.^[1]

Nevének régebbi alakja a nyugati sémi Asdar, majd Asztar, keleti sémi Astarta volt. A későbbi korokban kultusza széles körben elterjedt, sok istennővel azonosították, többek között közéjük tartozott Athéné és Aphrodité együttese is. Eredetét tekintve Innin szubsztrátumistenség, azaz a sumerek előtti nép nyelvéből került sumeresített névvel a sumer-akkád pantheonba.

Jelképe a szalagos (vagy copfos) gyűrű, ami képírásos jelévé is lett. Ez már a Dzsemdet Naszr-korban feltűnik a piktografikus szövegekben és a képzőművészetben. Másik jelképe a néha csillagot is formázó sokszirmú rózsa.

• Istár és Szaltu
• Istár alvilágjárása

A történelem folyamán rengeteg istennővel összeolvadt a kultusza, illetve sok későbbi nép istennői származnak Istár alakjából. A legfontosabb kapcsolódó istennők:

• Inanna
• Asztarté
• Asratum (Asirtum)
• Atirat
• Aszerdusz
• Asera
• Atargatisz
• Élat
• Baálat

Közvetve Kübelé és Aphrodité is megemlíthető.

• Babiloni Istár ünnep

• Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

• Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
• A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8  
• Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie V; Ia – Ki, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven), Berlin: Walter de Gruyter & Co (1980). ISBN 3-11-007192-4  W.G. Lambert: Karašul, 408. old.