Hámor (fémfeldolgozás)

Ez a szócikk az ipartelepről szól. Hasonló címmel lásd még: Hámor (egyértelműsítő lap).

A hámor (másként pöröly) olyan ipartelep volt, ahol vasat (vashámor) vagy vörösrezet nagy méretű, súlyos vaskalapácsokkal dolgoztak fel. Maga a szó a német Hammer (pöröly) szóból ered. A középkori vaskohászatban a hámorok olvasztókemencéje a buca-kemence volt.

A buca-kemencék különálló, kőből épített és agyaggal bélelt kemencék voltak, vízkerék által meghajtott bőrfúvókkal, amelyeknek a fuvókapacitása állítható volt. A bucavas gyártásához jobbára barnavasércet (limonitot) használtak. A barnavasércet gyepvasércként (mocsárérc, tóérc, babérc, borsóérc) bányásztak külszíni fejtéssel, esetleg kezdetleges mélyműveléssel. A legtöbb hámor és kohó a gyepvasérc lelőhelyek közelében létesült.^[1] A bucakemence terméke a bucavas volt. Ezeket a tömböket összetapadt vas- és salakszemcsék elegye alkotta. A bucavasat vízierővel hajtott nagykalapácsokkal tisztították meg a salaktól és tömörítették acéllá.

A hámorokat mindig folyóvíz mellé telepítették (hasonlóan a vízimalomhoz), csak itt egy bütykös tengely segítségével nehéz kalapácsokat mozgattak. Gyakran több kalapács is került egymás mellé, amelyek eltérő pillanatban csaptak le.

A hámorok közelében voltak továbbá vashuták, vagyis kohók, melyekkel az alapanyagul szolgáló nyersvasat állították elő.

Jellemző késztermékként ásókat, kapákat, csákányokat, szerszámokat és serpenyőket készítettek hámorokban.

A hámoripar különösen a Felvidéken (így Alsómecenzéfen közel 200), valamint a Bódva völgyében terjedt el, ahol az évszázados ipari foglalkozás volt. Mind vízerőre volt berendezve. Híres hámorok voltak még Erdélyben (Szentkeresztbányán és Vajdahunyad környékén), valamint Orsován.

Miskolc közelében, a Garadna-patak völgyében Fazola Henrik vasolvasztók mellett hámorokat is telepített, ezen tevékenysége maradandó nyomot hagyott: városrészek elnevezése az Alsó- illetve Felsőhámor, valamint a Hámori-tavat is akkoriban duzzasztottak fel, ami mára idegenforgalmi látványosság. Ipari műemlék az 1871-ig működő Újmassai őskohó, mely mellett egy helyreállított hámor műhelye is megtekinthető.

Egy időben Andorra is rendelkezett jelentős hámorokkal.^[2]

• Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 453–454. o. ISBN 963-05-1287-4  
• A torockói vasbányászat és vaskohászat II., hirmagazin.sulinet.hu

A Wikimédia Commons tartalmaz Hámor (fémfeldolgozás) témájú médiaállományokat.

• Az Élet és Tudomány cikke

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!

Ez a gazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!