Zápszony

Zápszony (Запсонь)
Református templom Zápszonyban
Zápszony címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Mezőkaszony község
Rang	falu
Alapítás éve	1388
Irányítószám	90224
Körzethívószám	+380 03141
Testvértelepülései	Lista Budapest XVI. kerülete
Népesség
Teljes népesség	1799 fő (2001) +/-
Magyar lakosság	1657
Népsűrűség	399,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	127 m
Terület	4,501 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 16′ 48″, k. h. 22° 28′ 12″48.28, 22.4748.280000°N 22.470000°EKoordináták: é. sz. 48° 16′ 48″, k. h. 22° 28′ 12″48.28, 22.4748.280000°N 22.470000°E
Zápszony Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Zápszony témájú médiaállományokat.

Zápszony (ukránul Запсонь [Zapszony / Zapson'], 1995 előtt Заставне [Zasztavne / Zastavne], oroszul Заставное [Zasztavnoje / Zastavnoje]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

A település Beregszásztól 24 kilométernyi távolságra keletre, Mezőkaszony térségében található.

Zápszonyt az írott források 1271-ben említik először mint királyi birtokot. Nevének eredete valószínűleg a Szernye-patak bal oldali mellékvízére vezethető vissza, ami mellett települt. Zápszolnak, Zápszojnak, Szapszolynak, és Zapszonnak is írták. A falu középkori nemesei között, az ismert királyi emberek névsorában szerepel Zabszoli (Zapszoni) János 1495 és 1507-ből, Zapszoli István 1513-ból, és Zapszony Szerafin 1519-ből. A birtokosok nevüket a település nevéből származtatták, de az is lehetséges, hogy ez fordítva történt. A hasonló nevet viselő család a 16. században halt ki.

1388-ban Sabsol néven említik először. Területe ősidők óta lakott. Határában őskori halomsírok találhatók, melyeket a nép Kovács-gödröknek nevez.

1910-ben 832, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott. Ma 1804 lakosából 1740 magyar. Ukránul Zasztavne volt, 1990-ben visszakapta magyar nevét. A falu mindig is magyar volt, községi tanácsa pedig helyben volt és van most is. Beregszásztól a település 22 km-re fekszik, Mezőkaszony térségében, és Beregsom mellett egy-egy bekötőúttal bekapcsolódik Csap–Nagydobrony–Beregszász közúthoz. A faluban rendszeres vasúthálózat van Aknaszlatina–Ungvár vonalon, annó Som-Kaszony neve volt az állomásnak, ma már csak Kaszony.

Lakosságát tekintve 1881-ben 712 fő élt a faluban, majd 1910-ben 832, 1940-ben 571, 1944-ben 1020 lakosa volt, 1969-ben 1660, 1982-ben 1612, 1989-ben 1816 ebből 1680 volt magyar, 1991-ben 1804 lakos volt amelyből 1740 volt magyar származású, a többi lakos főleg ukrán (ruszin) és roma volt.

1992 júliusáig Rafajnaújfalu volt a társközsége.

Az első írásos megemlékezés Zápszonyról a 13. századból való. 1271-ben, egy határjárási okmányban királyi helységül említik. 1318-ban a munkácsi királyi vár tartozékaként írták le. 1357-ben Zaplói Dávid fia János választott bírótagul működött a bródi beiktatásnál. Földjeit erdők és mocsarak borították, kevés ember lakta. Több helyen is megemlítették a történelmi okmányokban, hogy savanyú szőlője és bora volt.

1364-ben Réz Péter panaszt tett Konth Miklós nádornál, hogy egy kaszonyi hospes az ő Szernye folyó partján lévő malmát szétrombolta és indítsanak vizsgálatot. A 14-15. században a Szécsi és Jakcsi családok birtokolták.

1498-ban Ulászló király rendeletére Zarcai János kérelme folytán Zapszol határának kiigazítása a konvertnek meghagyatott, s ez a határigazítás 1500-ban történt meg Zápszoli Pelbánt, János és Ambrus jelenlétében a határdombok megnyitásával és két nagy emeltetésével egy Malhre nevű tótnál.

1509-ben Szapszoli János saját és Ambrus fia nevében és családjuk nevében tiltakozott, hogy Tarczai János az ősi birtokot Lónyi Albert, Menyhért és Jánosnak eladta. Úgyszintén más birtokosok is tiltakoztak az eladás ellen, de 1513-ban Lónyai Albert és neje fiaival együtt a Tarczai féle birtokba beiktatott. További birtokos családok voltak a Bakos, Balla, Buda, Csatári, Dávid, Dudás, Gazdag, Kovács, Lencsés, Mester, Szücs, Szabó, Szatmári, Telegdi, Turóczy, Tornóczy és Tóth családok.

1566-ban a tatárok elpusztították, de nem szűnt meg létezni. A múltban a reformáció kezdetéig az egri püspökséghez tartozott. A reformáció a 16. században terjedt el a faluban. Az első templom valószínűleg az ivókútnál épült, de a tatárjárás idején elpusztult.

1797-ben a falu elhatározta, hogy kőtemplomot épít. A telket Turóczi Sándor adta. 1803-ig épült a templom, befejezni a Lónyai grófok segítettek. Iratok megemlítik a régi családok neveit és a székek tulajdonosait. Száz év múlva felújították. 1797 óta van az egyháznak anyakönyve. A faluban az iskola vezetője is az egyház feje volt. A templomban bronz harang volt, de az első világháború idején elvitték. Az egyháznak nem volt új harangra pénze, így egy régit vettek, ami viszont repedt volt.

Már 1779-től feljegyezték a fontosabb eseményeket.

• 1794-ben új lelkipásztort iktattak be Meleg Györgyöt.
• 1795-ben két harangot öntetett az egyház, amelyet a gáti mester Bór Miklós öntött.
• 1798-ban vállalta fel Paulics András munkácsi építőmester 647 forint 42 kopíjkáért a kőtemplom és a torony felépítését, melynek mennyezetét és karzatát 1802-ben készíti el Sóndorházi Ambrus asztalos.
• 1823-ban ajándékozott Lónyai László egy új paplakhoz földet. 1827-ben vettek hozzá téglát, amelyet szintén a Lónyai család vett. Ez a terület, mint egy 48 holdnyi földterület volt, amely részben lelkészi javadalmat részben tanítói jövedelmet képez. Ez utóbbit a felekezeti iskola megszüntetése óta az egyház szükségleteinek a fedezésére használták.

1918-ban a falu Csehszlovákiához került. A magyarok helyzete nehézzé vált. 1945 után a Szovjetunióhoz csatolták. A második világháború után gazdasága fejlődésnek indult. Kapcsolatban állt több magyarországi és szlovákiai üzemmel és vállalattal. Alapvető mezőgazdasági termékek előállításával, állattenyésztéssel foglalkoztak. A gazdaság kisegítő üzemek is jó kereseti lehetőséget nyújtottak az itt élőknek. Malom, téglagyár, konzervgyár, műanyag feldolgozó üzem, gyümölcsléüzem, és téglagyár működött, de iparcikkeket is előállítottak.

A rendszerváltással mindez megszűnt. A privatizáció során ugyan próbálnak életet lehelni a halott gazdaságba, e nagyon nehéz a talpraállás. Alakult igaz néhány KFT, de ezek nem sok embert foglalkoztatnak. Munkahely gyakorlatilag a közalkalmazottaknak és a vasúton dolgozóknak van és az újonnan nyílt külföldi varrodákban dolgozóknak. A biztos munkahelyeket többségben felváltotta a bevásárló turizmus (Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia), a külföldi munkavállalás.

Sokan ingáznak a járási vasúti munkahelyekre. A faluban a közszolgáltatás kielégítő szinten volt és mai is megállja a helyét: posta, körzeti ambulancia, gyógyszertár ma is működik és jó állapotban van.

A Zápszonyi Általános Iskolának 190 tanulója van, az utóbbi években több család városi iskolákba adja be a gyermekét. Az első iskola 1801-ben épült meg. Ezekben az időkben az egyházi tanítók működtek. A csehszlovák uralom idején állami magyar tannyelvű iskola működött a községben, négy osztállyal.

1938-ban községünk újra magyar fennhatóság alá került. Az iskola akkor nyolcosztályos lett.

Magyar anyanyelvű intézmény volt 1945-től, ahová 244 gyerek járt ebből 153 magyar, 91 orosz osztályos volt és 26 pedagógus oktatta őket, többségük nem falubeliek, hanem más falvakból vagy városokból érkeztek, néha még arra is volt példa, hogy egészen messzi járásokból érkeztek tanárok. A szovjet időben kiépítettek a fiuk számára műhelyeket, ahol asztalos munkákat végeztek, a lányok pedig varrtak és háztartási munkákat végeztek. A gyakorlati munkákat a kolhozokban végezték, a fizetésből pedig kirándulásokat szerveztek a tanulók számára: Odesszába, Kijevbe, Baltikumra és Bresztbe, Moszkvába is. Az 1960-as években megépítették a tornatermet is. 1961-ben a magyar osztályok mellett orosz osztály is indult. Az iskola 1989-től kilenc osztályos lett. Az orosz nyelv helyett bevezették az ukránt.

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

A Kaszony - Barabás határátkelő 4 kilométerre van innét. A község a Beregszász–Nagydobrony–Csap országúthoz két bekötőúttal kapcsolódik. Az egyik Beregszász felől szinte nyomban a főútba torkollik. A másik, amely kb. 2 km hosszúságú, Beregsom község központjában, a Csonkapapi felé vivő elágazásnál kapcsolódik az országúthoz.

• Református temploma az 1733-ból való fatemplom helyén épült 1798-ban. Belső kazettás mennyezete és karzata 1802-ben készült.
• Zápszonyi park

• Újkígyós, Magyarország (2015)
• Budapest XVI. kerülete, Magyarország 2011)
• Arnót

• Botlik József- Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Ungvár- Budapest, 1993, Intermix Kiadó, 37-38. o.
• Sebestyén Zsolt: A Beregszászi járás tizenegy településének helynevei, Budapest, 2002, Akadémia Kiadó, 30. o.
• Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. kötet, Budapest, 1997, Akadémia Kiadó, 60. o.
• Lehoczki Tivadar: Beregvármegye monográfiája I-II. Ungvár, 1881, Intermix Kiadó,
• KRE Levéltára és múzeuma: A 14-15. században…
• http://www.helyihirek.hu/index.php?fp=cikk&id=8447&v=fooldal

• 10. új kenyér ünnepe (falunap), Zápszony 1998. – YouTube-videó
• Szoboravató Zápszonyban 2016 http://karpataljalap.net/?q=2016/08/31/het-szobrot-avattak-hat-telepulesen