Xochimilco
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Xochimilco | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Mexikó | ||
| Irányítószám | 16000–16999 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 415 007 fő (2010)[1] +/- | ||
| Agglomeráció | Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor fő | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 2240–2260 m | ||
| Terület | 118,2 km² | ||
| Időzóna | CST (UTC-6) CDT (UTC-5) | ||
 | |||
 é. sz. 19° 16′ 30″, ny. h. 99° 08′ 20″19.275000°N 99.138889°WKoordináták: é. sz. 19° 16′ 30″, ny. h. 99° 08′ 20″19.275000°N 99.138889°W | |||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
| Xochimilco honlapja | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Xochimilco témájú médiaállományokat. | |||
Xochimilco Mexikóváros egyik kerülete, lakossága 2010-ben meghaladta a 415 000 főt.[2]
Földrajz
[szerkesztés]Fekvése
[szerkesztés]A Szövetségi Körzet középpontjától délkeletre elterülő kerület északi és középső része a tenger szintje felett mintegy 2250 m-rel fekvő, viszonylag sík, várossal beépített terület, de a terület dél felé fokozatosan emelkedik, legdélebbi csücskében már 3100 méter fölé emelkedik. Délkeleti sarkában, a Tláhuackal és Milpa Altával alkotott hármashatáron emelkedik a Teuhtli nevű vulkán. A hegyekből észak felé folyik le az El Cuatzin nevű vízfolyás, a kerület északi részén pedig több csatorna is húzódik: a Canal Nacional, a Canal de Chalco és a Canal de Amecameca. Szintén északi felében található egy hosszan elnyúló tó is: a Pista Olímpica Virgilio Uribe.[3]
Éghajlat
[szerkesztés]A kerület éghajlata meleg, de nem forró, és nyáron–ősz elején csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 28 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 37 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,5 és a júniusi 17,8 fok között váltakoznak, fagy a nyári hónapok és szeptember kivételével bármikor előfordulhat. Az évi átlagosan 776 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 75%-a.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 29,0 | 30,0 | 35,0 | 32,0 | 33,0 | 34,5 | 35,0 | 36,0 | 32,5 | 34,0 | 28,5 | 28,5 | 36,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 21,0 | 22,3 | 24,7 | 25,6 | 25,9 | 24,6 | 23,3 | 23,2 | 22,8 | 22,6 | 22,2 | 21,0 | 23,3 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 11,5 | 12,7 | 15,1 | 16,5 | 17,5 | 17,8 | 17,0 | 16,9 | 16,8 | 15,6 | 13,7 | 12,3 | 15,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 2,0 | 3,0 | 5,5 | 7,5 | 9,2 | 11,0 | 10,7 | 10,7 | 10,8 | 8,6 | 5,3 | 3,5 | 7,3 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −8,0 | −10,0 | −6,0 | −2,0 | −4,0 | 3,0 | 2,5 | 3,0 | 2,0 | −5,0 | −9,0 | −6,0 | −10,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 9 | 7 | 8 | 25 | 69 | 127 | 156 | 151 | 140 | 62 | 16 | 7 | 776 |
| Forrás: Servicio Meteorológico Nacional[4] | |||||||||||||
Népesség
[szerkesztés]A kerület népessége a közelmúltban folyamatosan és gyorsan növekedett:[2]
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1990 | 271 151 |
| 1995 | 332 314 |
| 2000 | 369 787 |
| 2005 | 404 458 |
| 2010 | 415 007 |
Települései
[szerkesztés]A kerülethez 2010-ben összesen 93 külső település is tartozott. Ezek mindegyike igen kicsi, közülük a jelentősebbek:[5]
| Település | Lakosság (2010) |
|---|---|
| Xometitla (Tlalitenco) | 456 |
| Ampliación Chalmita | 352 |
| Tepexomulco | 352 |
| Tlalatlaco | 268 |
| Tecacalango | 268 |
| Tipipili | 247 |
| Barrio San Antonio (Cruz Monte) | 231 |
| Barrio Nochicala | 203 |
Története
[szerkesztés]Xochimilco neve a navatl nyelvből származik, és három részből tevődik össze: a xochitl jelentése virág, a milli szó (bevetett) szántóföldet, ültetvényt jelent, a co pedig helyet, így a teljes szó jelentése: virágföldek helye, virágföldeken.
Első lakói cuicuilcói, copilcói és tlatilcói törzsek voltak, később pedig teotihuacaniak telepedtek le itt. A Mexikói-völgybe érkező hét navatl törzs közül elsőként a xochimilcóiak érkeztek meg a völgybe, méghozzá valamikor 900 táján, majd 919-ben alapították meg településüket. Ezután lassacskánt kiterjesztették területüket, még a mai Morelos állam néhány vidékére is. A lakók főként mezőgazdasággal foglalkoztak: a magasabban fekvő területeket is megművelték amellett, hogy a völgyi tavon csinampákat létesítettek. Egész Mezoamerikában egyedülálló esemény volt, hogy Xochimilcóban egyszer Tlazocihuapilli személyében női kormányzót választottak.
1352-ben Caxtoltzin átköltöztette a várost a tó egy kis szigetére, oda, ahol ma a Sienai Szent Bernardin-templom áll. Bár 1376-ban sikerült visszaverni a mexikák támadását, de csak olyan áron, hogy ezután a xochimilcóiaknak adót kellett fizetniük az őket a harc során támogató azcapotzalcóiaknak. 1430-ban azonban már nem tudták elkerülni a mexika hódítást. Szabadságukat az évszázad végén nyerték vissza, ezután pedig néhány évtizedig békében éltek Tenochtitlannal. Hernán Cortés 1521. április 16-án érkezett meg Xochimilcóba, majd nemsokára megtámadta Tenochtitlant, amit az ottaniak és a xochimilcóiak együtt próbáltak védelmezni, de hiába, a spanyolok elpusztították a várost.
A keresztény hittérítés során az utolsó xochimilcói kormányzó, Apochquiyauhtzin 1522-ben felvette a Luis Cortés Cerón de Alvarado nevet, így, bár a spanyoloknak alárendelve, de megtarthatta a település irányítását. A térítést a ferencesek végezték a településen, akik első kolostorukat 1534 és 1579 között építették fel, ezt pedig további templomok, kápolnák, egy kórház és egy teológiai iskola létrehozása követte. 1559-ben II. Fülöp spanyol király ciudad (város) rangra emelte a települést.
A következő évszázadokban több katasztrófa is elérte Xochimilcót: 1576-ban és 1777-ben járvány, 1609-ben pedig hatalmas áradás pusztított. De a fejlődést ezek sem akasztották meg: a jórészt indián lakosú város kereskedelme olyan jelentős volt a többi tóparti várossal, hogy a 17. század során naponta körülbelül 1000 kenu kötött ki kikötőiben, sőt, mivel megépült a Mexikóvárost Cuernavacával összekötő út is, ami áthaladt a településen, így a szárazföldi kereskedelem is fejlődni tudott.
A mexikói függetlenségi háborúban a xochimilcóiak is részt vettek, igaz, főként csak 1815-től kezdődően, amikor a harc már hanyatlani kezdett. A hajózás azután is fontos tevékenység maradt a városban: 1850-ben megjelent az első gőzhajó is a tavon, igaz, ahogy közeledett a 19. és 20. század fordulója, a tó lecsapolása úgy haladt előre, végül már csak csatornák maradtak az egykori nyílt vízfelületből. 1908-ban Porfirio Díaz elnök felavatta a xochimilcói villamosvonalat.
A forradalom során 1911 közepén zapatisták érkeztek Milpa Altába, majd Xochimilcóba. 1913. április 23-án, Victoriano Huerta elnökségének idején 39 katonanövendéket gyilkoltak meg huertisták az egyik helyi utcában, rájuk ma emléktábla emlékezik. A forradalom jelentős eseménye volt, amikor 1914 decemberében Francisco Villa és Emiliano Zapata aláírta a xochimilcói egyezményt, amellyel rögzítették az északi hadosztály és a déli felszabadító hadsereg szövetségét.
1929-ben, amikor létrejöttek Mexikóváros kerületei, Xochimilco ezek egyikévé vált, de határai csak 1931-ben kerültek véglegesítésre.[6]
Turizmus, látnivalók
[szerkesztés]Az UNESCO 1987-ben Xochimilcót (Mexikóváros történelmi központjával együtt) a világörökség részévé nyilvánította.[6][7]
Sokakat vonzó turistalátványosságnak számít a kerületben található tó- és csatornarendszer, amelyeket trajinerának nevezett[8] kis színes hajók járnak be. Itt található a rendkívül bizarr Babák szigete is, amelynek fáira a 20. század második felében játékbabák sokaságát akasztotta fel babonából a sziget lakója, akinek halála után a terület turisztikai érdekességgé változott.[9] Emellett rengeteg régi történelmi és műemlék is található a kerületben: a Cuahilama régészeti lelőhely, a Szirén-szökőkút, a 20. század elején létesített vízmű (Casa de Bombas Nativitas), a Carlos Pellecier Színház, az Acuexcomatl oktatási központ, a 16. századi Sienai Szent Bernardin-templom, az ugyanebből az időből származó San Gregorio Atlapulco-templom, a 17. században épült Santiago Tulyehualco-templom, a 18. századi San Andrés Ahuyucan- és San Mateo Xalpa-templomok, a szintén több évszázados Santa Maria Tepepan-, Santa Maria Nativitas-, San Lucas Xochimanca-, Santiago Tepalcatlapan-, San Luis Tlaxialtemalco-, Santa Cruz Acalpixca-, San Francisco Tlanepantla-, San Lorenzo Atemoaya-, Santa Cruz Xochitepec- és Santa Cecilia Tepetlapa-templomok, legalább 16 kápolna, a 16. századi Casa del Arte, a Fernando Celada-ház, valamint az az épület, ahol a xochimilcói egyezmény született 1914-ben.
Két múzeum is található Xochimilcóban: a Santa Cruz Acalpixca régészeti múzeum és a Dolores Olmedo Patiño-múzeum, ahol történelmi emlékek mellett híres 20. századi mexikói festők művei is láthatók.
Rendezvényei között számos vallási jellegű ünnepség megtalálható, de híres még az 1955 óta évente megtartott szépségverseny, a fagyifesztivál, a kristályosított édességek fesztiválja, a kukorica- és tortillafesztivál, valamint a disznóparéj- és olajbogyófesztivál (a disznóparéj magja a Mexikói-völgyben régen alapvető élelmiszer volt, de ma is használják).[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ a b SEGOB-INAFED adatbázis (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 15.)
- ↑ INEGI – Xochimilco földrajza (spanyol nyelven) (PDF). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
- ↑ SMN adatbázis (spanyol nyelven). [2015. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
- ↑ INEGI-statisztikák (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 22.)
- ↑ a b c E-Local–INAFED kormányzati oldal – Xochimilco (spanyol nyelven). [2018. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 3.)
- ↑ Mexikóváros történelmi központja és Xochimilco az UNESCO oldalán (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. április 7.)
- ↑ Sube tarifa de trajineras en Xochimilco (spanyol nyelven). El Universal, 2012. május 23. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
- ↑ La escalofriante historia de la Isla de las Muñecas (spanyol nyelven). Diario Popular, 2012. június 30. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
Mexikóváros kerületei | ||
|---|---|---|
 | ||
