György Endre (politikus)

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: György Endre (egyértelműsítő lap).

György Endre
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő 1905. június 18. – október 18.
Előd	Tallián Béla
Utód	Feilitzsch Artúr
Született	1848. március 18. Huszt
Elhunyt	1927. január 15. (78 évesen) Budapest
Párt	Szabadelvű Párt
Foglalkozás	politikus
Díjak	Munkács díszpolgára (1891)
A Wikimédia Commons tartalmaz György Endre témájú médiaállományokat.

György Endre (Huszt, 1848. március 18. – Budapest, 1927. január 15.) magyar politikus, földművelésügyi miniszter, közgazdasági író, az MTA tagja (levelező: 1879, rendes: 1919). György Aladár testvére.

György József megyei orvos és Lator Borbála fia. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, azután a jogot Debrecenben és a pesti egyetemen végezte, ahol 1869-ben a statisztikai tanfolyamot is hallgatta. Ez időben az országgyűlési ifjuságnak tagja volt. Az önkéntesi évét is ekkor töltötte le, majd 1870-ben a közmunka- és közlekedési minisztériumba lépett, ahol különösen a vasúti osztályban csakhamar tekintélyre tett szert. Több ízben küldték ki tanulmányútra Európa különböző országaiba. Sok ideig tartózkodott Angliában, Oroszországban, de északon és keleten is megfordult. 1872. szeptember 4-én Pesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette a nála 11 évvel idősebb Szentpály Klementint, Buday Lőrinc özvegyét.^[1] 1878-ban sógora Szentpály Jenő visszaléptekor országgyűlési képviselővé választották a halmi (Ugocsa vármegye) kerületben, s azután újból egy félév kihagyásával (amikor 1884-ben a később öngyilkosságot elkövető Gyengő Lászlót választották meg) e kerületet, 1887-től 1890-ig pedig Bereg vármegye, Munkács kerületét képviselte. 1879. május 22-én a Magyar Tudományos Akadémia megválsztotta levelező tagjává. Mint vasúti szakember, különösen a vicinális vasutak létesítése körül (nagy-becskerek-nagy-kikindai, marosvásárhely-szászrégeni, debrecen-hajdúnánási, debrecen-nagylétai sat.) szerzett érdemeket; mint nemzetgazda a népbankok, szövetkezetek, különösen a pest megyeiek ügyében fáradozott sokat. Mint egyházi férfi, a máramaros-ugocsa vármegyei református egyházmegye, a tiszántúli református egyházkerület és a konvent állandó tagja volt. Az akadémia nemzetgazdasági bizottságának több évig volt titkára. A Balkán-félszigeten hatszor tartózkodott hosszabb ideig és alaposan ismerte e tartományok viszonyait. Tagja volt a közlekedésügyi tanácsnak, a statisztikai tanácsnak, valamint a tarifabizottságnak. Az országgyűlésen többször szólalt fel önállóan pl. a pest-zimonyi vasút, az ipartörvény revíziója kérdésében. Később a szövetkezeti bank igazgatója, a debrecen-hajdunánási, marosvásárhely-szászrégeni és több vasút igazgatótanácsosa, illetve a National Railway Associationnek is tagja lett. 1891. augusztus 6-án Munkács díszpolgárává választották.^[2] 1905. június 18-a és október 18-a között földművelésügyi miniszter volt a Fejérváry-kormányban, 1919-től az MTA nemzetgazdasági bizottságának titkáraként működött.

• A különbözési árszabályok jogosultsága és hatása (Bp., 1876);
• A dunagőzhajózási társaság és a magyar érdekek (Bp., 1883);
• A kisbirtoki hitelszervezet hiányai (Bp., 1885);
• A középbirtokos hitele és szövetkezeti raktár kérdése (Bp., 1902);
• Közgazdasági tanulmányaim (Bp., 1905);
• Escott Thomas Hay Sweet: A mai Anglia Ford. (Bp., 1905);

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7).