Ugrás a tartalomhoz

Haszan-tavi csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haszan-tavi csata
KonfliktusSzovjet–japán határkonfliktusok
Időpont1938. július 29.augusztus 11.
HelyszínHaszan-tó, Szovjetunió
EredménySzovjet győzelem
Szemben álló felek

Szovjetunió

Japán Birodalom
Parancsnokok
Vaszilij Blücher
Nikolaj Berzarin
Szató Kótoku
Szemben álló erők
22 950 katona7 000 – 20 000 katona[1]
Veszteségek
717 halott
2752 sebesült
75 eltűnt
526 halott
913 sebesült
Térkép
Haszan-tavi csata (Korea)
Haszan-tavi csata
Haszan-tavi csata
Pozíció Korea térképén
é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″42.435906°N 130.611006°EKoordináták: é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″42.435906°N 130.611006°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Haszan-tavi csata témájú médiaállományokat.
A második világháborúhoz vezető események
 0. Lengyel–ukrán háború1918.11. 01. - 1919. 07. 18.
 1. Versailles-i békeszerződés1919.
 2. Lengyel–szovjet háború1919.02. 14. - 1921. 03. 18.
 3. Trianoni békeszerződés1920.
 4. Rapallói egyezmény1920.november 12.
 5. Francia–lengyel katonai szövetség (en)1921.február 16.
 6. Rigai béke (en)1921.március 18.
 7. Menetelés Rómába1922.október 28 - 29.
 8. Korfui összetűzés (olasz-görög) (en)1923.aug. - szept.
 9. Müncheni sörpuccs1923.november 8.
10. A Ruhr-vidék francia–belga megszállása (en)1923.- 1925.
11. Libia megszállása - Második olasz–líbiai háború (en)1923. - 1932.
12. Mein Kampf (Harcom) megjelenése1925.
13. Dawes-terv (en)1924.
14. Locarnói egyezmény1925.december 01.
15. Young-terv (en)1929.
16. Nagy gazdasági világválság1929.október 24. – 1941.
17. Mandzsúria japán lerohanása (en)1931.09. 18. - 1932. 02. 26.
18. Mandzsukuo megszállása1931– 1942.
19. Sanghaj-i január 28-i összetűzés (en)1932.01. 28. – 03. 03.
20. Szovjet–lengyel megnemtámadási egyezmény1932.július 25.
21. Genfi leszerelési világértekezlet (en)1932.02.02. - 1934.06.11.
22. Első hopeji hadjárat/A nagy fal védelme (en)1933.01.01 - 05.31.
23. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.- 1936.
24. Hitler lesz a kormányfő és az államfő is egyben1933.- 1934.
25. A tanggui fegyverszünet (en)1933.május 31.
26. Németország újrafelfegyverzése elindul (en)1933.július 12.
27. Olasz–szovjet egyezmény (en)1933.szeptember 2.
28. Belső-mongóliai hadjárat (en)1933.ápr.- 1936. dec.
29. Németország elhagyta a leszerelési értekezletet (en)1933.október 14.
30. Németország kilép a Nemzetek Szövetségéből (en)1933.okt. 19. - nov. 12.
31. Német–lengyel megnemtámadási egyezmény1934.január 26.
32. A Saar-vidéki népszavazás/visszatérés Németországhoz1935.január 13.
33. Kötelező sorozás kezdődik Németországban újra (en)1935.március 16.
34. Francia–szovjet segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 2.
35. Szovjet–csehszlovák segítségnyújtási szerződés (en)1935.május 16.
36. He-Umezu egyezmény (en)1935.06. 10. - 1937. 07. 07.
37. Angol–német tengerészeti egyezmény (en)1935.június 18.
38. December 9-i megmozdulások Pekingben (en)1935.december 9.
39. Második olasz–etióp háború (abesszíniai háború)1935.10. 3.- 1937. 02. 19.
40. A Rajna-vidéki bevonulás (en)1936.március 7.
41. Spanyol polgárháború kezdete1936.júl. 17. - 1939. ápr. 1.
42. A Berlin–Róma-tengely (német–olasz egyezmény)1936.október 27.
43. Antikomintern paktum1936.november 25.
44. Suiyuan hadjárat (en)1936.október - november
45. Hsziani válság (en)1936.december 12-26.
46. Második kínai–japán háború1937.- 1945.
47. A USS Panay-incidens (en)1937.december 12.
48. Ausztria bekebelezése (Anschluss)1938.március 12.
49. Májusi válság (német–cseh határ) (en)1938.május 19 - 23.
50. Haszan-tavi csata/Csangkufengi összecsapás1938.júl. 29. - aug. 11.
51. Német–csehszlovák kisháború (Ordnersgruppe) (en)1938.szeptember 16 - 17.
52. Müncheni egyezmény1938.szeptember 29.
53. A Szudéta-vidék Birodalomhoz csatolása (en)1938.október 01 - 10.
54. Első bécsi döntés1938.november 02.
55. A Szlovák Köztársaság kikiáltása1939.március 14.
56. Csehszlovákia német megszállása (en)1939.március 15.
57. Litvánia náci megfenyegetése, Memel elcsatolása (en)1939.március 20 - 22.
58. Magyar–szlovák kis háború1939.március 23 - 31.
59. A spanyol polgárháború végső hadműveletei (en)1939.március 26. - április 1.
60. Danzigi válság (en)1939.március - augusztus
61. Angol függetlenségi garancia Lengyelországnak (en)1939.március 31.
62. Albánia olasz lerohanása (en)1939.április 7-12.
63. Szovjet–angol–francia tárgyalások Moszkvában (en)1939.ápr. 15.- aug. 21.
64. Német–olasz barátsági és katonai szerződés1939.május
65. Halhín-goli csata1939.május - szeptember
66. Molotov–Ribbentrop szerződés1939.augusztus 23.
67. Lengyelország német lerohanása1939.szept. 1. - okt. 6.

A Haszan-tavi csata (1938. július 29.augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (oroszul Хасанские бои [Haszanszkije boji], kínaiul és japánul 張鼓峰事件; pinjin átírással Zhānggǔfēng Shìjiàn, japán latin betűs átírással Chōkohō Jiken) egy szovjetjapán fegyveres összecsapás volt Mandzsukuo határán a Kvantung-hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei között. A háborús indok határvita volt a két állam között, ami egy japán félreértésen alapult. Ugyanis a Kvantung-hadsereg vezérkara azt hitte, hogy a Szovjetunió megsértette az Orosz Birodalom és a Kínai Császárság által aláírt Pekingi szerződésben meghatározott határvonalat.

Háttér

[szerkesztés]

A 20. század első felében Mandzsúria a Kína, Oroszország és Japán közötti harc színtere volt, hiszen a területre mindhárom fél igényt tartott. Kína az állam részének tekintette, Japánnak az itt található nélkülözhetetlen nyersanyagokra volt szüksége, még Oroszország számára a Kínai keleti vasútvonal miatt volt értékes, hiszen csak ez a vasútvonal kötötte össze a szárazföldön Vlagyivosztok nagy hadikikötőjét az ország többi részével. A terület birtoklásáért több jelentősebb konfliktust is vívtak a fentebb említett államok: az 1894–95-ös első kínai–japán háborút, az 1904–05-ös orosz–japán háborút és a kínai-szovjet konfliktust. A területet végül a Japán Birodalom szerezte meg 1931-ben, a mukdeni incidens után, létrehozva itt Mandzsukuo bábállamát. A japánok és az oroszok a közelmúlt eseményei miatt igen bizalmatlanok voltak egymással szemben, és így igen kis félreértések is konfliktushoz vezethettek a két fél között. A japán vezetés olyannyira készült a szovjetek elleni háborúra, hogy a mandzsúriai határvidékre japánok tömegeit telepítette azon célból, hogy a hadjáratoknak itt lesz az ellátási területe élelmiszerben és emberanyagban is.

A csata

[szerkesztés]

1938. július 6-án a Kvantung-hadsereg hírszerzése egy szovjet rádióadást fogott el, amit a főhadiszállásról küldtek. Az üzenetben arra utasították a Vörös Hadsereg helyi parancsnokait, hogy katonáikkal foglalják el a Haszan-tótól nyugatra lévő stratégiai magaslatokat, köztük a vitatott hovatartozású Csangkufeng magaslatot, ugyanis innen remekül látható a közeli Nadzsin városa és a stratégiai fontosságú vasútvonal, amely összeköti Koreát és Mandzsúriát.[2] A következő két hétben szovjet katonák szállták meg a helyet, és elkezdték annak megerősítését. Figyelőárkok, ágyúállások, drótakadályok és kommunikációs épületek épültek ezen idő alatt.

A Japán Koreai Hadsereg vezetősége kezdetben nem tett semmit, figyelmen kívül hagyva a szovjet jelenlétet. A Kvantung-hadsereg azonban, amelynek illetékessége szintén kiterjedt a magaslatra, nyomást gyakorolt a Koreai Hadsereg tisztjeire, hogy lépjenek fel a szovjetek ellen. Ezek után a Koreai Hadsereg az ügyet Tokióba vitte, azt ajánlva a kormánynak, hogy fogalmazzon meg hivatalos tiltakozást a Szovjetunióhoz. A moszkvai japán katonai attasé ennek megfelelően azt követelte az orosz kormánytól, hogy vonuljanak ki Haszan-tótól keletre lévő Bezimjannaja (сопка Безымянная, kínaiul: Sacsaofeng) és Zaozjornaja (сопка Заозёрная, kínaiul: Csangkufeng) hegyekről, mivel ezek már Mandzsukuo részét képezik. A követelést elutasították.

Július 29-én került sor az első japán támadásra, amelyet sikeresen visszavertek, azonban július 31-én a szovjetek voltak kénytelenek visszavonulni, és a japánok megszállták a magaslatokat. Japán források szerint a szovjetek 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek.[3] A japán 19. hadosztály, mandzsukuói egységekkel kiegészülve megtámadta a 39. lövészhadtestet (amely a 32., 39. és 40. lövészhadosztályokból és a 2. gépesített dandárból állt).[4] A csata egyik parancsnoka volt Szató Kotoku ezredes is, aki a 75. gyalogezredet irányította. Egysége egy éjszakai támadás során kiűzte az oroszokat a dombról. Az ő általa alkalmazott taktikát a Japán Császári Hadsereg felső vezetése is átvette, és később ez lett a megerősített állások elfoglalásának általános formája.

A japán sikerekre válaszul a Távol-keleti Front vezetője, Vaszilij Konsztantyinovics Blücher újabb egységeket dobott át a harctérre, amelyek augusztus 2. és 9. között kiszorították a japánokat a magaslatokról. Augusztus 10-én a japán miniszterelnök békét kért, és 11-én a harcoló felek beszüntették a csatározásokat.

Következmények

[szerkesztés]

A japán hadvezetést mélyen lesújtotta az itt elszenvedett vereség, ezért a Kvantung-hadsereg parancsnokai szinte keresték az esélyt a visszavágásra. Így egy másik határvita kapcsán hatalmas erőket mozgósítottak, és ez végül a Halhin-goli csatához vezetett.

A szovjet felső vezetés a nagy veszteségeket kizárólag Blücher inkompetenciájának tulajdonította. Október 22-én letartóztatta az NKVD és később halálra kínozták.

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 135. old.
  2. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 124. old.
  3. Japán és szovjetorosz ütközet a mandzsu határon
  4. John Erickson, The Soviet High Command, MacMillan & Co. Ltd, 1962, 497-8. old.

További információk

[szerkesztés]