A kecskeruta a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. A Közel-Keleten őshonos, de Európába, Nyugat-Ázsiába, Pakisztánba is betelepítették. Országszerte előforduló cserje, főként nedves réteken,
árterületeken, ligeterdőkben, szegély-gyomtársulásokban él. Könnyen termeszthető. Júliusban, augusztusban virágzik. Kb. 40 cm-es virágos hajtásvégeit forgatással, árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4:1).
Tartalmaz:→ alkaloid peganin, guanidin-származékok (galegin, hidroxi-galegin), flavonoidok (pl. 1,2% galein), cserzőanyag, szaponin, magban főleg galaktomannanok
Gyógyhatása(i): A kecskerutát belsőleg emésztési zavarok kezelésében, valamint a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működésének serkentésére, továbbá időskori, nem súlyos diabetes esetén használják. - Vízhajtó, enyhébb lefolyású cukorbetegség esetén vércukorszint-csökkentő hatását használják ki. - A kecskeruta kivonata kedvező hatást gyakorol a tejelválasztásra, ezért használható szoptató anyák tejfokozására, és a tej tartalmasabbá, zsírosabbá tételére. - Epilepszia esetén is ajánlják fogyasztani, egyéb gyógynövényekkel teakeverékként. - Régebben a népgyógyászat sűrűbben alkalmazta erre a célra.
Felhasználjuk:Hollandiában a tehenek tejhozamának fokozására a takarmányhoz kecskerutát adagolnak. Gyenge izzasztó hatású. Külsőleg kozmetikai készítményként mellápolásra használják.
Ellenjavallat: Mértéktelen fogyasztása, különösen a magvaké, ártalmas. A vércukorszint kóros mértékű csökkentésével baleseteket idézhet elő. Túlzott fogyasztása fokozott nyálazást és köhögési ingert válthat ki. Az egyéb gyógyszerekkel való káros kölcsönhatás veszélye miatt alkalmazása csak orvosi javallatra ajánlatos.