Földi Imre

Ez a szócikk súlyemelőről szól. Hasonló címmel lásd még: Földi Imre (egyértelműsítő lap).

Földi Imre
Született	1938. május 8. Kecskemét
Elhunyt	2017. április 23. (78 évesen) Tatabánya
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Földi Csilla
Foglalkozása	súlyemelő edző
Sírhelye	Tatabánya
Súlyemelőpályafutása
Versenyszám	56 kg
Klub	Tatabányai Bányász (1955–1978)
Edző	Gere Sándor Orvos András
edzőként	Tatabányai Bányász (1976–1988)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Földi Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Súlyemelés Olimpiai játékok ezüst 1964, Tokió 56 kg ezüst 1968, Mexikóváros 56 kg arany 1972, München 56 kg Világbajnokság bronz 1959, Varsó összetett ezüst 1961, Bécs összetett ezüst 1962, Budapest összetett bronz 1963, Stockholm összetett ezüst 1964, Tokió[1] összetett arany 1965, Teherán összetett ezüst 1966, Kelet-Berlin összetett ezüst 1968, Mexikóváros[2] összetett arany 1969, Varsó összetett arany 1972, München[3] összetett arany 1972, München lökés arany 1972, München nyomás Európa-bajnokság bronz 1959, Varsó összetett ezüst 1961, Bécs összetett arany 1962, Budapest összetett arany 1963, Stockholm összetett bronz 1964, Moszkva összetett ezüst 1965, Szófia összetett ezüst 1966, Kelet-Berlin összetett arany 1968, Leningrád összetett arany 1969, Varsó nyomás ezüst 1969, Varsó szakítás arany 1970, Szombathely összetett arany 1970, Szombathely nyomás ezüst 1970, Szombathely lökés arany 1971, Szófia összetett arany 1971, Szófia nyomás arany 1971, Szófia lökés arany 1972, Konstanca szakítás

Földi Imre (Kecskemét, 1938. május 8. – Tatabánya, 2017. április 23.^[4][5]) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok súlyemelő, edző, Földi Csilla Európa-bajnok súlyemelőnő apja.

Tatabányán a bányánál lett lakatos. 1955-től 1978-ig a Tatabányai Bányász súlyemelője volt ezalatt 1959-től 1977-ig szerepelt a magyar válogatottban. Első nemzetközi versenye 1959-ben Varsóban volt, ahol bronzéremmel mutatkozott be a világnak. Pályafutása során Légsúlyban (56 kg) – nagyobb sikereit itt érte el- és pehelysúlyban (60 kg) versenyzett . Nyomás gyakorlatával a világ legjobb versenyzője volt. Öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában a nyomás örökös világrekordere, mivel 1972-ben ő nevéhez tartozott a csúcsbeállítás. 13-szoros magyar bajnok. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselője, rajta kívül nincs még olyan versenyző, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot.

Ismerve eredményességét, küzdeni akarását a versenyek előtt mindenütt az esélyeseknek járó hatalmas ünneplésben részesítették. Állandóan fogyasztania kellett, ezért több alkalommal testsúlyával került a dobogón hátrább.

Öt olimpiai részvételével is világcsúcstartó, minden alkalommal pontszerző helyen végzett. Súlyemelésben, légsúlyban, Olaszországban a XVII., az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 6. helyezésével pontszerző. Japánban a XVIII., az 1964. évi nyári olimpiai játékok ezüstérmes. Mexikóban a XIX., nagy magasságú, az 1968. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett. Német Szövetségi Köztársaságban a XX., az 1972. évi nyári olimpiai játékokon világcsúccsal nyert olimpiai bajnoki címet. Kanadában, Montreálban, az 1976. évi nyári olimpiai játékokon 5. pontszerző helyen végzett.

Az aktív sportolást 1977-ben fejezte be, egy sérülés miatt.

Két héttel 79. születésnapja előtt hunyt el. 2017. május 4-én temették el Tatabányán a Síkvölgy úti temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint. A temetésén megjelent többek között Schmitt Pál, Kulcsár Krisztián, Balczó András. A ravatalnál Kamuti Jenő búcsúztatta.^[6]

1976-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett, és visszavonulása után 1988-ig a Tatabányai Bányász súlyemelő szakosztályának edzője volt.

2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el (Földi Imre Sportcsarnok).

• A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)^[7]
• Az év magyar súlyemelője (1964, 1965, 1968, 1970,1972)
• Halhatatlanok Klubja tag (1991)
• Ezüst Turul-díj (1992)
• Súlyemelő Halhatatlanok Klubjának tagja (1993)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
• MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
• Tatabánya sportdíja (1995)
• Magyar Örökség díj (1999)
• Tatabánya díszpolgára (2003)
• A Nemzet Sportolója (2007)
• Köztársasági gyűrű (2009)
• Olimpiai emlékérem (2009)
• Nemzetközi Súlyemelő Szövetség Aranyérdemrendje (2009)
• Prima Primissima díj (2016)

• olimpiai bajnok (1972)
• olimpiai 2. helyezett (1964, 1968)
• olimpiai 5. helyezett (1976)
• olimpiai 6. helyezett (1960)
• ötszörös világbajnok (összetett: 1965, 1969, 1972; lökés: 1972; nyomás: 1972)
• ötszörös világbajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1962, 1964, 1966, 1968)
• kétszeres világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1963)
• tízszeres Európa-bajnok (összetett: 1962, 1963, 1968, 1970, 1971; nyomás: 1969, 1970, 1971; lökés: 1971; szakítás: 1973)
• ötszörös Európa-bajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1965, 1966; szakítás: 1969; lökés: 1970)
• Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1964)
• tizenháromszoros magyar bajnok (1959, 1960, 1961, 1962, 1963, 1965, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1975)
• ötszörös csapatbajnok

• Földi Imre profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Földi Imre profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526X
• Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• A sport krónikája – 1992. Officia Nova Kiadó – ISBN 963-7836-92-6
• Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
• A magyar sport 40 éve – OTSH és a Sportpropaganda Vállalat – ISBN 963 7543 1 04
• Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
• Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
• Adatok

• Földi Imre a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum honlapján
• Földi Imre profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
• Földi Imre profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Szabó S. András: Földi Imre. Olimpiai bajnok súlyemelő, a nemzet sportolója; Magyar Edzők Társasága, Budapest, 2023