A Biblia írói

A Biblia írói több mint egy évezreden át írták meg a Biblia könyveit. Néhány könyv egy író munkája, és az összes könyv különféle szerkesztéseken ment át, hogy a ma ismert formájában létrejöjjön.^[1]

A zsidóság szent könyve a Héber Biblia (Ószövetség); míg a kereszténység számára ez kibővül az őskeresztények által írt Újszövetséggel. Mindkét vallás a saját Szentírását Isten a prófétákon és a szent embereken keresztül közölt kinyilatkoztatásának tekinti.

Az alábbi cikk a mai kutatók véleményein, továbbá a keresztény és a zsidó vallási hagyományok nézetein alapul.

Az Ószövetség könyvei
Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.)
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás
Katolikus deuterokanonikus könyvek
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.)
A görög és szláv ortodox kánon többletei
2 Esdrás · 3 Makkabeusok · Manassé imája · 151. zsoltár
A grúz ortodox kánon többletei
4 Makkabeusok · 3 Esdrás
A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk
A szír Pesitta kánonjának többletei
Zsoltár 152-155 · 2 Báruk · Báruk levele
Sablon:Az Ószövetség könyvei m v sz

Újszövetség
Máté Márk Lukács János Cselekedetek Róma 1Korinthosz 2Korinthosz Galata Epheszosz Filippi Kolosszé 1Thesszalonika 2Thesszalonika 1Timótheosz 2Timótheosz Titusz Filemon Zsidó levél Jakab 1Péter 2Péter 1János 2János 3János Júdás Jelenések
Sablon:Az Újszövetség könyvei m v sz

A Biblia - 2 Timóteus 3:16 - alapján “A teljes Írás Istentől ihletett”, tehát Isten Szellemének kijelentése által íródott meg.

A babiloni Talmud rabbijai szerint Isten a Tórát (Mózes első öt könyve) Mózesnek diktálta, próféciákat (jóslatokat) mutatott a prófétáknak, és inspirálta a Ketuvimot (az Ószövetség befejező részét) a Szent Lélek által.^[2][3]  A korai egyházatyák egyetértettek abban, hogy az írások Isten által lettek ihletve, vagy lediktálva, viszont abban már nem, hogy melyik volt szentírás: ennek köszönhetően az ortodox egyház és a római katolikus egyház néhány könyvet inspiráltnak tart, viszont a protestantizmus nem. Egy ehhez hasonló vita épült az Újszövetség köré is, míg az i. sz. 4. században le nem záródott.^[4]

Lásd még: Bibliai kánon

Az Isten által szerzett írások természete sokáig a viták főtárgya volt. Luther Márton szerint az emberi írók Isten diktálása után szerezték az írásokat, ugyanezt vallotta XIII. Leó pápa is a 19. században, viszont a 20. században számtalan katolikus és protestáns teológus is eltávolodott ettől a meghatározástól, és az emberi szerzőkre fektették inkább a hangsúlyt.^[5] A mai kutatói körök zömmel elutasítják azt a feltevést, hogy a Biblia írásai tévedhetetlen isteni eredetűek (→ bibliai tévedhetetlenség). A teológusok látszólag egyetértenek, hogy a Biblia igaz, de jelentős nézetkülönbségeik támadtak az igaz voltának a jelentéséről és annak mértékéről.

Még konzervatív tudósok is elfogadták a tényt, miszerint például Izajás (Ésaiás) – az Ószövetségben található egyetlen könyvének – több szerzője van és például Pál második levele a korinthosziakhoz valójában két egybeírt levél.^[6] 

A Héber Biblia (másképp Tanakh), azon írásokat foglalja össze, melyet a judaizmus használ Bibliaként; ugyanezek a könyvek, kicsit eltérő sorrendben, megegyeznek a protestáns Biblia Ószövetségével. A lent látható sorrend a Héber Biblia sorrendjén alapul.

A Héber Biblia első fejezete a Tóra, melynek jelentése „utasítás” vagy „törvény”; szaknyelven sokszor említik görög nevén, Pentateuchként („öt tekercs”). A következő könyvek alkotják: Genesis (Teremtés), Exodus (Kivonulás), Léviták, Számok és Deuteronomium (2. Törvénykönyv). Ezek a könyvek kezdik minden keresztény Biblia Ószövetségét. 

A rabbi hagyomány szerint a Tóra öt könyvét (Pentateuchus) Mózes írta, kivéve az 5. könyv (Deuteronomium) utolsó nyolc versét, mely a halálát írja le.^[7] Ma már azonban a tudósok legnagyobb része azonban egyetért abban, hogy Mózes öt könyve nem egy szerző által lett létrehozva, és hogy ezek összeállítása is évszázadokba telt.^[8]

A 19. század végétől a bibliakutató teológusok között többnyire egyetértés van, miszerint Mózes első négy könyve (Genesis, Exodus, Léviták, Számok) négy, egymástól független dokumentum összeállításából jött létre, amiket a következő néven ismernek: ^[9]

• Jahvista forrás,
• Elohista forrás,
• Deuteronómista forrás,
• Papi forrás.

Ez a nézet számos felülvizsgálaton ment keresztül,^[10] és arra jutottak, hogy Mózes könyvei fokozatosan lettek összeállítva, egy hosszabb idő eltelte alatt. A kutatások alapján a könyvek végső változatának kialakulását időben későbbre helyezték, a Kr. e. 5. század köré, amikor Júda perzsa uralom alatt állt.^[11]

A Deuteronomium (Mózes ötödik könyve) az előző négy könyvtől jelentősen eltér. Helye a dokumentarista hipotézisben rendhagyó, mivel a négy első könyvvel ellentétben, egyetlen „forrásra” utal.^[12] Az elkészültének folyamata valószínűleg több száz évet igénybe vett, a Kr. e. 8. századtól egészen a Kr. e. 5.–4. századig.^[13][14] Íróit profetikus körökként azonosították (különösen Hóseás próféta), továbbá lévita papok, bölcselők és írástudók személyei. 

Könyv	A hagyomány alapján a szerző és megírása	A mai bibliatudomány alapján a szerző(k) és megírása
Mózes első négy könyve (Genesis, Exodus, Léviták, Számok)	Mózes, Kr. e. 15–13. század	Egymástól független, négy dokumentum összeállításából jöttek létre, a végleges változat a száműzetés után: Kr. e. 5.–4. század.[15][16]
Mózes ötödik könyve	Mózes, Kr. e. 15–13. század	Különböző személyek. Az 5–26. rész feltehetőleg a Kr. e. 7. század végén, Jósiás uralkodása (Kr.e. 641–609) idején született.[13] A könyv a száműzetés alatt (Kr.e. 586–539) a 1–4. és a 29–30. fejezetekkel bővül.[13] A száműzetés után (Kr. e. 5–4. század) a 19–25. fejezetek kibővülnek és a könyv a 27. és 31–34. fejezetekkel lesz kiegészítve.[13] Egyesek kutatók az 5–26.résznél más dátum mellett érveltek, akár Manassé uralkodása alatt (Kr.e. 687–643), illetve a végleges változatnál a száműzetés utáni utáni időszakban (K.e. 6–4. század).[17][18]

A korai próféták (héber: Nevi'im Rishonim  נביאים ראשונים), alkotják a Héber Biblia (Ószövetség) második fejezetének első részét, a Nevi'im-et, mely „prófétákat” jelent. A keresztény Bibliában Rúth könyve a Héber Biblia utolsó szakaszához tartozik, a Bírák és Sámuel könyvei között helyezkedve.

A Kr. u. 2. századbeli zsidó hagyományok szerint Józsué könyvét Józsué szerezte, A Bírák könyvét és Sámuel könyveit Sámuel próféta (néhány szakaszt Gád és Nátán próféta) és a Királyok könyveit pedig Jeremiás.^[19] 1943 óta a tudósok többsége elfogadta Martin Noth nézetét, miszerint a Deuteronomion, azaz Józsué, Bírák, Sámuel és a Királyok könyvei összetartoznak, amit „Deuteronomista történelemnek” hívnak.^[20] Noth vallta, hogy ez egyetlen író műve volt, aki a babiloni fogság alatt élhetett (Kr. e. 586-539). Ő kiindulópontként a Deuteronomion egyik korábbi verzióját használta, mely Jósiás király uralma alatt készülhetett (Kr. e. 7. század vége).^[21]Frank Moore Cross később azt mondta, hogy ez a forrás egy korábbi verziója Jeruzsálemben, Jósiás ideje alatt állt össze; ez az első verzió. A kutatók később újabb író-szerkesztőket fedeztek föl.^[22] Az 1990-es években néhányan elkezdték megkérdőjelezni a Deuteronomista történelem létezését^[23] és a könyvek eredetének kérdése tovább is vitatott.^[24]

Mai kutatók Izajás (Ésaiás) könyvét három részre osztják:^[25]

• „Első Izajás” (1-39. fejezetek), melyben a Kr. e. 8. századi Izajás próféta szavait és tanítványainak későbbi kibővítéseit tartalmazza;^[26]
• „Deutero (második)-Izajás” (40-55. fejezetek), szerzője egy ismeretlen zsidó, aki Babilonban élt a babiloni fogság utolsó éveiben;
• „Trito (harmadik)-Izajás” (56-66. fejezetek), Deutero-Izajás ismeretlen jeruzsálemi tanítványai, a babiloni fogság után (habár számos tudós úgy véli, hogy az 55-66. fejezeteket Deutero-Izajás írta Babilon bukása után.)^[27]

Jeremiás a késői Kr. e. 7. és a korai 6. századokban élt. Jeremiás könyve bemutatja Bárukot, mint a próféta társát, aki többszöri alkalommal leírja szavait, ennek megfelelően spekulációk születtek, amik szerint Báruk szerezhette a könyv egyik korai verzióját.^[28] A 20. században kezdetén Sigmund Mowinckel háromféle anyagot ismert fel a könyvben:^[29]

• (A típus) Jeremiás 1-25, mely Jeremiás próféta szavait tartalmazza,
• (B típus) az életrajzi közvetlen beszédet, amit egy tanítványa írhatott kb. Kr. e. 580-480 tájékán,
• (C típus) a maradék, későbbi időszakokból.

Különféle figyelemreméltó viták születettek Mowinckel ideológiái alapján, főleg a Jeremiás tárgya és Baruch szerepe fölött, aki a B típus szerzője lehetett. 

Ezékiel könyve Ezékiel szavait tartalmazza, egy papét, aki fogságban élt Babilonban Kr. e. 593 és 571 között.^[30] A kézirat egy része viszont határozottan különbözik a másiktól, és nyilvánvaló, hogy a könyv kiterjedt szerkesztés alá lett vetve.^[31] Habár vitathatatlan, hogy a könyv nagy részét Ezékiel szerezte, viszont a ma ismert formáját magasan képzett papok készítették, akik közel álltak a Templomhoz.^[32]

A kispróféták könyvei mind egy művet alkotnak a Héber Bibliában. A mai tudósok egyetértenek abban, hogy a "Tizenkettek könyve" egy olyan szerkesztési folyamat volt, amelyet egy következetes összegyűjtés eredményezett.^[33] A mű végső formájának kialakulásának ideje a perzsa időszakra saccolható, Kr. e. 538 és 332 közé.^[34] Az egyes könyvek alapján a tudósok feltételezik, hogy létezik a prófétai hagyomány olyan eredeti magja, amely annak a személynek tulajdonítható, akiről a könyv a nevét kapta. Figyelemreméltó kivétel Jónás könyve, mely nem tartalmaz próféciákat, és a kutatók alapján valószínűleg a babiloni fogság után (Kr e. 5-4. század)^[35] vagy a hellenisztikus időszakban íródott.^[36]

A zsoltárok könyve mély, személyes hittől áthatott énekek és imádságok könyve. Számos szerzőt tudhat maga mögött, akik a Kr. e. 11 és a Kr. e. 5 század között írták művüket.^[37]

Jób könyvének ismeretlen szerzője valószínűtlen, hogy hamarabb írt volna a Kr. e. 6. századnál, és az összesített bizonyítékok egy babiloni fogság utáni dátumra utalnak.^[38] 1,000 sort tartalmaz, amelyből körülbelül 750 az eredeti műből származik.^[39]

A példabeszédek könyve számos összegyűjtött iratból áll, különböző forrásokból.^[40] Valószínűleg a 10:1-22:16 versek a legrégebbiek. A könyv többi részei feltételezhetően későbbi munkák. A mű végső formáját kb. a Kr. e. 3. században érte el.^[41]

A Talmud Rúth könyvének íróját Sámuelt tartja, viszont ez ellentmondásokban áll a könyvben megjelenő részletekkel szemben.^[42] Egyik feltételezés szerint a szerző egy ismeretlen nő volt, vagy ha férfi volt, akkor olyasvalaki, aki igazán a szívén viselte a nők problémáit.^[43] A könyv nagymértékben egy egységes mű, habár Dávid genealógiája (leszármazása) később kerülhetett bele.^[44]

Az Énekek éneke szerzőjeként hosszú ideig Salamon királyt gondolták, viszont a mai kutatók jelentős része a Kr. e. 3. századra saccolja a könyv megszületését.^[45] Még mindig vita forog akörül, hogy a könyv egy egységes mű (egyetlen szerzőtől), vagy egy összetetebb versgyűjtemény.^[46]

A prédikátor könyvének megalkotását ma a Kr. e. 3. század közepére teszik. Származási helye feltételezhetően Jeruzsálem. A könyv íróját Salamonnak nevezi, viszont ez egy irodalmi fikció; a szerző „Qoheleth” néven is azonosítja magát, amelynek jelentését homály fedi, és amit többféleképpen értelmeznek, személynévként, mozaikszóként, tisztségként stb.^[47]

A Siralmak könyve szerzője a hagyomány alapján Jeremiás próféta; nyelvészeti és teológiai bizonyítékok viszont arra mutatnak, hogy a könyv kb. a Kr. e. 3–2. században íródhatott, és struktúrája különbözik a többi könyvétől. Tartalma a babiloni fogság alatti/utáni időszakokat írja le.^[48]

Eszter könyve a Kr. e. 4. század végén vagy a Kr. e. 3. század elején íródott a keleti diaszpórákban élő zsidók által. A könyv műfaja novella alapú, rövid történet, témája pedig bölcsességi irodalmon fekszik; forrása még mindig tisztázatlan.^[49]

Dániel könyve a hagyomány alapján a Kr. e. 6. században élő Dániel próféta munkája; a mai tudósok túlnyomó többsége azonban a Kr. e. 2. századra teszi a megírását.^[50] Utóbbiak alapján az ismeretlen szerző a makkabeusok ideje alatt írta a könyvet.^[51]

Esdrás könyve és Nehémiás könyve eredetileg egy egységes mű volt, ugyanarra a tekercsre írták mindkettőt, szoros egységet alkotnak, ez volt az Esdrás-Nehémiás. H.G.M Williamson (1987) kutatásában három alapvető lépést talált, ami a mű végleges formájához vezetett:^[52]

• (1) különböző listák és perzsa dokumentumok összetétele, melyek szerinte hiteles munkák és egyben a könyv legrégebbi részei;
• (2) az „Esdrás-emlékirat” és a „Nehémiás-emlékirat” összetétele, kb, Kr. e. 400;
• (3) az Esdrás 1-6 kompozíciója, mint az utolsó szerkesztő bevezetője a korábbi írásokhoz, kb. Kr. e. 300. 

Lester Grabbe (2003) az Esdrás-Nehémiás írások egyesítésének idejét a végleges szerkesztésekkel együtt a Ptolemaida-dinasztia idejére teszi, a Kr. e. 3. századra.^[53]

A krónikák első és második könyve ismeretlen szerzőé, aki lévita volt Jeruzsálemben, valószínűleg a Kr. e. 4. század végén.^[54]

Habár a könyv két részre van osztva (Krónikák első és második könyve), a tanulmányok többsége egyetlen szöveget tart számon, hosszabb későbbi kiegészítésekkel és módosításokkal.^[55]

A katolikus és ortodox egyházak a következő könyvek összességét vagy egy részét adják hozzá a Bibliájukhoz.

Dániel könyve számos kiegészítést tartalmaz, amely nem található meg a héber/arámi verziókban. Azariás imádsága (Dániel egyik társa) körülbelül a Kr. e. 160-as években íródott, amikor is IV. Antiokhosz elnyomás alatt tartotta a zsidókat. A szent három gyermek éneke (a három ifjú a tüzes kemencében) valószínűleg jeruzsálemi papi körökben íródott. Zsuzsanna és a vének története kb. Kr. e. 170-130-ban volt összeállítva. Bél és a sárkány megírása idejének meghatározása kissé nehéz, a szöveg eredetéről nincs megbízható információ.^[49]

Szent Jeromos latin Bibliája (a Vulgata) négy Esdrás könyvet tartalmazott: (lásd még: Esdrás) Jeromos Esdrás 1-2 könyve át lett nevezve Esdrás és Nehémiás könyvévé; a maradék könyvek, mindegyik kettőt lépett följebb a legtöbb verzióban, viszont a számozási rendszer még mindig zavaros maradt. A jelenlegi Esdrás 1 a Krónikák könyveiből és Esdrás könyvéből merített ihletett, viszont Nehémiást teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Valószínűleg Kr. e. 2. században íródhatott.^[56] Az Esdrás 2-nek semmi kapcsolata nincs a többi Esdrás könyvvel, főszereplőként magát a prófétát veszi. Valószínűleg i. sz. 70 körül íródott, nem sokkal a jeruzsálemi templom elpusztítása után.

Báruk könyvének szerzője a hagyomány szerint az a Báruk volt, akit Jeremiás próféta társának tartanak. A mai kutatók szerint viszont ez valószínűtlen és a makkabeusok korára teszik a könyv keletkezésének idejét.^[57]

A Makkabeusok első könyvének ismeretlen írója egy zsidó történész volt, akinek az életét Kr. e. 100 köré teszik.^[49]

A Makkabeusok második könyve alaposan felülvizsgált és tömörített verziója egy ismeretlen író munkája, aki Kürénéi János néven jelenik meg. A könyv emellett még tartalmaz néhány zsoltárt, amiket az az ismeretlen szerző írt, aki a tömörítést végezte (akit „az Epitomistaként” is hívnak). János valószínűleg a Kr. e. 2. század közepétől a végéig írt, az "Epitomista" Kr. e. 63 előtt.^[49]

A Makkabeusok harmadik könyve az egyiptomi zsidó közösséggel foglalkozik, fél évszázaddal a lázadás előtt, ami arra utalhat, hogy az író egy egyiptomi zsidó volt, valószínűleg egy alexandriai lakos. A Kr. e. 100-75 dátum a leghelytállóbb.^[49]

A Makkabeusok negyedik könyve feltételezhetően i. sz. 1. század közepén íródott, egy Szíriában vagy Anatóliában élő zsidó által.^[49]

Jeremiás levele nem Jeremiás munkája; az író látszólag azért használta a próféta nevét, hogy munkája jogvédett lehessen. A mű szerzője nem is Báruk, Jeremiás kísérője, habár a Katolikus Bibliában Báruk utolsó fejezeteként tűnik fel. A levél bizonyítékai Kr. e. 317-re mutatnak, szerzőként pedig egy palesztini zsidót neveznek meg.^[58]

Manassé imája a betegeskedő, ám most bűnbánó Manassé júdai király imájának összefoglalója. A valódi szerző ismeretlen és a mű keletkezésének ideje valószínűleg a Kr. e. 2. vagy 1. század.^[59]

Sirák fia könyvének szerzője Ben Sira lehet. Valószínűleg egy írnok volt, aki Jeruzsálem fiatalságának nyújtott útmutatásokat. Unokájának előszója segít meghatározni a könyv keletkezésének idejét, ami kb. a Kr. e. 2. század első negyede, Kr. e. 196-ra, és IV. Antiokhosz zsidó elnyomásának ideje közé tehető, aki Kr. e. 175 és 164 között uralkodott.^[60] A bölcsesség könyve valószínűtlen, hogy a Kr. e. 2. századnál hamarabb íródott volna, ezért kb. Kr. e. 100 és 50 közé saccolják keletkezésének idejét. A könyv nagy részben farizeusi tanításokat tartalmaz.^[60]

Maga Eszter könyve kb. Kr. e. 400-ban íródhatott a perzsa birodalom keleti provinciáiban élő zsidók által, végső formáját pedig a Kr. e. 2. században érte el; a héber írásban található zsoltárok fölött keringő kétségek vezettek Eszter kiegészítéseihez; görög fordításában a Kr. e. 2. sz végén vagy a Kr. e. 1. század elején keletkezhetett.^[60]

Tóbiás könyve a Kr. e. 8. században játszódik le, és nevét főszereplőjéről, egy istenfélő, fogságban élő zsidóról kapta. A mai általánosan elfogadott dátum a mű születésének kapcsán a Kr. e. 2. század eleje.^[60]

Judit könyve Izraelben játszódik le. Erős perzsa hatások vannak benne, ami Kr. e. 4. századi dátumot sugall; és párhuzamba állítható a hasmoneusok korával is, ami egy Kr. e. 2. századi dátumra utal. Általában farizeusi írásként van emlegetve, viszont egy szadduceusi eredet sem kizárható.^[61]

A kánoni zsoltárok 150 fejezetet tartalmaz. A 151. zsoltár általában görög fordításokban található meg, a héber verzióját pedig a Holt-tengeri tekercsek között találták meg.^[62]

A 152-155. zsoltárok a szír Pesitta Biblia részei, melyeknek egy részét szintén Kumránban találták meg.

Az evangéliumok és az Ap. cselekedetei ismeretlen szerzőjűek, mivel egyik sem nevezi meg íróját.^[63] János evangéliuma részben kivétel lehet, mivel a szerző úgy utal magára, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”, és mint Jézus belső köreinek tagja.^[64] A legtöbb történész viszont ezt a részt utólagosan beszúrtnak tartja (lásd lejjebb). Az evangéliumok alapján Jézus 12 és 30 éves közti időszakáról semmit nem tudunk meg.

Egyetértés van a bibliai történészek között azon a téren, hogy a szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács) között létezik egy nagy mértékű kereszthivatkozás. Az egyszerű magyarázat erre a Dupla-forrású hipotézis, miszerint Márk lett elsőnek megírva, majd Máté és Lukács írói Márk feltételezett Q dokumentumára alapoztak.

A tudósok egyetértenek abban, hogy János evangéliuma lett utolsónak megírva, felhasználva különböző hagyományokat és tanúságtételeket. Továbbá a kutatók többsége egyetért abban is, hogy Lukács evangéliumának és az Az apostolok cselekedeteinek írója egyazon személy lehetett.^{[65][66][67][68][69]}

A hagyományra és korai egyházatyákra alapozva, a szerző Márk evangélista, Péter apostol társa.^[70] Ez az evangélium azonban úgy tűnik több alapforrásra támaszkodik, formájában és teológiájában is, és a hagyomány ellen szól, hogy a könyv Péter elbeszélésein alapul.^[71] Számos jel az evangéliumban arra mutat (pl. Péter tekintélyének fontossága), hogy az író Szíriában vagy Palesztinában írta a könyvet egy nem-zsidó keresztény közösségnek.^[72]

A korai keresztény hagyomány szerint Máté evangéliuma „héberül” lett megírva (arámiul, amely Júdea nyelve volt) Máté apostol, a vámszedő és Jézus tanítványa által,^[73] a mai tudósok viszont elutasítják ezt a feltételezést, és szerintük nem valószínű, hogy az evangéliumot egy szemtanú írta.^[74]

Hierapoliszi Papiasz (kb. 60-120) - aki az apostolok közül senkit sem ismert,^[75] - úgy hitte, hogy Máté összegyűjtötte Jézus héber nyelvű tanításait, amit aztán mások lefordítottak.^[76] Papiasz leírása viszont nem felel meg annak, amit az evangéliumról ismerünk: a mű görögül lett megírva, se arámiul, se nem héberül; a görög Márk evangéliumán és a hipotetikus Q dokumentumon alapszik, nem pedig beszédek gyűjteményén.^[77]

Habár a szerző ismeretlen, az evangélium belső tanúságai azt sugallják, hogy az egy zsidó férfi volt, aki egy hellenizált városban élt, valószínűleg a szíriai Antiókhiában^[78] akinek munkássága i. sz. 70 és 100 közé tehető.^[79]

Egységes egyetértés van abban, hogy Lukács evangéliuma és Az apostolok cselekedetei eredetileg egy két kötetes mű volt, amit egyazon író írt, akit Luk. 1:3 alapján Teofil (Theofilus) néven ismernek, amely vagy a személy neve vagy tiszteletbeli címe volt.^[80] Ez az író egy „amatőr hellén történész” volt, járatos a görög retorikában.^[81]

A hagyomány szerint az evangélium szerzője Lukács evangélista volt, Pál apostol egyik társa, viszont számos mai tudós kétségét fejezi ki és a vélemények erősen megosztottak ebben a témában.^[82] Sőt, úgy vélik, hogy a Lukács és az Ap. Cselekedetei szerzője egy ismeretlen keresztény író volt, aki valószínűleg szemtanúja sem volt a Lukács evangéliumában leírtaknak. A bizonyítékok egy része egyenesen az adott könyvek szövegéből való. Lukács evangéliumában az előszóban a szerző utal arra, hogy szemtanúi tanúvallomás "adatott nekünk", és hogy "alapos vizsgálatot" végeztek, viszont saját nevét nem említi meg, vagy azt, hogy bármilyen esemény szemtanúja lett volna. 

János 21:24 úgy azonosítja János evangéliumának szerzőjét, mint „a tanítvány”, és a 2. század második felétől ez a személy – akit maga az evangélium nem nevez meg – János evangélistával azonosították.^[83] Ma már a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az evangéliumnak ez a része és az egész 21. fejezet egy kitoldása a könyvnek, ami eredetileg János 20:30-31-nél ért véget.^[84]

Tudósok többsége az evangélium keletkezésének idejét 80 és 95 közé teszi.^[85]

Pál levele a rómaiakhoz, Pál első levele a korinthosziakhoz és Pál második levele a korinthosziakhoz, Pál levele a galatákhoz, Pál levele a philippibeliekhez és Pál levele Filemonhoz majdnem egységesen Pál apostol munkáiként vannak elismerve – a mutatószámok mindben, kivéve a Rómaiakhoz és a Galatákhoz írt levelekben, mind Pálra és legalább még egy személyre utalnak.^[49]

Három műnél, az ún. „Deutero-Páli leveleknél”: az epheszosziakhoz, a kolosszébeliekhez és a thesszalonikaiakhoz írt leveleknél sok kutató megkérdőjelezi Pál szerzőségét.

Három további pásztori levél - Pál első és második levele Timótheoszhoz és Pál levele Titushoz, valószínűleg ugyanattól a szerzőtől származnak, de számos történész-kritikus úgy tartja őket számon, mint valaki más, ismeretlen szerző munkáit.^[86][87]

Az egyház úgy értelmezte a zsidókhoz írt levelet, mint Pál tizennegyedik levelét - egészen a reformációig, bár már az ókortól kezdve felmerült a kétely, hogy nem az ő műve. Nyelve és stílusa előkelően tiszta, nem Pál írásmódja. Másképpen idézi és használja az ószövetségi szövegeket is. Hiányzik belőle a címzés és bevezetés is, amellyel Pál a leveleit kezdi. Maga a tanítás is benne másképp van előadva.^[88]

Napjainkban szinte minden kutató már nem Pál apostolt tekinti a levél szerzőjének, hanem egy ismeretlen, a páli teológia hatása alatt álló írót.^[89]

A hagyomány alapján Péter első és második levelének Péter apostol; János evangéliumának és János első, második és harmadik levelének) János evangélista a szerzője, amelyek egy késői időben íródtak. Júdás levelének Júdás ("Jakab testvére"), Jakab levelének Jakab, az Úr testvére a szerzője.

János első levele szerzője névtelen, míg a második és harmadik levelek a bekezdésükben csak úgy ismertetik szerzőjüket, mint „a presbiter”.

Péter első levelét a korai egyházban minden nehézség nélkül elfogadták kánoninak. A második levél bár úgy említi szerzőjét, mint „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgálója és apostola”, számos mai tudós ezt álnév használatának tartja és Péter utáninak tartja a levél megszületését. Nyelve különbözik az első levelétől. Az egész 2. fejezet hasonlít Júdás leveléhez és attól szabadon, de észrevehetően kölcsönöz.

A kutatók hasonlóan vélekednek Jakab, továbbá Júdás leveléről is, ahol szintén ál-szerzőt feltételeznek. Sokan Júdás levelének megszületését sem az 1. századra teszik.^[90]

A hagyomány alapján a jelenések könyve látomásainak lejegyzője János evangélista, aki egyben a negyedik evangélium írója is. Ez a nézet a 2. század óta elterjedt vélemény, de a mai kutatóknál a János név alatt író személy kiléte erős bizonytalanságot szül.^[91]

Az Újszövetség könyveinek keletkezési ideje és szerzője a hagyomány és a mai kutatók alapján, továbbá az első ismert másolattöredék keletkezése:

Újszövetség
Máté Márk Lukács János Cselekedetek Róma 1Korinthosz 2Korinthosz Galata Epheszosz Filippi Kolosszé 1Thesszalonika 2Thesszalonika 1Timótheosz 2Timótheosz Titusz Filemon Zsidó levél Jakab 1Péter 2Péter 1János 2János 3János Júdás Jelenések
Sablon:Az Újszövetség könyvei m v sz

Könyv	Keletkezési idő és szerző (A hagyomány alapján)[92]	Történetkritikai bevezetéstudomány álláspontja[92]	Egyéb, széles körben elterjedt nézet alapján[93]	Első ismert másolattöredék keletkezése
Máté	40-70 között Máté	1. század ismeretlen szerző	kb. 85 körül	150-200 között[94]
Márk	40-70 között Márk	70 körül [95] névtelen szerző	1. század	250 körül[96]
Lukács	61-63 között Lukács	80–110 között, de bizonyítékok vannak arra, hogy még a 2. században is átdolgozták.[97] névtelen szerző	80–90	175–250 között[98][99]
János	70-100 között János	az 1. század vége vagy a 2. sz. eleje Nem János evangélista, hanem ismeretlen szerző[100]	90 körül	125–160 között[101]
Apostolok Csel.	63-80 Lukács	80–120 között [102]	95-100	250 körül
Római levél	55-58	56-57	57	175-225 között[103]
1-2. Kor. levél	57-58	55-57	56-58	175-225 között[103]
Galata levél	55-58	55	55	175-225 között[103]
Efézus levél	kb. 62 Pál	80–100 között [104][105][106] Pál tanítványa lehetett	80-90 Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[107]	175-225 között[103]
Filippi levél	61-64	54-55	54-55	175-225 között[103]
Kolossé levél	62 Pál	59 körül bizonytalan	1. század Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[107]	175-225 között [103]
1. Thessz. levél	51-52	50-51 körül	51 körül	175-225 között[103]
2. Thessz. levél	52	50-52 körül bizonytalan szerző	kb. 51 vagy a 70-es évek bizonytalan szerző	300 körül[108]
1-2. Tim. levél	63, 66	1. vagy 2. század ismeretlen szerző	1. vagy 2. század Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levelek [109]	350 körül[110]
Titusz levél	kb. 65	1. vagy 2. század ismeretlen szerző	1. vagy 2. század Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levél [109]	200 körül[111]
Filemon levél	kb. 62	60 körül	54–55 körül	3. század[112]
Zsidókhoz írt lev.	kb. 63 Pál	70-90 a páli teológia hatása alatt álló ismeretlen szerző	80-90 ismeretlen szerző	2-3. század[113]
Jakab levele	44-49 között Jakab	az 1. század végén ismeretlen szerzőjű hamisítvány (pszeudoepigráf)[114][115]	65–85	3. század[116]
Péter 1. levele	66 körül Péter	1. század vége, Nem Péter, hanem egy ismeretlen szerző[117][118]	75-90	3-4. század[119]
Péter 2. levele	67 körül Péter	80-180 között ismeretlen szerző	110 körül ismeretlen szerző	3-4. század[119]
János 1-3 levele	1. század végén János	96-110 Egyik levelet sem János apostol írta.[120]	90-110	3. század[121]
Júdás levele	kb. 67-70 Júdás	bizonytalan, más valaki írta	50 és 110 között, más valaki írta[122]	3-4. század[119]
Jelenések	95-96 János	Leginkább 95 körül,[93] Nem János, hanem a nevét használó ismeretlen személy.[123]	95 körül	150-200 között[124]

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Authorship of the Bible című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Olson, Roger E.. The Mosaic of Christian Belief. InterVarsity Press (2016) 
• Cohn-Sherbok, Dan. The Hebrew Bible. A&C Black (1996) 
• Jacobs, Louis. The Jewish religion: a companion. Oxford University Press (1995) 
• Rabin, Elliott. Understanding the Hebrew Bible: a reader's guide. KTAV Publishing House (2006) 
• The Blackwell companion to the Hebrew Bible. Blackwell (2001) 
• Oxford Bible Commentary. Oxford University Press (2001) 
• Eerdmans Commentary on the Bible. Eerdmans (2003) 
• Ehrman, Bart D.. Forged: Writing in the Name of God—Why the Bible’s Authors Are Not Who We Think They Are.. HarperCollins (2011. február 1.) 
• Mercer Dictionary of the Bible. Mercer University Press (1991) 
• William David Davies, Steven T. Katz, Louis Finkelstein, "The Cambridge History of Judaism: The late Roman-Rabbinic period" (Cambridge University Press, 2006)
• Brueggemann, Walter, "Reverberations of faith: a theological handbook of Old Testament themes" (Westminster John Knox, 2002)
• Graham, M.P, and McKenzie, Steven L., "The Hebrew Bible today: an introduction to critical issues" (Westminster John Knox Press, 1998)
• Mays, James Luther, Petersen, David L., Richards, Kent Harold, "Old Testament Interpretation" (T&T Clark, 1995)
• Van Seters, John. In search of history: historiography in the ancient world and the origins of biblical history. Eisenbrauns (1997) 
• Van Seters, John. The Pentateuch: a social-science commentary. T&T Clark (2004) 
• Wiseman, D.J.. Books in the Ancient Near East and in the Old Testament, The Cambridge History of the Bible. Cambridge University Press (1970) 

• Ska, Jean-Louis, "Bevezetés a Pentateuchba" (Eisenbrauns, 2006)

• de Moor, Johannes Cornelis, and Van Rooy, H. F. (eds), "Múlt, jelen, jövő: a deuteronomista történelem és a próféták" (Brill, 2000)
• Albertz, Rainer (ed) "Izrael a fogságban: a Kr. e. mind a hat század történelme és irodalma" (Society of Biblical Literature, 2003)
• Romer, Thomas, "A deuteronomista történelem jövője" (Leuven University Press, 2000)
• Marttila, Marko, "A zsoltárok kollektív újraértelmezése" (Mohr Siebeck, 2006)

• Miller, Patrick D. and Peter W. Flint, (eds) "A zsoltárok könyve : kompozíció és recepció" (Brill, 2005)
• Blenkinsopp, Joseph, "Izraeli próféciák történelme" (Westminster John Knox, 1996)
• Clemets, R.E., "Jeremiás" (John Knox Press, 1988)
• Allen, Leslie C., "Jeremiás: egy kommentár" (Westminster John Knox Press, 2008)
• Sweeney, Marvin, "A tizenkét próféta" 1. kötet (Liturgical Press, 2000)
• Sweeney, Marvin, "A tizenkét próféta" 2. kötet (Liturgical Press, 2000)

• Burkett, Delbert Royce, "An introduction to the New Testament and the origins of Christianity" (Cambridge University Press, 2002)
• Aune, David E., (ed) "The Blackwell companion to the New Testament" (Blackwell Publishing, 2010)
• Mitchell, Margaret Mary, and Young, Frances Margaret , "Cambridge Kereszténység történelme: Konstantini gyökerek" (Cambridge University Press, 2006)

• Ószövetségi és Újszövetségi írók listája hagyományok és sejtések alapján
• Helms, Ronald McCraw (1996?). Ki írta az evangéliumokat? Első szerk. Millennium Press. ISBN 0-9655047-2-7