Alfonzó

Alfonzó (Markos József)
Alfonzó 1971-ben
Született	Markstein József 1912. február 28. Budapest
Elhunyt	1987. május 31. (75 évesen) Budapest
Művészneve	Markos József Alfonso Alfonzó
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Weisz Anna (1917–1975) (h. 1941–1975)
Gyermekei	1. Markos György (1946– ) 2. Markos István 3. Markos Zsuzsa (1954–1995)
Foglalkozása	színész humorista
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1930–1987
Híres szerepei	Ványadt bácsi Bagaméri
Tevékenység	színész
Díjai
Érdemes művész-díj
1969
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfonzó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Markos József (született Markstein József, művésznevén Alfonso, későbbi írásváltozatban Alfonzó) (Budapest, 1912. február 28. – Budapest, 1987. május 31.)^[1] magyar artista, színész és humorista, érdemes művész. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, Ványadt bácsi alakjának megelevenítése.

„Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt”.

– írta művészetéről Kornis Mihály^[2]

Apja Markstein Bertalan baromfikereskedő, anyja Stern Júlia, mindketten zsidó származásúak.^[3] Ikertestvére, Árpád féléves korában meghalt.^[4] Három gyermeke született. Legidősebb fia Markos György színész, humorista, akivel többször is együtt lépett fel. Lánya Markos Zsuzsa (1954–1995) és kisebbik fia, Markos István Kanadában élt 25 évig, Ottawában és Montréalban járt egyetemre, majd 2001 óta Kanada mellett Magyarországon is oktat és tolmácsol angolt és franciát.^[5]

A már gyereknek is erős fizikumú fiú az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egyik tanárával megesett komoly konfliktusa után. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ban ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött.

Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Angol Parkban működő Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt mint a „Hortobágy legyőzhetetlen bikája”, birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.

Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett (a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben), de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került, táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Karrierje kezdetén aranyszínű festékkel kenték be, amitől rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Senger Mici („Miss Arizona”), akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetics gróffal. A Kék Egér mulatóból útja Egyiptomba vezetett, onnan Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba – mulatókban és varietékben lépett fel. Ezután 1937-ben és 1938-ban Olaszország mozivarietéi következtek (itt együtt játszott például Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varieté.

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére, és színpadra küldte.

1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban: a rádióban hallotta a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től.^[6]

1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. A munkaszolgálat emlékét őrzi későbbi, szinte védjegyévé vált „Idefigyeljenek, emberek!” szlogenje, egy emberséges keretlegény szólította így őt és társait. Októbertől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek. 1948-ban már újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfo partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban. 1952-ben a Royal Színház tagja lett, majd még ugyanebben az évben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára: ezután újabb évtizedekig, egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott.

Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként). Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956 nyarán három hónapos turnéra indult a Szovjetunióba, az 1956-os forradalomból így kimaradt, bár lakását feldúlták. Visszatérése után ismét külföldre ment, Bécsben és Belgiumban lépett fel, többek közt Totò és Vittorio De Sica mellett, dolgozott Jacques Tati gagmanjeként is, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.

Reklámfilmekben is szerepelt, az OTP autónyeremény-betétkönyv reklámjában hallható közismert szlogenje, a „Nekem teljesssen mindegy (hogy melyik kocsit nyerem)”; a BKV megalakulásakor egy reklámban a buszsofőrt alakítja, ő reklámozta a kalauz nélküli kocsikat.

A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben, de például az Én vagyok Jeromos című vígjátékban ő a főszereplő. Folyamatosan látható volt a tévében, főként kabaréjelenetekben. Egyik legnépszerűbb alakítása a Keménykalap és krumpliorr tévésorozatban Bagaméri, az elátkozott fagylaltárus. Saját tévés show-műsora volt a parodisztikus Alfonzó Világszínháza.

Német, angol, olasz, francia, orosz és arab.

Zárójelben a szerepével:

1945 – Hazugság nélkül (Torreádor) 1949 – Díszmagyar (Itt a piros, hol a pirosozó csaló) 1951 – A selejt bosszúja (Pincér) 1951 – Civil a pályán (Műtős) 1953 – Ifjú szívvel (Vidámparki mutatványos) 1953 – Kiskrajcár - (A totózó ember) 1956 – Dollárpapa (Börtönőr) 1956 – Tanár úr kérem… (Testnevelő tanár / Kém / Boxbajnok) 1960 – Két emelet boldogság (Albertné udvarlója) 1961 – Mindenki ártatlan? 1961 – Napfény a jégen (Ügyelő) 1961 – Nem ér a nevem (Féltékeny férj) 1961 – Puskák és galambok (A moziszkeccs jelenetben a "gaz atya") 1962 – Csudapest (Deltás) 1962 – Dunai kirándulás 1963 – Éjszaka is kézbesítendő (Postai ügyfél) 1963 – Meztelen diplomata (Renitens vendég) 1963 – Színészek a porondon

1964 – Kár a benzinért (Polacsek) 1966 – És akkor a pasas… (Józsi bácsi) 1966 – Minden kezdet nehéz 1-2. – rendhagyó magyar film 1966 – Nem szoktam hazudni 1967 – Kérdések a szerelemről 1967 – Nem várok holnapig… 1967 – Segítség, lógok (Művezető) 1970 – A halhatatlan légiós, akit csak péhovárdnak hívtak (Főpincér, Abdullah csaposa) 1970 – Én vagyok Jeromos (Jeromos) 1970 – Hatholdas rózsakert[7] 1970 – N.N., a halál angyala (Tóth) 1971 – Hahó, a tenger! (Gépkocsivezető) 1971 – Hahó, Öcsi! (Szemetes #2) 1971 – Kapaszkodj a fellegekbe! (Börtönparancsnok) 1972 – Hahó, a tenger! (Gépkocsivezető) 1973 – Hét tonna dollár (Erőművész)

1963 – Rendszáma ismeretlen (Sarkadi László, főkönyvelő) 1963 – Slágermúzeum (Múzeumőr) 1966 – Közbejött apróság 1968 – Bors, Ujjé, a ligetben epizódban 1969 – 7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (Kabinos) 1969 – A régi nyár (Néző a színházban) 1971 – Rumra cserélt feleség 1972 – A főnök

1973 – Keménykalap és krumpliorr 1-4. – 1978 mozifilmként („Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri”) 1973 – Szép maszkok 1-5. 1974 – Zenés TV Színház: Örökzöld fehérben, feketében (Patikus) 1976 – Hátország 1978 – Váljunk el! 1980 – Alfonshow

Rövidfilmek [szerkesztés] 1952 – A képzett beteg (Ápoló) 1954 – Költözik a hivatal! (A markos) 1955 – Idefigyeljenek emberek 1961 – Vigyázat, mázolva! 1963 – Az attasé lánya (Hanák) 1969 – Gyere az állatkertbe velünk! – tévéfilm 1973 – Riadó a Pitypang szállóban (Szálloda vezető)

Rajzfilmek [szerkesztés] 1951 – A kiskakas gyémánt félkrajcárja (Király (hang)) 1952 – Erdei sportverseny (Kutya edző (hang)) 1969 – A Mézga család különös kalandjai 2-13. (További szereplők (hang)) 1972 – Mézga Aladár különös kalandjai (További szereplők (hang)) 1973 – Kérem a következőt! I. (Leo király; Jós levelibéka (hang)) 1978 – Vakáción a Mézga család (Szamek (hang))

Év	Cím	Szereplő	Színész	Szinkron év
1931	A köpenicki kapitány	N/A	N/A	1955
1933	Alice Csodaországban	N/A	N/A	1976
1939	Aranykulcsocska (1. magyar szinkron)	?	?	1950
1949	A tökéletes titkárnő	N/A	N/A	1965
1954	Papa, mama, ő meg én (1. magyar szinkron)	N/A	N/A	1955
1958	Hüvelyk Matyi (1. magyar szinkron)	Con-Fu-Shon (hang)	Dallas McKennon	1960
1967	Juan kalandjai	N/A	N/A	1969
1969	Erotissimo	Agresszív lázadozó	Jacques Seiler	1970
	Ha kedd van, akkor ez Belgium (1. magyar szinkron)[8]	Cipész	Vittorio De Sica
	Uraim, megöltem Einsteint! (1. magyar szinkron)	?	?
1971	A három jóbarát (1. magyar szinkron)	Smac	Charles Gérard	1975
	Hideg pulyka (1. magyar szinkron)	N/A	N/A	1973
1973	Agathe asszony nagy utazása	Jacques	Rudy Lenoir	1975
	De hová tűnt a 7. század?	Marcipán ezredes	Robert Lamoureux	1976
	Halló, itt Iván cár!	Svéd nagykövet	Szergej Filippov	1974
	Vadnyugat	N/A	N/A	1976
1975	Megtalálták a 7. századot	Marcipán ezredes	Robert Lamoureux	1978
1976	Focizzon, aki tud	N/A	N/A	1977

Év	Cím	Szereplő	Szinkronhang	Szinkron év
1940	Pinokkió (1. magyar szinkron)	Vásott Vili	Frankie Darro	1962
1961-1962	Frédi és Béni II-III. (1. magyar szinkron)	Kőkobaki úr (+ Velenczey István, Képessy József)	John Stephenson	1969-1974
1969	Aladdin és a csodalámpa	Lámpa szelleme	Georges Atlas	1970
1975	Hugó, a víziló	N/A	N/A	1975
1975-1977	Gusztáv-sorozat	Gusztáv	N/A	1975-1977

• Ide figyeljenek emberek, de ha nem, akkor nekem teljesen mindegy. Mozaikok egy műfajról; inː A modern clown; NPI, Budapest, 1975 (Szkénetéka)

• A Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozata (1952. április 4.)
• Érdemes művész (1969)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1982)

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Alfonzó a Színházi adattárban. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 4.)
• Alfonzó a Színészkönyvtárban
• Omike.hu életrajz Archiválva 2021. október 25-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Alfonzó. az Archiv.Magyar.Film.hu-n
• Alfonzó a PORT.hu-n (magyarul)
• Alfonzó az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Alfonzó az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Filmtörténet onlile
• Alfonzó – reklámok
• Rátonyi Róbert: Mulató a Nagymező utcában; Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó, Budapest, 1987
• Simon V. László: Alfonzó; ILK, Budapest, 1986
• Simon V. László: Alfonzó a világhírű "clown"; Yavanna, Np., 2001