Illinois

Illinois határai északról Wisconsin, északkeletről a Michigan-tó, keletről Indiana, nyugatról a Mississippi folyó választja el Missouritól és Iowától, déli határa pedig Kentucky az Ohio folyóval.^[3]

Illinois határos Michigan állammal is, de csak a Michigan-tavon keresztül.^[4]

Illinois teljes egészében a Belső-Alföldön (Interior Plains) fekszik, amely három egységre osztható.

Az első Észak-Illinois, mely terület túlnyomó részét Chicago metropolisz foglalja el, amely magában foglalja magát Chicago várost, külvárosait és a vonzáskörébe tartozó településeket. A Chicago metropolisz körzethez Indiana és Wisconsin néhány megyéje is hozzátartozik. Mint metropolisz sűrűn lakott, iparosított, s sok különböző etnikai csoport él együtt. Rockford városa az állam harmadik legnépesebb települése, amely az Interstate 39 (I-39) és az Interstate 90 (I-90) főútvonalak mentén terül el.

Dél és nyugat felé haladva találjuk a második legnagyobb, ún. Közép-Illinois-t, mely terület többnyire lapos préri. Úgy is említik, mint Illinois szívét. A területet kis és középméretű városok jellemzik. A nyugati része – az Illinois folyótól nyugatra – eredetileg a Military Tract of 1812 része volt, amely egy jól megkülönböztethető domborulatot képez az állam nyugati részén.

E terület oktatási és manufaktúra-rendszere rendkívül fejlett. Legfontosabb mezőgazdasági termékei a kukorica és a szójabab.

Nagyobb városai a 370 000 lakosú Peoria, amely az állam harmadik legnagyobb metropoliszkörzete, az állam fővárosa Springfield, Quincy, Decatur, Bloomington, Champaign és Urbana.^[5]

A harmadik egység Dél-Illinois a U.S. Route 50-től (US-50) délre, beleértve Little Egypt régióját közel a Mississippi és az Ohio folyók egyesüléséhez.

Ez a területi egység melegebb éghajlatával és különböző mezőgazdasági termékeivel, szaggatott felszínével, kis mennyiségű olajával és szénbányáival merőben különbözik a másik két területi egységtől. Valamivel sűrűbben lakott, mint Illinois középső része.

Dél-Illinois legnagyobb városa St. Louis és a vonzáskörébe tartozó külvárosok, valamint települések lakosainak száma 600 000 fő, melyet úgy is említenek, mint Metro-East. A második legnagyobb körzet Williamson megye, Jackson megye, Franklin megye, Saline megye, és Perry megye 210 000 lakosával.^[4]

Chicago metropolisz körzetén kívül eső területeket úgy is nevezik mint „Illinois alsóállam” („downstate Illinois”), de középső és déli Illinois lakossága nem használja ezt a kifejezést.

Illinois legészaknyugatibb része a "Driftless Zone", egy magasabban fekvő terület, melynek lejtőit a gleccserek csiszoltak le, így felülete szabdalt. Tengerszinttől számított magassága 376 méter.

A Mississippi mentén Altontól Kaskaskiáig, melyet úgy is említenek mint „Amerika alja” ("American Bottom"), az állam berendezkedett árvízvédelemre.

Itt voltak az első német bevándorlók települései, s az állam első fővárosa Kaskaskia, amelyet a Mississippi folyó választ el az állam más területeitől.^[4][6]

Dél-Illinois hét megyéje része az indianai Evansville metropolisz körzetének, mely területre általánosan úgy hivatkoznak, mint a „Tri-State” (három állam), beleértve Indiana és Kentucky államokat.

• Mississippi
  • Rock
  • Illinois
    • Des Plaines
    • Kankankee
  • Kaskaskia
  • Ohio
    • Wabash^[7]

•  
  Carlyle-tó
•  
  A Clinton-tó duzzasztó gátja
•  
  Shelbyville-tó

• Apple Canyon-tó
• Calumet-tó
• Carlyle-tó
• Cedar-tó
• Clinton-tó
• Devils Kitchen-tó
• Patkó-tó (Horseshoe)
• Kinkaid-tó
• Egypt-tó
• Michigan-tó (átnyúlik Indiana, Michigan és Wisconsin államokba)
• Rend-tó^[8]

Mivel Illinois 640 km hosszú közép-kontinentális állam, éghajlata a földrajzi fekvésnek megfelelően változik.

Illinois legnagyobb részén nedves kontinentális éghajlat uralkodik forró párás nyárral és hűvös vagy hideg téllel.

Az állam déli részén, kb. Carbondale-től a klíma melegebb, s közelít a nedves szubtrópusi éghajlathoz, ahol a tél sokkal enyhébb.

Évi átlagos csapadék mennyisége a déli részeken 1220 mm, s az északibb területeken 890 mm. Az átlagos hóesés mennyisége Chicago környékén 93 cm, míg a déli részeken 35 cm.^[9]

A legmagasabb hőmérsékletet, 47 °C-ot, 1954. július 14-én mérték St. Louis-tól keletre, míg a legalacsonyabb hőmérsékletet, -38 °C, 1999. január 5-én jelentették Congerville-ből.^[4][6][10]

Az államban évente átlagosan 50 nap jelentenek viharos tevékenységet, amely az Egyesült Államok más területeihez viszonyítva kissé magasabb az átlagnál.

Illinois-ban a tornádó keletkezése nem ritka, évente átlagosan 35 tornádót jelentenek.^[11] A legrombolóbb hatású tornádó 1925-ben fordult elő, amikor 695 ember halt meg, s ebből 613 Illinois állam lakosa volt.^[12]

Cahokia a Kolumbusz előtti Mississippi kultúra központja, amely a mai Collinsville környékének felel meg. Ez a civilizáció a 15. századra eltűnt ismeretlen okok miatt. Ezután az illiniwek indiánok népesítették be a területet. Ezek a törzsek politikai szövetségben álltak egymással. Az 1700-as évek körül megközelítőleg 25 000 illinois indián élt itt. Számuk az irokéz törzsek rendszeres támadásai miatt mintegy 90%-kal csökkent.^[13] Helyüket a potawatomi, a miami, a sauk és más indián törzsek foglalták el, akik keletről és északról érkeztek ide.^[4] Az amerikai függetlenségi háború alatt az illinois és potawatomi törzsek az amerikaiak oldalán harcoltak.

1673-ban a francia Jacques Marquette és Louis Jolliet felfedezők az Illinois folyón hajóztak. 1680-ban követték őket más francia csoportok, akik erődöt építettek a mai Peoria város közelében, s 1682-ben Starved Rock tetejére egy újabb erődöt emeltek. A francia felfedezők nyomán Illinois a francia birodalom része volt egészen 1763-ig, amikor átadták a területet az Egyesült Királyságnak. A kis francia települések megmaradtak, s csak néhány brit katonai egységet küldtek ide, de nem volt itt sem angol, sem amerikai település ebben az időben. 1778-ban George Rogers Clark benyújtotta igényét Illinois megyére Virginia számára. 1783-ban területet Virginiához csatolták, amikor Virginia csatlakozott az Egyesült Államokhoz. Az állam 1783-ban Northwest Territory lett (=északnyugati terület).^[14]

Az Illinois-Wabash Company birtokolta Illinois legnagyobb részét. 1809 február 3-án létrehozták az Illinois Territóriumot (Illinois Territory), s Kaskaskia lett az első főváros. 1818-ban Illinois az Egyesült Államok 21. tagállama lett. A kongresszus új határokat állapított meg, amely során az államhoz északi területeket csatoltak, beleértve magát Chicagót, Galenát és az ónbányák régióját. A főváros Kaskaskia maradt, de 1819-ben Vandaliába költözött az állam kormánya.

1832-ben kitört a Black Hawk háború, melynek során néhány indián törzs fellázadt az Államok ellen. Az indiánokat áttelepítették Iowa államba, s a visszatérési kísérletüket megakadályozta az amerikai katonaság.

Az 1830–1831. évi telet a „mély hó telé”-nek (Winter of the Deep Snow) nevezték el. Hirtelen nagy mennyiségű hó esett le, amely elfedett mindent, s a közlekedés lehetetlenné vált. Sok utazó eltűnt nyomtalanul. Ezt még több kemény tél követte, közöttük a „hirtelen fagyás tele” (Winter of the Sudden Freeze). 1836. december 20-án egy gyors hidegfront köszöntött be, amely egy pillanat alatt befagyasztotta a pocsolyákat, s rövid idő alatt sok utazót megölt, akik nem találtak menedéket. A szélsőséges időjárás következtében a termőföldek termése kipusztult, s délről kellett élelmet szállítani az északi területekre.^[15]

1839-ben megalapították a mormon Nauvoo városát a Mississippi folyó mentén. Vezetőjüket, Joseph Smith-t a Carthage-i börtönben megölték. Ezután a gyorsan növekvő mormon város, amely vetekedett Chicagóval, hirtelen hanyatlásnak indult. 1846-ban a mormonok tömegesen elhagyták Illinois-t.

Az állam viszonya a rabszolgasághoz és az afroamerikaiakkal való bánásmóddal kapcsolatban időről időre különböző képet mutat. Néhányan alkalmaztak rabszolga munkaerőt, mielőtt Illinois territóriummá vált volna, de a rabszolgaság általános bevezetése 1818-ban az állammá válás idején kezdődött meg. Az állam déli részére, amely Little Egypt (=kis Egyiptom) néven ismert, délről érkező telepesek vándoroltak be, akik szimpatizáltak a már Dél által bevezetett rabszolga munkaerőn alapuló gazdasággal. A kongresszus egy rövid ideig engedte a rabszolgatartását, de a lakosság ellenkezett a feketék állandó letelepítése ellen. Az 1848-as alkotmányban foglalkoztak a problémával, így 1853-ban John A. Logan, az Unió generálisa, törvényben tiltotta meg az afroamerikaiak letelepítését az állam területén.^[16]

Chicago jelentősége megnőtt, s kikötője uralta a Nagy-tavak kereskedelmi forgalmát. 1848-ban a vasútvonalak is elértek ide, s 1857-ben Chicago Illinois legnagyobb városa lett.^[14]

Illinois 19. századbeli bányászatának, üzemeinek gyors iramú fejlődésével, a munkások számának növekedésével az állam jelentős szerepet játszott az Egyesült Államok szakszervezetének létrehozásában.

A függetlenségi háború idején a mai állam területét kb. 2000 vadászó indián és kevés francia lakta.^[17] Az 1810-es években kezdtek telepesek érkezni Kentuckyból. Illinois 1818-ban lett USA-tagállam. Chicagót az 1830-as években alapították. Az 1850-es években a vasút terjeszkedése közelebb hozta Illinois gazdálkodásra alkalmas területeit piacukhoz, ezzel egyre inkább vonzotta a terület a bevándorlókat, főleg Német- és Svédországból. A polgárháború idején Illinois az északiakhoz tartozott; nagyban támogatták államuk híres szülötteit, Abraham Lincolnt és Ulysses S. Grantot.

1900-ra egyre több gyár épült az északi városokban, a középső és a déli területeken pedig szénbányák nyíltak. Az iparosodás nagyszámú dél- és kelet-európai bevándorlót vonzott. Az állam fontos ipari szerepet játszott a két világháborúban. A déli államokból számos fekete vándorolt Chicagóba, ahol nagy közösséget alkottak, és a város azóta is fontos szerepet tölt be a dzsessz- és blueszenében.

A 2010. évi népszámlálás felmérései alapján az állam lakosainak száma 12 830 632 fő volt. A 2000. évet alapul véve a lakosság aránya 3,3%-kal emelkedett.^[18] Ebbe beleértendő a természetes növekedés száma, ahol a születések száma 1 138 398 volt, s a halálozások száma 656 599; a más területekről ide vándoroltak száma 71 456 fő volt. Az országon kívülről érkező emigránsok száma ez időszakon keresztül mintegy 402 ,257 fő.^[19]

A 2010. évi adatok szerint a külföldön születettek az állam teljes lakosságának 13,6%-át képezik.^[18]

Az állam északkeleti sarkában a Michigan-tó partján fekszik Chicago, az USA harmadik legnagyobb városa. A 2000. évi becslések szerint a lakosság mintegy 23,3%-a élt Chicagóban, 43,3%-a Cook megyében és 65,6% Chicago metropolis körzetében; Will, DuPage, Kane, Lake, és McHenry, valamint Cook megyékben. A lakosság fennmaradó része kis városokban és településeken lakott. A 2000. évi becslések szerint az állam lakossága északkeleten Mazon környékén tömörült é. sz. 41,2782°, ny. h. 88,3802°41.2782, -88.380241.278200°N 88.380200°W Grundy megyében.^[4][6][20]

A 2005. évi adatok szerint a rassz szerinti megoszlás a következő volt: 65,6% fehér amerikai, 15,1% afroamerikai, 3,9% ázsiai származású, 2% más, s a fennmaradó 13,2% hispániai vagy latin. A fehérek között 10-ből három német származású. Az afroamerikaiak Chicagóban, St. Louis keleti részében, és az állam déli csücskében alkotnak nagyobb kulturális közösségeket. Az angol származásúak főleg az állam délkeleti részén alkotnak kisebb-nagyobb közösségeket. Az ír, mexikói és lengyel leszármazottak főleg Chicago metropolis térségében élnek.

Illinois lakosságának 7,1%-a 5 év alatti, míg 26,1% 18 év alatti 12,1%-a volt 65 éves vagy idősebb. A nők aránya a teljes lakosság 51%-át alkotják.^[6][21]

A 2000. évi népszámlálás adatai szerint a teljes lakosság 10,85%-a 5 év felett otthon spanyolul beszél, 1,6%-a pedig lengyelül.^[22]

A legnagyobb vallási csoportok Illinois-ban a katolikusok és a protestánsok. A római katolikusok többnyire Chicago környékén tömörülnek.^[24] Chicago és a környező külvárosainak lakosságánál megfigyelhető a hindu, a zsidó, muszlim, és szikh vallásúak számának növekedése.^[25]

Illinois állam 102 megyére oszlik.^[26]

• Illinois állam hivatalos honlapja (angolul)
• USA Travel – Illinois (magyarul)
• Chicago, Illinois (magyarul)