Duray Tibor

Duray Tibor
Született	Duray Tibor Béla 1912. január 21.[1] Budapest
Elhunyt	1988. február 15. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Duray János Brauer Mária
Foglalkozása	festőművész tervezőgrafikus éremművész
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1969)
A Wikimédia Commons tartalmaz Duray Tibor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Duray Tibor (Budapest, 1912. január 21. – Budapest, 1988. február 15.) Munkácsy-díjas magyar festő, grafikus, éremművész.

Apja szabó volt. Már gyermekkorában sokat rajzolt, festett, de a művészpálya a család szűkös anyagi helyzete miatt nem jöhetett szóba, ezért műbútorasztalos-tanoncnak állt egy asztalos üzembe. Egy komoly tífuszbetegség miatt azonban másfél hónapra kiesett a munkából, és már nem tért vissza a gyárba. Ezután hét évig – apja foglalkozását követve – szabótanoncként tanult és dolgozott.

Az iskolában a rajztanárának, Némethy Bélának feltűnt egy rajzocskája, és elvitte a fiút Gadányi Jenőhöz, aki ebben az időben szintén az iskolában tanított. Gadányi felismerte a tehetségét és szívesen foglalkozott vele, de Duray a rendszeres képzés érdekében 1935-ben beiratkozott a Marsovszky-féle szabadiskolába. Itt is szerencséje volt, mert az iskola egyik tanára Aba-Novák Vilmos volt, aki akkor tért haza Rómából. Az itthoni kiállításán látott képek nagy hatással voltak a fiatalemberre, és miután Aba Novák is megnyitotta saját szabadiskoláját, követte mesterét. Nappal szabóinas volt, este a szabadiskolába járt, éjszaka pedig festett.

1935-ben behívták katonának, de ekkor is folyamatos levélkapcsolatban volt Aba-Novákkal. Rendszeresen látogatta a képzőművészeti tárlatokat, és ezek sorában a Derkovits Gyula emlékkiállításán látottak ragadták meg a legjobban.

Leszerelése után határozta el véglegesen, hogy festő lesz. Sokat olvasott, művelődött és fiatal festők között mozgott. Megismerte Pátzay Pált, aki ekkor és később is sokat segítette. Első kiállított alkotása a Szinyei Társaság 1934-es tavaszi tárlatán került nyilvánosság elé. Az 1935-ös kiállítás után már a kritika is felfigyelt rá: „A finoman spekulatív képek között talán Duray Tibor »Vak fiúk«-ja a legszebb…”.^[2] Az 1936-os XI. Tavaszi Szalonon már hét képe szerepelt, és megkapta a Szinyei Társaság első díját. „A legmegkapóbb képeit a tárlatnak Duray Tibor festette. Tökéletesen komponál, színérzéke nagyszerű, és megdöbbentő igazsággal látja az életet.”^[3] Saját maga szerint is első „saját” festménye a Gyerek zöld függönnyel volt 1936 őszén, majd a következő évben az Alvó család, a Kis önarckép, a Macskás udvar és mások.

1937-ben kétéves római ösztöndíjat nyert. Olaszországi élményei hatására képei színgazdagabbá váltak (Sötét udvar, Szürke önarckép), de témáját továbbra is a munkások és a szegény emberek köréből vette. Rómában ismerte meg későbbi feleségét Lévai Adrienne személyében, aki modellje is lett. 1939-ben Budapesten kötöttek házasságot.^[4] Két lánygyermekük született.

Az Ernst Múzeumban 1939-ben nagy kiállítást rendeztek műveiből, amik között ott volt a Szürke önarckép, a Gyerek zöld függönnyel és a Hazatérő halászok. A kritika egyhangúlag dicsérte, sőt lelkesedett. A következő években a háború élménye rossz hatással volt rá, művészetére (Felbukott ló, Töviskoszorús Krisztusfej). Ekkoriban kezdte érdekelni a kisplasztika, remek és ígéretes érmeket mintázott. Ugyancsak ekkoriban foglalkozott az üvegfestészet kérdésével is, vázlatokat készített, de a tervek tényleges megvalósulásig még évtizedeket kellett várnia.

1946-ban készült Galléros önarcképe, a következő évben pedig párja, a feleségét ábrázoló Csuklyás fej. Erdélyben a nyugalom, Párizsban a kubizmus és a konstruktivizmus hatott rá (Halászlány, 1948). Az 1950-es évektől (majd később is egy időre) némiképp háttérbe szorult, a családjáról festett képeket, érmeket készített, és sok képén vallásos témákat dolgozott fel. 1952-ben ismét Olaszországban járt. Ezután sgraffitókat készített Budapestre, Miskolcra és Komlóra, majd később Keszthelyre is. 1962-ben számos önálló kiállítása volt országszerte. Legfontosabb művét 1967-ben mutatta be: Mementó című pannóján nem nehéz a Picasso Guernicájának a hatását felfedezni. Jellemző, hogy ezt a hatalmas alkotást (is) megrendelés nélkül készítette. 1969-ben kapta meg a Munkácsy-díjat. A következő évben készült el nagy üvegablakával, amely a debreceni köztemetőbe került, és 1976-ban is készített egyet a budapesti Hilton Hotelbe.

Duray Tibor 1988-ban hunyt el. Műveit a Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és számos vidéki képtárban, múzeumban őrzik.

• 1934-től – A Szinyei Társaság Tavaszi Szalonja, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1938 – A római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak kiállítása, Róma
• 1938 – Ernst Múzeum, Budapest
• 1940 – A Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest
• 1940-től – Képzőművészek Új Társasága kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1941 – Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1942 – „1942”, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1944 – 100. kiállítás, Nemzeti Szalon
• 1947 – A magyar művészet ötven éve, Fővárosi Képtár, Budapest
• 1947 – Magyar Intézet, Párizs
• 1947 – Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1948 – 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1950-től – Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1952 – Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
• 1955 – Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
• 1957 – Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1967-től – Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs
• 1967-től – Országos grafikai biennále, Miskolci Galéria, Miskolc
• 1968 – Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1969 – Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
• 1972 – Mai magyar grafika és kisplasztika Dózsa emlékére, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1977, 1978 – A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum, Szolnok
• 1977 – Magyar éremantológia 1945-1976, Ferenczy Múzeum, Szentendre
• 1977-től – Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron
• 1977 Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
• 1983 Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom
• 1987 Önarcképek 70-87, Budapest Galéria Lajos u., Budapest.

• 1947 – Fókusz Galéria, Budapest (Szilvássy S. Margittal)
• 1948 – Fővárosi Képtár Rózsa Miklós Szalonja
• 1953 – Fényes Adolf Terem, Budapest
• 1955 – Csók István Galéria, Budapest
• 1962 – Ernst Múzeum, Budapest
• 1962 – Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely
• 1962 – Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
• 1962 – Műcsarnok, Győr
• 1965 – Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
• 1979 – Iskola Galéria, Budapest
• 1982 – Műcsarnok, Budapest
• 1983 – Jókai Művelődési Központ, Pápa
• 1978 – Csepel Galéria, Budapest
• 1988 – Hatvani Galéria, Hatvan
• 1992 – Mestermű Galéria, Veszprém
• 1995 – Rákóczi-vár, Szerencs

• 1946 – Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díja
• 1969 – Munkácsy Mihály-díj
• 1977 – Országos Portrébiennále Hatvan
• 1979 – Országos Érembiennále, Sopron, a Képcsarnok vállalat díja
• 1981 – Országos Érembiennále, Sopron Civitas Fidelissima díj

• Sárkányölő (sgraffito, 1955, Budapest, Gubacsi úti Általános Iskola)
• Allegória (sgraffito, 1958, Miskolc, Docensi ház)
• Fürdőzők (sgraffito, 1958, Komló, Bányászfürdő)
• Sgraffito (1960, Budapest, Gelléri A. E. Gimnázium)
• Lebegők (sgraffito, 1962, Keszthely, 1. sz. Postahivatal)
• Kerámia falikép (1963, Budapest, Pöltenberg u. Gimnázium)
• Üvegablakok (1970, Debrecen, Köztemető, kolumbárium)
• Üvegablak (1976, Budapest, Hilton Hotel)

• Solymár István: Duray Tibor. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1973.
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 279. o. ISBN 963-547-414-8  
• Solymár István: Duray Tibor. Budapest, 1973
• Kratochwill Mimi: Duray Tibor. Budapest, 1982
• Heitler László: Képek és érmek. Tájékozódási kísérlet Duray Tibor művészetében. Művészet, 1983/1.
• Heitler László: Erdélyi akvarellek. Duray Tibor tárlata, Művészet, 1987/7.
• Heitler László: Évszakhölgyek. Magyar Művészeti Fórum, 1998/2.

• DurayTibor.hu
• Ráday-galéria – Duray Tibor Archiválva 2020. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
• artportál – Duray Tibor