Ugrás a tartalomhoz

Aknasugatag

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aknasugatag (Ocna Șugatag)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióMáramaros
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
KözségAknasugatag
Rangközségközpont
Irányítószám437205
Körzethívószám0262
SIRUTA-kód108419
Népesség
Népesség1312 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság295[1]
Népsűrűség15,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
Terület85,20 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 47′, k. h. 23° 56′47.783333°N 23.933333°EKoordináták: é. sz. 47° 47′, k. h. 23° 56′47.783333°N 23.933333°E
Aknasugatag weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aknasugatag témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Katolikus templom
Katolikus templom belül
Ortodox fatemplom
A strand

Aknasugatag (románul: Ocna Șugatag, jiddisül אוקנה-שוגאטאג) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése.

Fekvése

[szerkesztés]

A Mára és a Kaszó (Cosău) folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re dél–délkeletre fekszik. A sótömzs 5×2,1 kilométeres alapterületű, 154 méter vastag, dőlése északnyugat felé 60–80°-os, felette 1–34 méter vastag sóagyag-, majd palaréteg található.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve arra utal, hogy Falusugataghoz tartozó sóbányász telepből (akna 'sóbánya') fejlődött önálló településsé. Sugatagi Só Akna alakban 1799-ben, mint Akna Sugatagh 1828-ban jegyezték föl.

Története

[szerkesztés]

Külön története a 14. század elején kezdődött, amikor Falusugatag a Sugatagi Gyulafiak, Aknasugatag pedig előbb a Drágfiak, majd a 15. század végén a király tulajdona lett. 1355-ben említették először a sóbányát. 1360-ban vlach jogú település volt.

A sókitermelés a 18. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a 16. században német bányászok telepedtek le benne.

A 1819. században a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt. 1777-ben sóbányahivatalt állítottak föl, Gölnicbányáról és Szomolnokról pedig cipszer és szlovák bányamunkások költöztek be. Vályi András a 18. század végén még magyar–német–román településként írja le, de pár generáció alatt a németek, románok és szlovákok nyelvileg elmagyarosodtak. Az új sóbányászokkal az 1772-ben megnyitott Julianna- és Anna-aknát és az 1777-ben megnyitott Erzsébet-aknát vették művelés alá. Története folyamán az aknasugatagi bányászok folytonos küzdelmet vívtak a beszivárgó vízzel, és több új akna is hamar víz alá került.

1789-ben alakult meg római katolikus plébániája. 1817-ben telkeket osztottak a bányamunkásoknak és hat új aknát vettek művelés alá. 1838-ban 763 római katolikus (magyar, német és szláv nyelvűek) és 364 görögkatolikus lakosa volt.[2] 1848. június 21-én választókerülete a helyi görögkatolikus pap, Bud János helyett a későbbi máramarosi főispánt, Iosif Mant küldte képviselőjeként a pesti országgyűlésbe.

1858-ban meteorológiai megfigyelőállomást hoztak létre benne, a mai Románia területén ez a legkorábbi ilyen létesítmény. 1861-ben megnyílt a nem sokkal korábban elhunyt Széchenyi Istvánról elnevezett gyógyszertára.[3] 1866 és 1875 között évente átlagosan 22 tonna sót bányásztak. Ekkoriban 192 sóvágó és munkás és 18 hivatalnok dolgozott a sóbányáknál. 1883-ban Máramarossziget és a falu között keskeny nyomtávú vasút épült.

A 20. század első felében, 1948-ig járási székhely volt. Bár a bánya 1938-ban még 14 878 tonna sót termelt ki, 1950-ben bezárták.

Demográfia

[szerkesztés]
Népszámlálás Nemzetiség/Anyanyelv szerinti megoszlás
Év Összlakosság Román Magyar Német
1880 (n) 1 633 49 1 534 29
1890 (a) 1 690 12 1 651 24
1900 (a) 1 792 4 1 782 4
1910 (a) 1 805 19 1 713 68
1920 (n) 1 858 441 1 274 1
1930 (a) 1 568 122 1 271 8
1941 (a) 1 583 21 1 443 -
1966 (a) 1 071 227 837 1
1977 (n) 1 306 576 699 -
1992 (n) 1 554 1 003 513 7
2002 (n) 1 384 971 402 3

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Strandja három medencéből áll, vize erősen konyhasós. Elődjét, a régi fürdőt 1931-ben nyitották meg, egy beomlott bánya helyén.
  • Sós bányatavak és bányák: Gábor-tó (egy 19571958-ban beomlott bánya helyén, Románia legnagyobb aknatava), Feneketlen-tó (egy 1909-ben megnyitott bánya helyén, amelyet a beszivárgó víz miatt még abban az évben be is zártak), Boszorkány-tó, Gábor-bánya (1821 és 1950 között a legnagyobb bánya volt, ma zsombékos terület), Mihály-bánya (18021839), Kerekhegy-bánya (1942-ben zárták be) stb.
  • Római katolikus temploma 18341836-ban épült. A faluban van egy 1979-ben épült ortodox fatemplom is.
  • Kápolnák: Anna-kápolna, Mária-kápolna, Nepomuki Szent János-kápolna.
  • Évente, augusztusban gulyásfőző fesztivált rendeznek.
  • Elena Tămaș népi ikonfestő műhelye
  • A falutól északra, 44 hektáron elterülő Király-erdő (Pădurea Crăiască), kocsánytalan tölgyes.[4]

Híres emberek

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]

Idegenforgalom, panziók.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
  3. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  4. www.apmmm.ro. [2010. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 7.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]