Garat (település)
| Garat (Dacia) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Brassó |
| Község | Zsiberk |
| Rang | falu |
| Községközpont | Zsiberk |
| Irányítószám | 507111 |
| SIRUTA-kód | 41300 |
| Népesség | |
| Népesség | 664 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 20 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 473 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 25° 08′ 59″46.009722°N 25.149722°EKoordináták: é. sz. 46° 00′ 35″, k. h. 25° 08′ 59″46.009722°N 25.149722°E | |
| Garat weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Garat (románul: Dacia, 1931-ig Ștena, németül: Stein) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Kőhalomtól 7 km-re nyugat–délnyugatra, az egykori Királyföldön fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Mind magyar, mind német neve egy szláv eredetire megy vissza. A szláv grohot jelentése 'kőrakás, kőgörgeteg' (így vsz. összefügg a szomszédos Kőhalom nevével). Ennek hangtanilag módosult formája a magyar, tükörfordítása a német név (Stein 'kő'). Első említésekor, 1309-ben neve Lapis, ami latinul ugyanazt jelenti. Később, 1432-ben Stein, 1532-ben Steya, 1733-ban Garad, 1750-ben Sztena, 1850-ben Styena. Eredeti román neve a németből való.
Története
[szerkesztés]Szász falu volt Kőhalomszékben, majd 1876-tól Nagyküküllő vármegyében, több sósforrással.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 1263 lakosából 627 volt német, 507 román és 128 cigány nemzetiségű; 635 ortodox és 626 evangélikus vallású
- 1910-ben 1358 lakosából 744 volt román és 606 német anyanyelvű; 744 ortodox és 604 evangélikus vallású
- 2002-ben a népszámlálás 671 lakost írt össze: 418 román, 232 cigány és 16 magyar nemzetiségűt; 652 ortodox és 7 református vallásút
Látnivalók
[szerkesztés]- A szász evangélikus erődtemplom. Mai formájában 1845-ben épült, amikor a középhajó fölé épített, védelmi célú emeletet elbontották és a hajót nyugat felé meghosszabbították, belső várfalát pedig lebontották. Tornya újkori építmény, védőművei a 15. században épültek. Egyik harangja a 13–14. századból, a másik a 15. század közepéről származik.[2]
- 1905-ből való evangélikus parókiáját felújították és közösségi házzá alakították át. Szállást is kínál.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
[szerkesztés]- A falu blogja (németül)
- Az erődtemplom a „jupiter.elte.hu”-n[halott link] (magyarul)
- Klip a faluról
Brassó megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}