Rivne

Rivne (Рівне)
Rivne főutcája, a vulicja Szoborna
Rivne címere Rivne zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Rivnei terület
Járás	Rivnei járás (2020. július 19. – )
Rang	területi jelentőségű város
Alapítás éve	1283
Polgármester	Viktor Csajka
Irányítószám	33000–33499
Körzethívószám	0362
Testvértelepülései	Lista Lublin Zólyom Piotrków Trybunalski Zabrze Vidin Szjevjerodoneck Oberviechtach Monaco Radomsko County
Népesség
Teljes népesség	245 289 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	4274 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	136 m
Terület	58,2 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 50° 37′ 11″, k. h. 26° 15′ 05″50.619722222222, 26.25138888888950.619722°N 26.251389°EKoordináták: é. sz. 50° 37′ 11″, k. h. 26° 15′ 05″50.619722222222, 26.25138888888950.619722°N 26.251389°E
Rivne weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rivne témájú médiaállományokat.

Rivne (ukránul: Рівне; lengyelül: Równe; oroszul: Ровно, magyar átírással Rovno) város Ukrajna nyugati részén, a Rivnei terület és a Rivnei járás közigazgatási központja. Az Usztje-folyó (A Horiny bal oldali mellékága) partján fekszik, a Rivnei-dombvidéken Kijevtől 320 km-re nyugatra a történelmi Volhínia területén. Közigazgatásilag területnek alárendelt (járási jogú) város.

A 2001-es népszámláláskor 249 ezer lakosa volt.

Népességváltozás

Első írásos említése 1283-ből származik, ekkor a Halics-volhíniai fejedelemség része volt. Nevének eredete tisztázatlan, lehet a rov (árok) származéka, de lehet sík, sima (rovnij) jelentésű is. A 14. század második felében a Litván Nagyfejedelemséghez került. 1492-ben nyerte el a magdeburgi városi jogokat.

1640-ben a tatárok, 1648-ban Bohdan Hmelnickij felkelői, 1706-ban pedig a svéd király hadai pusztították. 1723-ban a Lubomirski mágnásdinasztia birtoka lesz, akik kisebb erődöt és rokokó kastélyt is építettek itt. 1793-ban az Orosz Birodalomhoz csatolták, a Volhíniai kormányzóság járási székhelye lett.

1873-ban épült meg a vasút (a Kijev-Breszt vonalon). 1881-ben és 1891-ben tűzvész pusztított, 1897-ben 24,8 ezer lakosa volt. A századfordulón a főként zsidó lakosságú városban gyufa- és cukorgyár is működött. 1905 decemberében a város dolgozói 9 napos sztrájkkal támogatták a forradalmat. 1918. január 1-jén alakult meg a városban a Rovnói Vörös Gárda V.I. Kikvidze vezetésével, mely később végigharcolta az egész polgárháborút.

1918-ban a németek kezére került, majd 1919. április-májusában rövid ideig az Ukrán Népköztársaság kormányának székhelye volt. Ezután a bolsevikok, majd a lengyelek kezére került. 1920 nyarán különösen heves harcok dúltak Bugyonnij lovashadserege és a lengyelek, valamint Petljura hadai között, ekkor esett el itt a polgárháború híres alakja, a szerb Oleko Dundics.

A rigai egyezmény értelmében Lengyelországhoz csatolták 1921-ben és 1939-ig a Volhíniai vajdasághoz tartozott. 1930-ban a lengyel rendőrség letartóztatta a helyi ukrán értelmiség vezetőit. 1939-ben 42 ezer lakosa volt.

1939 szeptemberében a Szovjetunióhoz csatolták, majd decemberben területi székhellyé vált. 1941. június 28-án a németek kezére került, akik itt rendezték be a megszállt Ukrajna (Ukrajna Főkormányzóság) és Koch birodalmi biztos székhelyét, itt nyomtatták a szovjet rubelt 1942-ben felváltó karbovanyec-bankjegyeket is. A város zsidó lakosságát (a teljes lakosság felét, mintegy 23 ezer embert) a közeli Szoszenki-erdőben gyilkolták le 1941. november 6-8. között. Az életben maradtakat (5 ezer lakost) gettóba zárták, majd 1942 júliusában Kosztopilben őket is likvidálták. A németek ellen az SZKP illegálisan működő területi bizottságának (melynek élén V.A. Begma állt) irányításával számos szabotázsakciót követtek el. A Vörös Hadsereg 1944. február 2-án foglalta vissza a várost.

A háború után gyors népesség- és ipari növekedés kezdődött. 1959-ben 56 ezer, 1970-ben már 116 ezer lakosa volt. 1954-ben a kijevi talajmeliorációs intézetet telepítették le a városban. 1958-ban tévétorony kezdte meg működését. 1960-ra felépült az Osztrovszkij területi színház épülete. Az 1960-as években kezdte meg működését a vegyipari és a lenfeldolgozó kombinát. 1991-ben nevét hivatalosan is Rovnóról Rivnéra változtatták. Napjainkban az ukrán nacionalista erők egyik erőssége a város, még 1991-ben lebontották a Lenin szobrot és a város főutcáját is átnevezték (Béke utcáról Katedrális utcára). 1999-ben a Függetlenség terén felavatták Tarasz Sevcsenko emlékművét. Más ukrán városoktól eltérően lakosságszáma az 1990-es években is nőtt, 1989-ben 228 ezer, 2001-ben 249 ezer lakosa volt.

A város a második világháború után vált sokoldalú ipari központtá. Sokoldalú gépipar (traktoralkatrészek gyártása, villamosgépgyár, szerszámgépgyár), vegyipari kombinát (nitrogénműtrágya-, kénsavgyártás), textilipar (lenkombinát), élelmiszeripar (konzervgyártás, tejfeldolgozás, húskombinát, tésztagyár). Bútorgyártás, építőanyag-ipar.

Rivnén keresztülhalad a Lvivet (205 km) Kijevvel összekötő M03-as főút, de főutak kötik össze Luckkal (77 km), a fehérorosz határral (151 km) és Osztrohhal (44 km) is. Vasúti csomópont, elágazás Szarni és Kovel felé. Kijev és Lviv felé a közeli Zdolbunyiven keresztül van vasúti összeköttetés. 1977 óta repülőtere is van. A városi forgalmat 1974 óta trolibuszok bonyolítják le.

Rivne egyben fontos kulturális központ is, pedagógiai intézete, számos technikuma van, színház, filharmónia és honismereti múzeum is működik Rivnében.

• Uszpenszka-templom (1756) eredetileg fából építették, a város legrégibb műemléke. Az 1881-es tűzvész után nyerte el mai alakját.
• Az eredetileg Klevanyban működő gimnázium klasszicista épülete 1839-ben épült.
• Nyikolaj Kuznyecov partizánvezérnek, a Szovjetunió hősének emlékműve (1961) eredetileg a Városi Tanács épülete előtt állt, ahonnan 1994-ben került mai helyére. A ház falán, ahol az ellenálló szervezet működött, emléktábla áll.
• A második világháború áldozatainak (1968) és az elesett katonáknak (1975) is van itt emlékműve. A Nagy Honvédő Háború hősi emlékműve 1948-ban épült.
• A város alatt kiterjedt alagútrendszer húzódik ^{[[https://web.archive.org/web/*/http://relatio.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=765&Itemid=26 halott link}]]^{[halott link]}.
• Oleko Dundics síremléke (1959) a Sevcsenko-parkban található.
• Új katedrálisa a Kijevi-úton 2001-ben épült.
• A Szvjato-Voszkreszenszkij-templom 1890-ben épült.

• Dán Ben-Amoc (1924–1989) – izraeli író itt született Moszja Tejlimzejger néven.
• Szerhij Honcsar (1970) – ukrán kerékpárversenyző itt született.
• Vlagyimir Korolenko (1853–1921) – orosz író a rovnói gimnáziumban tanult 1867–1871 között.
• Jurij Lucenko (1964) – ukrán politikus (2005–2006 között, majd 2007-től belügyminiszter) itt született.
• Nohem Stif (1879–1933) – nyelvtudós itt született.

• Zabrze, Lengyelország

A Wikimédia Commons tartalmaz Rivne témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap (ukránul) Archiválva 2007. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A város környékének katonai térképe