Zólyom

Zólyom (Zvolen)
Zólyom címere Zólyom zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Zólyomi
Rang	város
Polgármester	Lenka Balkovičová
Irányítószám	960 01
Körzethívószám	00421 (0) 45
Forgalmi rendszám	ZV
Testvérvárosok	Lista Imatra Tótkomlós Prachatice Rivne Zwoleń Altea Bad Kötzting Bellagio Bundoran Granville Holstebro Houffalize Meerssen Niederanven Préveza Sesimbra község Sherborne Karkkila Judenburg Chojna Kőszeg Sigulda Sušice Türi község Prienai Marsaskala Szeretvásár Agrósz Lemeszú Škofja Loka Tryavna Rokiškis Rovinj
Népesség
Teljes népesség	39 844 fő (2023)[1]
Népsűrűség	439 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	293 m
Terület	98,727 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 34′ 59″, k. h. 19° 07′ 59″48.583055555556, 19.13305555555648.583056°N 19.133056°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 59″, k. h. 19° 07′ 59″48.583055555556, 19.13305555555648.583056°N 19.133056°E
Zólyom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nem tévesztendő össze a következővel: Zólyom (keresztnév).

Zólyom (szlovákul Zvolen, németül Altsohl, latinul Vetusolium) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Zólyomi járásának székhelye. Dobrókirályi (Kráľová), Mátyásfalva (Môťová), Neresnica, Zolna és Zólyomlukó (Lukové) tartozik hozzá.

Besztercebányától 18 km-re délre, a Garam folyó kanyarulatában fekszik.

Neve a szlovák Zvolen szóból ered, amely egy „kiváló, nevezetes” jelentésű személynév származéka.^[2]

A település első vára, a Pusztavár (szlovákul Pustý hrad) a mai várostól délnyugatra emelkedő hegygerincen, a 11. században épült. A város az egykori várispánság központja, a vármegye névadója, Zólyom vármegye székhelye volt. A helyi legenda szerint nem Nyitrán, hanem a várban halt meg 1095. június 29-én Szent László király.^[3] A vár alatt létesült város első említése 1135-ből való. A vár mai formájában a tatárjárás után, az 1370-es években épült ki. Nagy Lajos király vadászkastélyt építtetett itt, és 1382-ben ide hívta össze a lengyel rendeket. 1440-ben Giskra serege elfoglalta, 1449-ben Hunyadi János égette fel a várost, de a várat csak Hunyadi Mátyás tudta visszavenni 1462-ben. Hunyadi János a várral átellenben, a Strázsa-hegy 444 m magas csúcsán épített várat 1451-ben, amelynek maradványai ma is látszanak. Mátyás szívesen tartózkodott itt, át is építtette. A vár sohasem került a törökök kezére. 1600 körül már romos volt.

1605-ben Bocskai István, majd 1620-ban Bethlen Gábor foglalta el. Bethlen 1618–1620 között és 1622-ben a Szent Koronát Pozsonyból előbb Nyitrára, majd Zólyomba vitte, ahol majdnem egy évig őrizték. Azután Kassára és Eperjesre, végül Ecsedre vitette a koronát, hogy azután onnan Kassára visszahozva átadja II. Ferdinándnak a nikolsburgi béke értelmében. Bethlen Gábort augusztus 25-én a szomszédos Besztercebányán tartott országgyűlésen választották magyar királlyá. A beiktatása 1620. január 8-án történt meg, Bethlen azonban soha nem tette fejére a Szent Koronát, bár az országgyűlés határozata után már semmilyen akadály nem választotta el.^[4][5]

A várat 1644-ben I. Rákóczi György serege foglalta el, a kuruc harcokban többször cserélt gazdát. 1703. november 15-én itt futamították meg Bercsényi Miklós kurucai Forgách Simon császári seregét. Hosszú ideig az Esterházy család tulajdona, tőlük 1802-ben szerezte vissza a királyi kincstár. A vár helyreállítása nagyrészt megtörtént.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részletek): „Ó-Zólyom, sz. kir. város, Zólyom megyének közép pontján, legszebb tájékán, a mellette lefolyó Garan vizének bal partján, Besztercze sz. kir. várostól dél felé 1 1/4 állomásnyi távolságra. A lakosság anyanyelve tót, a várost „Zvolen”-nek hivják. [...] A várost teszi öszvesen 280 ház, nagy hosszuságu piaczán van 81, köztök 15 emeletes, a többi ötfelé vonuló nagyobb-kisebb utczáiban. A lakosok száma öszvesen tesz 1800, ezekből férfi 950, nőnemü 850, s ekképen itt több férfi van nemzetünk tenyésztésére. [...] A város lakói többnyire gazdasággal foglalatoskodnak, még azok is, kik mesterséget űznek. Nevezetesb nagyságu vagy régiségü épületek ben a városban nem találtatnak, csak két templom és a várossal összekötött zólyomi kamarai vár, nagy Lajostól 1350 évben épitve, mellyben Mátyás király lakott, s e helyet magának mulató helyéül választván, azért szép szobákkal és egy nagy palotával kiékesité. A terem tetején (boltozatján) most is régi királyok és vezérek lefestve látszanak. [...] Nevezetességhez tartozik még: hogy a város egy erős 4 öl magosságu és fél ölnyi szélességü kőfallal van körülépitve, a bejárás 4 erős kapun történik.”^[6]

1919. június 7-én a Magyarországi Tanácsköztársaság Vörös Hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye és a Zólyomi járás székhelye volt.

1944-ben a szlovák nemzeti felkelés egyik központja volt. A szovjet Vörös Hadsereg 1945. március 14-én foglalta el.

• 1880-ban 3751 lakosából 586 magyar, 2590 szlovák, 389 német és 2 horvát anyanyelvű volt.
• 1890-ben 5125-en lakták, ebből 1057 magyar, 3590 szlovák, 418 német, 3 horvát, 1 ruszin és 54 egyéb anyanyelvű.
• 1900-ban 7173 lakosából 2173 magyar, 4391 szlovák, 509 német, 5 horvát, és 54 egyéb anyanyelvű volt.
• 1910-ben 8799-en lakták, ebből 4973 magyar, 3579 szlovák, 209 német, 2 horvát, 36 egyéb anyanyelvű.
• 1921-ben 8917 lakosából 8294 csehszlovák, 283 magyar, 132 német, 101 zsidó, 30 egyéb nemzetiségű, továbbá 77 egyéb külföldi volt.
• 1930-ban 11 214-en lakták: 10 566 csehszlovák, 269 magyar, 164 német, 63 zsidó, 15 ruszin és 137 egyéb nemzetiségű.
• 1991-ben 41 984-en lakták: 40 248 szlovák, 606 cseh, 594 cigány, 252 magyar, 67 morva, 24 ukrán, 4 ruszin, 3 sziléz és 186 egyéb nemzetiségű.
• 2001-ben 43 789 lakosából 41 980 szlovák, 527 cseh, 410 cigány, 218 magyar, 36 lengyel, 22 ukrán, 21 morva, 17 orosz, 14 német, 12 ruszin, 9 bolgár, 3 szerb, 5 zsidó, 106 egyéb és 403 ismeretlen.
• 2011-ben 43 318-an lakták, ebből 36 201 szlovák, 343 cigány, 330 cseh és 158 magyar.

• A 13. századi vár a városközpontban található. Balassi Bálint emlékét őrzi a várkapunál 1994-ben elhelyezett emléktábla.
• A 15. századi vár romjai a Strázsa-hegyen.
• Pusztavár 11. századi romjai a várostól délnyugatra emelkedő hegyen.
• A Szent Erzsébet-templom 1381 és 1390 között épült gótikus stílusban, reneszánsz átépítéssel. Tornya barokk stílusú.
• Az óhegyi kegytemplomot 1448 és 1449 között építették Königsberger Mihály királyi bányaigazgató indítványára. 1589-ben bővítették. Ezután 1710-ig protestánsok mozgolódása miatt a zarándoklatok meggyérültek, még a templomot is elvették. A kegyszobrot az erdőbe menekítették egy fa belsejébe, és amikor visszavitték régi helyére, a fa tövében forrás fakadt, ahol számtalan csoda történt. Az 500 éves kegyszobrot azóta zarándokok tömegei látogatják. A kegyhelyen még hat kápolna (1600 és 1820 között épültek) és kálvária-kápolna is található, amely 1809-ben épült.
• A városháza a 17. században épült, reneszánsz alapokon.
• A zsidó temetőt 1998-ban újították fel.

• J. G. Tajovský Színház

• A várban született 1554. október 20-án Balassi Bálint költő.
• Itt született 1793-ban Ferencsik Sámuel természetbúvár.
• Itt született 1825-ben Štefan Mikuláš Ferienčík szlovák publicista (meghalt 1881-ben).
• Itt született 1878. február 12-én Beniczky Ödön politikus, miniszter.
• Itt született 1896-ban Jozef Cíger-Hronský szlovák regényíró (meghalt 1961-ben).
• Itt született 1904-ben Bitskey Zoltán úszó, edző.
• Itt született 1942. július 26-án Vladimír Mečiar szlovák politikus.

• Tótkomlós, Magyarország (1994)

• 
  Zólyomi vár, a Vasárnapi Ujság illusztrációja (1857)^[7]
• 
  Az alsó vár légifotója
• 
• 
  A vár
• 
  Kazettás mennyezet a várban
• 
  A felső vár légifotója
• 

• ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2 
• Ján Beljak – Noémi Beljak Pažinová – Mária Putško 2022: Nové výsledky výskumov výšinnej osady badenskej kultúry a opevneného hradiska z neskorej doby bronzovej na Pustom hrade vo Zvolene (Slovensko). In: Martin Bača (Ed.): Pod stromom života Zborník k 70. narodeninám Michala Slivku.
• Beljak, J. – Beljak-Pažinová, N. – Stoklas, B. 2021: Find of Gallienus Antoninianus Contemporary Forgery from the Pustý hrad Castle in Zvolen, Slovakia. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
• Miloš Čierny – Noémi Beljak Pažinová – Ján Beljak 2020: Zdobená kostená rukoväť z Pustého hradu vo Zvolene. Študijné zvesti 67/2.
• Noémi Beljak Pažinová – Daniel Javorek 2018: Osada kultúry s mladou lineárnou keramikou vo Zvolene. Slovenská archeológia LXVI-2
• 2018 Stredné Slovensko v stredoveku
• Beljak, J. – Maliniak, P. – Beljak Pažinová, N. – Šimkovic, M. 2014: Burg Pustý hrad bei Zvolen – eine Zeugin mittelalterlichen Lebens. Differenzierung des Raumes der königlichen Burg aufgrund der archäologischen, architektonischen und historischen Forschung. Castrum Bene 12, s. 265-276.
• Bebej, J. – Maliniak, P. – Čatayová, S. (eds.) 2013: Zvolen – monografia mesta. Zvolen
• Radoslav Ragač: Zólyom város intézményeinek és polgárainak hétköznapjai a 16–17. században
• Radoslav Ragač 2008: Nové poznatky o stavebných aktivitách v okolí farského Kostola sv. Alžbety vo Zvolene. Historica XLVII.
• Milan Hanuliak 2003: Záchranný výskum historickej radnice vo Zvolene. AVANS 2002
• Eugen Lazišťan 1988: Zvolen – História a súčasnosť
• Otakar Nehera 1967: Zvolen a okolie
• Balassa Géza 1964: Zvolen v období lužickej kultúry. Banská Bystrica
• Dobroslava Menclová 1954: Hrad Zvolen. Bratislava
• Juraj Bánik 1894: Slobodné a kráľovské mesto Zvolen. Opis historicko-topografický

• Balassa család

• Zólyom vára-Pusztavár (szlovák nyelven, sok képpel)
• Zólyom vára (szlovák nyelven, sok képpel)
• Pusztavár (szlovák nyelven, sok képpel)
• Google maps
• Zólyomi Polgár Info – független hírportál
• Zólyom.lap.hu – linkgyűjtemény
• Községinfó
• E-obce
• Zólyom a térképen
• Barabás József–Győrffy János: Földrajzi előismeretek. Zólyom vármegye rövid földrajza. Vezérkönyv a zólyomvármegyei népiskolai tanítók számára; Szent István Társulat, Budapest, 1912
• Alica Kurhajcová: Nyilvános ünnepségek és történelmi emlékezet Magyarországon, 1867–1914. Besztercebánya, Zólyom, Losonc és Rimaszombat példáján; ford. Avar Hajnalka; Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Békéscsaba, 2018 (Kor/ridor könyvek)

• Dobrókirályi
• Mátyásfalva
• Neresnica
• Zolna
• Zólyomlukó