Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from Latin monastērium, from Ancient Greek μοναστήριον (monastḗrion, hermit's cell), from μόνος (mónos, alone).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈmonoʃtor]
  • Hyphenation: mo‧nos‧tor
  • Rhymes: -or

Noun

edit

monostor (plural monostorok)

  1. monastery

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative monostor monostorok
accusative monostort monostorokat
dative monostornak monostoroknak
instrumental monostorral monostorokkal
causal-final monostorért monostorokért
translative monostorrá monostorokká
terminative monostorig monostorokig
essive-formal monostorként monostorokként
essive-modal
inessive monostorban monostorokban
superessive monostoron monostorokon
adessive monostornál monostoroknál
illative monostorba monostorokba
sublative monostorra monostorokra
allative monostorhoz monostorokhoz
elative monostorból monostorokból
delative monostorról monostorokról
ablative monostortól monostoroktól
non-attributive
possessive - singular
monostoré monostoroké
non-attributive
possessive - plural
monostoréi monostorokéi
Possessive forms of monostor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. monostorom monostoraim
2nd person sing. monostorod monostoraid
3rd person sing. monostora monostorai
1st person plural monostorunk monostoraink
2nd person plural monostorotok monostoraitok
3rd person plural monostoruk monostoraik

References

edit
  1. ^ monostor in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • monostor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN