Ninive (település)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Ninive (egyértelműsítő lap).

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

Ninive
Kujúndzsik
Assur-bán-apli oroszlánvadászata
Alapítás	i. e. 19. század körül
Megszűnés	i. e. 612
Oka	méd–kháldeus koalíció
Lakói	asszírok
Ország	Asszíria
Beszélt nyelvek	akkád nyelv asszír nyelvjárása
Elhelyezkedése
Ninive Pozíció Irak térképén
é. sz. 36° 21′ 34″, k. h. 43° 09′ 10″36.359444444444, 43.15277777777836.359444°N 43.152778°EKoordináták: é. sz. 36° 21′ 34″, k. h. 43° 09′ 10″36.359444444444, 43.15277777777836.359444°N 43.152778°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ninive témájú médiaállományokat.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján

A bibliai nevén ismert Ninive (eredeti akkádul: Ninua, újarameus-asszír ܢܸܢܘܵܐ; Nuni(w)a, héberül: נינוה; Nīnəwē, ógörögül: Νινευη; Nineué, latinul: Ninive) az Újasszír Birodalom fővárosa volt Szín-ahhé-eríba uralkodásától kezdve a birodalom bukásáig (Kr. e. 704 – Kr. e. 612 ), de a Tigris és Hoszr találkozásánál fekvő város már kezdettől fogva jelentős kereskedelmi és vallási központ volt. Nevét Nintől, a Két folyam országának nagy istennőjétől kapta. Romjai ma Irak területén, Moszul városán belül láthatóak: a palota romjaiból felépült domb a Tell-Kújundzsík, a helyőrség maradványaiból képződött halom pedig a Tell-Nebí-Júnusz nevet viseli.

A Tigris és mellékfolyója, a Hoszr találkozásánál, fontos kereskedelmi csomóponton épült Ninive már az őskorban, a Haszúna-kultúra (Kr. e. 7. évezred) korában is lakott volt, a tell kb. háromnegyede őskori eredetű. A város a Kr. e. 4. évezredben az Uruk-kultúrával együtt haladt a fejlődésben. Éannatum átépíttetett egy Nin nevű várost az i. e. 25. század közepén, amely feltehetően a korai Ninivével azonos. Igazi nagy jelentőségre azonban csak a Kr. e. 2. évezredtől tett szert Asszíria területén. Istár-szentélye volt különösen jelentős.

Fővárossá akkor lett, amikor a nagy hódító, II. Sarrukín egy Kr. e. 705-ös anatóliai hadjáratán elesett, ezért utódja, a babonás Szín-ahhé-eríba jobbnak látta elhagyni atyja nemrégiben felépített új székvárosát, Dúr-Sarrukínt. Ekkor épült fel „a palota, amelynek nincs párja”, a domborművekkel gazdagon díszített ún. Délnyugati-palota. A helyőrségi palota Jónás próféta feltételezett nyughelyén, a közeli Tell Nebi Júnusz helyén épült fel.

Ezt követően Assur-bán-apli, Szín-ahhé-eriba unokája egy újabb palotát épített (Északi-palota), innen származnak a híres, oroszlánvadászatot ábrázoló domborművek.

Ninivét Kr. e. 612-ben a méd–babiloni koalíció seregei foglalták el, rabolták ki és rombolták le. A hely hosszú időre elnéptelenedett, csak az újperzsa korban alakult ki új város a romokon. 627-ben döntő győzelmet vívott itt ki Hérakleiosz bizánci császár a perzsa erőkkel szemben. Ninivét végül a Tigris túlpartján épült Moszul kebelezte be. A város nevét ma az arab Nínava tartomány őrzi.

A görög korban úgy tartották, hogy Ninivét Héraklész vagy Bélosz leszármazottja, Ninosz alapította és róla nevezték el. Erről már Hérodotosz is írt.

Szín-ahhé-eriba Kr. e. 694-ben felavatott palotája a legnagyobb az asszír történelem során: a terasz, amelyen helyet kapott, 500*240 méteres alapterületű, hozzá hatalmas függőkertek (valószínűleg a helytelenül Babilonban feltételezett Szemiramisz függőkertje) csatlakoztak. „A palotának, amelynek nincs párja”, eddig mintegy negyedét tárták fel a régészek. Ez a királyi lakhely is gazdag domborművekben és szobrokban, de ezúttal bronzból készült és ezüsttel bevont alkotások is előkerültek. Újdonságnak számított az oszlopok csak feliratokból ismert alkalmazása is, ugyanis a faoszlopok a város pusztulásakor leégtek, fémrészeiket pedig beolvasztották. Különös figyelmet érdemel az ún. 36. terem dombormű-dekorációja, amely egy bibliai eseményt, Lákis ostromát dolgozza fel igen részletesen.

Assur-ah-iddina Kalhuba tervezett visszatelepülni, de gyorsan bekövetkezett halála megakadályozta az ottani építkezés befejezésében. Fia, Assur-bán-apli eleinte Szín-ahhé-eriba palotájában lakott, és folytatta dekorálását, de végül saját rezidenciát emeltetett. A Kr. e. 645-en átadott Északi Palotát kevésbé részletesen tárták fel, de az megállapítható, hogy a szárnyas bikákat szárnyas géniuszok váltották fel, a domborművek pedig a hadjáratok mellett vadászatokról szólnak. Különlegesség az uralkodót felesége társaságában egy lugasban ábrázoló dombormű, mivel családi jeleneteket nem ismerünk más palotákból.

A mintegy 12 kilométeres fallal (neve „a fal, amely elborzasztja az ellenséget”) és (mára feltöltődött) árokrendszerrel körülvett, északnyugat-délkelet tájolású várost kettévágta a Hoszr folyó. A folyó jobb partján álló Kújundzsík-dombot már tüzetesen átvizsgálták, a szemközt fekvő Jónás próféta-domb esetében az itt álló muszlim szentély miatt ez nem volt lehetséges.

A 19. század elején már a Babilonban is kutató Claudius James Rich is járt, és a helyiektől értesült arról, hogy a dombokból olykor érdekes szobrok kerülnek elő. A környéken először a Rich nyomán tájékozodó Jules Mohl javaslatára Franciaország moszuli konzulja kezdett kutatásokat. Paul-Émile Botta 1842-ben a Tell Kújundzsíkot kezdte kutatni, de a többrétegnyi törmelékben az első esztendőben alig talált valamit, ezért ásatásait máshova helyezte át. 1843-ban, Dúr-Sarrukín feltárásakor azt hitte, hogy megtalálta Ninivét, ám ez a dicsőség valójában a brit kalandor, Austen Henry Layard fejére szállt.

Ő Kalhu sikeres feltárása és Assur eredménytelen kutatását követően, 1847-ben kezdte kutatni a környék dombjait, és hamarosan rábukkant Szín-ahhé-eriba Délnyugati-palotájára. Layard rövid hazatérését követően 1849-ben kezdődtek újra az ásatások. 1851-ben Layard pénzhiány miatt hazatért, munkáját helyettese, Hormuzd Rassam vitte tovább. Ő fedezte fel Assur-bán-apli Északi-palotáját és 22 000 agyagtáblát számláló könyvtárát. Rassam leletei fantasztikusak, ám munkája szakmailag sok kívánnivalót hagyott maga után, mivel a különféle lelőhelyeken talált tárgyak pontos helyét és küllemét nem dokumentálta, és gyakran nem különítette el őket. A feltárást a 1873-ban George Smith, az autodidakta módon assziriológussá lett vésnök folytatta, aki megtalálta az özönvíz történetének mezopotámiai változatát. Smith 1876-os halála után 1878-ban ismét Rassam kezébe került a mezopotámiai ásatások irányítása.

A leletek számos európai gyűjteményt gazdagítottak. A 20. század elején a British Museum régészei a Nabú-templom környékét kutatták át tüzetesen L. W. King vezetésével, majd 1927-ben ismét, ezúttal Campbell Thompson vezénylete alatt. A második világháború után iraki régészek kutatták a lelőhelyet, 1956-tól rekonstrukciós munkálatok indultak, hogy turisztikai látványossággá tegyék Ninivét. A falak egy részét újjá is építették. 1987-1990 között David Stronach vezette itt a feltárásokat, aki a 15 kapura és a város ókori csatornáira összpontosított.

A Shafaq News hírforrás jelentése szerint 2015. január 27-én éjjel az Iszlám Állam dzsihádistái – korábbi fenyegetésüket beváltva – felrobbantották a fal nagy részét.^[1] Ezt a hírt végül fényképekkel cáfolták.^[2][3]

• Kalla Gábor: Az asszír fővárosok és királyi palotáik. Felfedezésük és történetük. In: Rubicon, 2004/3, pp. 35-50
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

• John Malcolm Russell: Stolen stones: the modern sack of Nineveh in Archaeology; szoborlopások az 1990-es években
• Ninivének szentelt oldal a British Museum lapján fotókkal
• ABC 3 Archiválva 2016. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben: a Babiloni krónika a város elestéről (angol)
• Layard’s Ninevah and its Remains
• C. W. Ceram: A régészet regénye. (Gondolat Kiadó, 1965)
• Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie IX; Nab – Nuzi, Szerk.: Erich Ebeling, Bruno Meissner, Dietz Otto Edzard (német nyelven), Berlin: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017296-8 , 390–441. old.
• Eltűnt városok. Ninive, Jerikó, Memphisz, Trója és a többiek; Laude, Bp., 1997 (Puska)
• Rainer Imming: Ninive. Egy nagy város története; Evangéliumi, Bp., 2011