Ugrás a tartalomhoz

e

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛ]

Betű

  1. a magyar ábécé betűje
  1. mutató szó - ha a szó, amely előtt áll (ill. amelyre mutat), mássalhangzóval kezdődik; párja az ez.
  2. -e (mint igemódosító): kérdést kifejező rag, s a mondat végére kérdőjelet vonz.
  • e - Értelmező szótár (MEK)
  • e - Etimológiai szótár (UMIL)
  • e - Szótár.net (hu-hu)
  • e - DeepL (hu-de)
  • e - Яндекс (hu-ru)
  • e - Google (hu-en)
  • e - Helyesírási szótár (MTA)
  • e - Wikidata
  • e - Wikipédia (magyar)

Kötőszó

e

  1. és

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Etimológia

A latin et kötőszóból.

  • e - Szótár.net (it-hu)
  • e - Sztaki (it-hu)
  • e - Dictzone (it-hu)
  • e - Olivetti
  • e - Treccani
  • e - Google (it-en)
  • e - Яндекс (it-ru)
  • e - Wikidata
  • e - Wikipédia (olasz)

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Ige

e

  1. van

Szinonimák

  • e - Reverso (ro-en)
  • e - szotar.ro
  • e - Dictzone (ro-hu)
  • e - DEX online
  • e - sinonimul.ro
  • e - Google (ro-en)
  • e - Яндекс (ro-ru)
  • e - Wikidata
  • e - Wikipédia (román)

Kiejtés

Kötőszó

e

  1. és

Lásd még

Határozószó

e

  1. igen

Mandarin kínai

e

  1. ē nem sztenderd írásmódja
  2. é nem sztenderd írásmódja
  3. ě nem sztenderd írásmódja
  4. è nem sztenderd írásmódja
  5. ê̄ nem sztenderd írásmódja
  6. ế nem sztenderd írásmódja
  7. ê̌ nem sztenderd írásmódja
  8. nem sztenderd írásmódja