Geomorfológia

Nem található szabad kép.(?)
	Magyarország geomorfológiai térképe

A geomorfológia (felszínalaktan) a természetföldrajz egyik tudományága, amely a domborzati formák keletkezésével és változásával foglalkozik. Több tudományterületen is alkalmazzák, például geológia, földrajztudomány, talajtan, régészet, építészet.

A nagyobb szerkezeti formákat (hegységek, völgyek) a Föld belső erői hozzák létre, amik a Föld belső hőjéből származnak (radioaktív bomlás). A geomorfológia a külső erők által alakított felszínt vizsgálja. Ezek közvetetten a napsugárzás hatására alakulnak ki: szél, víz, jég felszínformálása. Illetve a tömegmozgások (csuszamlások, suvadások, omlások, folyások) a gravitáció miatt hatnak.

Tektonikus (a görög tektonikos szóból, építőt jelent) mozgások lehetnek:

• epirogén mozgások
• orogén mozgások

(görögül orosz-hegy, genezisz-keletkezés szavakból)

A földkéreg nagyon lassú és állandó mozgásai, melyek a föld kiemelkedésében és süllyedésében nyilvánulnak meg.

Alapvető formák

• boltozat (geoantiklinális)
• horpadás (geoszinklinális)

A vetődések vertikális mozgások, melyek a litoszféra nagy tömbjeinek elmozdulását idézik elő nagy repedések, törésvonalak mentén.

A természetben gyakori, hogy a felszín több párhuzamos törés mentén lesüllyed.

• fagypúp (tufur)