Ugrás a tartalomhoz

Felix Bloch

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felix Bloch
Életrajzi adatok
Született1905. október 23.
Zürich
Elhunyt1983. szeptember 10. (77 évesen)
Zürich
SírhelyIsraelite Cemetery Upper Frisian Mountain
Ismeretes mint
  • fizikus
  • egyetemi oktató
  • magfizikus
HázastársClara Gertrud Leonore Misch
GyermekekRuth H. Bloch
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ETH Zürich
Lipcsei Egyetem
Pályafutása
Szakterületfizika
Munkahelyek
Stanford Egyetemelméleti fizika professzora (1934)
Los Alamos National Laboratorykutató
Más munkahelyekCERN (igazgató, 1954–1955)
Jelentős munkáiNMR, Bloch fal, Bloch gömb, Bloch-tétel, Bloch egyenlet, Bethe-Bloch formula
Szakmai kitüntetések
Fizikai Nobel-díj (1952)
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Bloch témájú médiaállományokat.

Felix Bloch (1905. október 23.1983. szeptember 10.) svájci fizikus, aki kivándorlása után főként az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. 1952-ben Edward Mills Purcellel megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses magrezonancia felfedezéséért folyadékokban és szilárd anyagokban.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

A svájci Zürichben született, a zsidó származású Gustav Bloch és Agnes Mayer gyermekeként. Tanulmányait itt kezdte, majd a Zürichi Műszaki Egyetemen folytatta. Kezdetben mérnöknek tanult, de hamarosan átváltott a fizika tanulmányozására. Zürichben folytatott tanulmányai során az ETH-ban Peter Debye és Hermann Weyl, a szomszédos Zürichi Egyetemen pedig Erwin Schrödinger előadásain és gyakorlatain vett részt. Ezeken az előadásokon egyik hallgatótársa Neumann János volt.

1927-ben szerzett diplomát, majd fizikai tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta Werner Heisenberg irányításával, ahol 1928-ban megszerezte doktorátusát. A továbbiakban megmaradt az európai akadémiai körökben, Zürichben Wolfgang Paulival, Koppenhágában Niels Bohrral, Rómában Enrico Fermivel dolgozott, majd visszatért Lipcsébe, ahol magántanárként alkalmazták.

1933-ban, közvetlenül Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Németországot, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1934-ben a Stanford Egyetemen kezdett dolgozni, ahol ő lett az elméleti fizika első professzora. 1939-ben megkapta az Amerikai Egyesült Államok állampolgárságát.

A második világháború alatt a Los Alamos National Laboratoryban atomenergiával kapcsolatos kutatásokat végzett, majd innen visszavonult és a Harvard Egyetem radarprojektjébe kapcsolódott.

A háború után a nukleáris indukció és a mágneses magrezonancia kutatására koncentrált, melyek a mágnesesrezonancia-képalkotás (MRI) alapjait képezik.[1] 1946-ban kidolgozta a Bloch-egyenleteket, melyek az atommagok magnetizációjának időbeli lefolyását írják le. 1952-ben Edward Mills Purcell-lel együtt megkapták a fizikai Nobel-díjat „új utak és módszerek a nukleáris mágneses precíziós mérésekben” című munkájukért.[2] 1954–1955 között egy évig a CERN első igazgatója volt. 1961-ben a Stanford Egyetem Max Stein professzora lett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Shampo, M A, Kyle R A (1995. Sep.). „Felix Bloch--developer of magnetic resonance imaging”. Mayo Clin. Proc. 70 (9), 889. o. PMID 7643644. 
  2. - Sohlman, M (Ed.) Nobel Foundation directory 2003. Vastervik, Sweden: AB CO Ekblad; 2003

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Felix Bloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]