kegyelem

Hungarian

From an otherwise unattested stem + -elem.^[1]

kegyelem (countable and uncountable, plural kegyelmek)

mercy, pardon, clemency, reprieve, leniency
(theology) grace (free and undeserved favour, especially of God; unmerited divine assistance given to humans for their regeneration or sanctification, or for resisting sin)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kegyelem	kegyelmek
accusative	kegyelmet	kegyelmeket
dative	kegyelemnek	kegyelmeknek
instrumental	kegyelemmel	kegyelmekkel
causal-final	kegyelemért	kegyelmekért
translative	kegyelemmé	kegyelmekké
terminative	kegyelemig	kegyelmekig
essive-formal	kegyelemként	kegyelmekként
essive-modal	—	—
inessive	kegyelemben	kegyelmekben
superessive	kegyelmen	kegyelmeken
adessive	kegyelemnél	kegyelmeknél
illative	kegyelembe	kegyelmekbe
sublative	kegyelemre	kegyelmekre
allative	kegyelemhez	kegyelmekhez
elative	kegyelemből	kegyelmekből
delative	kegyelemről	kegyelmekről
ablative	kegyelemtől	kegyelmektől
non-attributive possessive – singular	kegyelemé	kegyelmeké
non-attributive possessive – plural	kegyeleméi	kegyelmekéi

Compound words

^ kegyelem in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)