Ugrás a tartalomhoz

Házi kacsa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Házi kacsa
Fehér házi kacsák házi tyúkok között
Fehér házi kacsák házi tyúkok között
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Nem: Anas
Faj: A. platyrhynchos
Alfaj: A. platyrhynchos domesticus
Tudományos név
Anas platyrhynchos domesticus
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi kacsa témájú kategóriát.

A házi kacsa[1] (Anas platyrhynchos domestica) a récefélék családjába tartozó baromfi, a tőkés réce (vadkacsa) alfaja, háziasított változata. Többnyire fehér színben tenyésztik, de egyes vidékeken – különösen ott, ahol vadon élő őseivel könnyen kereszteződhet – „vad” színezetű példányokat is találunk.

Táplálékát gabona és rovarok alkotják. Húsa, mája, zsírja, tepertője finom falat, de tojását – amelynek szárazanyag- és zsírtartalma lényegesen nagyobb a tyúktojásénál – csak alaposan megfőzve fogyasszuk, mert paratífusszal fertőzött lehet. Fosztott tollával párnát töltenek. Költés ideje átlagosan 28 nap. A kacsa hímjét gácsérnak hívjuk, a tollazata színpompásabb a tojóénál. Háziasítása megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt történt.

Magyar kacsa

[szerkesztés]

A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. A vízközeli falusi, tanyasi gazdaságok egyik legfontosabb baromfiféléje volt. Míg a gazdasszony a libát eladásra nevelte, addig a kacsahús a család ellátására szolgált. A tájegységeknek kialakultak a saját típusaik. A leggyakoribb a fehér szín volt, amelyet a 20. század elején a pekingi kacsával akartak nemesíteni. A "színes", vagyis a tarka, vadas színű kacsa kisebb rangúnak számított, pedig ez a fajtaváltozat őrizte meg leginkább a magyar kacsa ősi formáját. Állománya erősen lecsökkent, Erdélyben és az alföldi tanyákon találhatóak kisebb állományai. Jelenleg a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben mindkét változatát tenyésztik. Nagyobb állománya található Szarvason is. 2004 óta a magyar kacsa a védett háziállataink közé tartozik.

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5–4 kg, a tojó 2,3–3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat, de előfordulhat barna és fekete színben is. A vadas színű tojó sokkal visszafogottabb színű, mint a gácsér, hasonlóan a tőkés récéhez. Az úszásban segíti a lemezes csőr, úszóhártyás láb, csónak alakú test.

Állomány

[szerkesztés]
Legnagyobb kacsatartók
2021
(Számok millió darab)
1.  Kína 675
2.  Vietnám 82
3.  Banglades 61
4.  Indonézia 58
5.  India 33
6.  Franciaország 22
7.  Oroszország 20
8.  Thaiföld 14
9.  Fülöp-szigetek 12
10.  Ukrajna 11
24.  Magyarország 2,9
..
Föld összesen 1101
Forrás: FAO[2]

A házi kacsák tartása és hasznosítása különböző módon és különböző célokra történik világszerte. 2021-ben a házi kacsából több mint 70 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta az 1 milliárd darabot.

A világ legnagyobb házi kacsa tartói közé tartozik Kína, Vietnám, Banglades, Indonézia és India. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kínában volt az éves világ házi kacsa állományának a 61%-a.

„Vad” színű házi kacsák

Más házikacsa-fajták

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Különírásához l. az OH.-t és a 2017-es Magyar helyesírási szótárt.
  2. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)


Források

[szerkesztés]
  • Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001

További információk

[szerkesztés]