Vága

	Vága (Váhovce)
	; Vága zászlaja
	; Vága zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Galántai
Rang	község
Első írásos említés	1259
Polgármester	Adrián Kubica
Irányítószám	925 62
Körzethívószám	031
Forgalmi rendszám	GA
	Népesség
Teljes népesség	2097 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	130 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	123 m
Terület	15,97 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″48.251389°N 17.780278°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″48.251389°N 17.780278°E
	Vága weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vága témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vága (szlovákul Váhovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

A Kisalföld északi részén, Szeredtől 5 km-re délkeletre, a Vág jobb partján, a jelenkori magyar-szlovák nyelvhatár mentén fekszik.

Élővilága

A település közelében található a Kaskády-víztározó és erőmű, amelyet 1985-ben fejeztek be. A víztározó elpusztította a Vág menti őserdőt.^[2]

Története

1259-ben "Waga" alakban IV. Béla király adománylevelében említik először, amikor a király Rexit pozsonyi várjobbágy földjét a vágai Damjánnak adta. Már a 14. század elején az esztergomi érsekség birtoka volt és maradt egészen a jobbágyság megszüntetéséig. 1281-ben, 1326-ban és 1361-ben is említi oklevél. A 14. században malmot is említenek a településen. A falu régi temploma 15. századi volt. 1553-ban még 28 portával adózott. 1597-ben összeírták a falu által elszenvedett károkat.^[3] A 16. században az újvári, majd a nagyszombati uradalomhoz tartozott. Az ismétlődő török támadások következtében majdnem teljesen megsemmisült. 1664-ben 3 háztartásban 3 fejadófizető személyt említ a török adóösszeírás, mely szerint Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott a falu.^[4] 1694-ben temploma romos állapotban állt, 1718-ban újat kellett építeni helyette. A lakosság csökkenése a kuruc háborúk és a járványok következtében tovább folytatódott. Erről tanúskodik az 1715-ös adóösszeírás is. A 18. század folyamán megindult a népesség növekedése, mely egyre nagyobb méreteket öltött. 1785-ben Vágának már több mint ezer lakosa volt. A kézművesség is gyorsan fejlődött, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1816-ból származik. 1825-ben nagy tűzvész pusztította. 1869-ben a falunak 1644 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de 17 hajómalom is működött a községben a Vág folyón.

A 20. század elején sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Az első világháborúban a falunak 77 hősi halottja volt. Az első bécsi döntés után Vága Csehszlovákiában maradt. A határkiigazításról állandó tárgyalás folyt, végül 1939. március 14-én a községet Magyarországhoz csatolták.^[5] 1945-ben újra visszakerült Csehszlovákiához.

A község új címerét és zászlaját 2001-ben avatták fel.

Vályi András szerint VÁGA. Vagovce. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Vág Szerdahelynek szomszédságában, mellynek filiája; határja 2 nyomásbéli, Vágvize’ áradásaival gyakran károsíttatni szokott.^[6]

Fényes Elek szerint " Vágha, (Vagoncze), Poson m. vegyes magyar-tót falu, a Vágh vizénél, ut. p. Szeredhez 1 órányira délre. Lakja 1421 kath., paroch. templommal. Termékeny határa sokat szenved a Vágh kiöntéseitől. F. u. az esztergomi érsek."^[7]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vága, a Mátyusföldön fekvő nagyközség, 323 házzal és 2115 róm. kath. vallású lakossal. Régi érseki birtok, mely 1326-ban, a mikor Gyarmati Gergely az esztergomi érsekségnek adományozta, már a mai nevén szerepel. Az 1553-iki portális összeírásba Vaaga alakban 28 portával van felvéve. Hajdan tót község volt, de idővel megmagyarosodott. Ma is a herczegprimásnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. A török világban az ellenséges csapatok keményen megsarczolták a lakosokat. Kath. temploma 1778-ban épült. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a községben, erre emlékeztet a Szent Flórián szobor. Ide tartozik Várrét puszta; neve bizonyára történeti jelentőséggel bír. A községnek, habár nagyközség, nincs postája; ugyanis utolsó postája Vágszerdahely, távírója és vasúti állomása Szered."^[8]

Népessége

1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 csecsemő volt.

1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.

1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű volt.

1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1921-ben 2071 lakosából 13 csehszlovák és 2029 magyar volt.

1930-ban 2010 lakosából 88 csehszlovák és 1860 magyar volt.

1941-ben 2080 lakosából 9 szlovák és 2027 magyar volt.

1991-ben 2012 lakosából 1621 magyar, 383 szlovák, 5 cseh és 1-1 német illetve lengyel volt.

2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar, 444 szlovák, 4-4 cseh és cigány valamint 1 lengyel volt.

2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 2097 lakosából 1114 (+61) magyar, 848 (+70) szlovák, 8 (+10) cigány, 14 (+5) egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű volt.^[9]

Őshonos lakosságát évszázadokon át magyarok alkotják. Nemzetiségi összetételének eltolódása a második világháború utáni években kezdődött. A magyarságát súlytó asszimiláció folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2001 és 2011 közötti években a magyarok száma 15 százalékkal csökkent, a szlovákok száma viszont az 50 százalékos növekedést is meghaladta.^[10]

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		32 fő (2%)
magyar		1731 fő (92%)
egyéb		121 fő (6%)
*1880-as népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		15 fő (1%)
magyar		2030 fő (99%)
egyéb		6 fő (0%)
*1890-es népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		38 fő (2%)
magyar		2065 fő (98%)
egyéb		12 fő (1%)
*1900-as népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		5 fő (0%)
magyar		2030 fő (100%)
egyéb		1 fő (0%)
*1910-es népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		383 fő (19%)
magyar		1621 fő (81%)
egyéb		8 fő (0%)
*1991-es népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		444 fő (22%)
magyar		1558 fő (77%)
egyéb		19 fő (1%)
*2001-es népszámlálási adatok

Vága lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		685 fő (33%)
magyar		1344 fő (65%)
egyéb		54 fő (3%)
*2011-es népszámlálási adatok

Neves személyek

Itt szolgált Zsilinszky Kázmér (1910-1985) bencés tanár, plébános.

Nevezetességei

A római katolikus templom
A templom főbejárata
Tűzoltószertár
Világháborús emlékmű
Szentháromság szobor
Szent Flórián-szobor.
Útmenti fakereszt az Alsószerdahely felé vezető főút mellett

Római katolikus Szent Miklós templomát 1778-ban Batthyány József hercegprímás építtette. 1761 és 1847 között Mihály arkangyal tiszteletére volt szentelve.^[forrás?]
Az 1824-es nagy vágai tűzvész emlékére 1827-ben fogadalmi emlékként felállított Szent Flórián-szobor. Ünnepén a falu lakosai körmenettel vonulnak a szoborhoz. A körmenet legfontosabb emberei a tűzoltók. A körmenetet 1990-ben újították föl.

Iskolaügy

Iskola
A vágai óvoda
Óvoda

Organikus stílusban épített új óvodáját 2012-ben adták át. Építési költsége 497 000 € volt. A 96 férőhelyes intézmény négy tanteremmel rendelkezik. Öt óvónő foglalkozik a gyermekekkel.^[11]
A 227 iskolaköteles gyermek közül 107-en tanulnak a helyi általános iskolában, a többiek a környékbeli városok iskoláit látogatják, elsődlegesen Galántán és Szereden.^[12]

Testvértelepülés

Győrszemere, Magyarország

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ sme.sk
↑ U&C 45:28, pag. 3b-4b
↑ Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.
↑ [1] Bevonulás Vágára (Magyar Világhíradó, 1939 március); Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
↑ ma7.sk
↑ A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok alapján
↑ Bartalos Éva írása az Új Szó 2013. április 18-i lapszámában
↑ 2013-as adat

Források

Farkas Róbert 2020: Vágai pukancisok. Terra hírújság XI/2, 18-19.
Farkas Róbert 2014: Vágai harangok. Terra hírújság V/1, 23.
Józsa Mónika 2011: Népi ájtatosságok Vágán a nagybőjti időszakban. Szél-járás 2011/1, 46-51.
Mónika Józsa 2010: Vága község népi vallásossága. In: Ladislav Baráth: Újítás és hagyomány a neveléstudományokban II. Nitra, 36-64. ISBN 978-80-8094-668-5
Danczi, L. 2000: Historia Domus parochiae - Vága egyházközség története
Jáki, S. T. 2000: A vágai virágvasárnapi pasió. In: Dunántúli Dolgozatok - D Néprajzi sorozat III. Pécs, 184-192.
Juhász Aladár 2000: Nyelv és művelődés - vágai tanulmányok
Pukkai László (összeáll.) 1994: Vága község története. Vága
Velence Vágán. Új Szó 1994. július 1.
Juhász Aladár 1983: Vága (Váhovce) mai személynevei. Magyar Személynévi Adattárak 61.
Juhász Aladár 1982: Vága község nyelvjárása

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Vága témájú médiaállományokat.

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] sme.sk

[3] U&C 45:28, pag. 3b-4b

[4] Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.

[5] [1] Bevonulás Vágára (Magyar Világhíradó, 1939 március); Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került.

[6] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[7] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[8] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.

[9] 7.sk

[10] A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok alapján

[11] Bartalos Éva írása az Új Szó 2013. április 18-i lapszámában

[12] 2013-as adat

[1]

Sablon:Galántai járás m v sz A Galántai járás települései
Galánta (Galanta)
Ábrahám (Abrahám) · Alsóhatár (Dolný Chotár) · Alsószeli (Dolné Saliby) · Alsószerdahely (Dolná Streda) · Diószeg (Sládkovičovo) · Dunajánosháza (Jánovce) · Feketenyék (Čierna Voda) · Felsőszeli (Horné Saliby) · Gány (Gáň) · Hidaskürt (Mostová) · Jóka (Jelka) · Királyrév (Kráľov Brod) · Kisgeszt (Hoste) · Kismácséd (Malá Mača) · Magyargurab (Veľký Grob) · Nádszeg (Trstice) · Nagyfödémes (Veľké Úľany) · Nagymácséd (Veľká Mača) · Nemeskajal (Kajal) · Nemeskosút (Košúty) · Nemeskürt (Zemianske Sady) · Pozsonyvezekény (Vozokany) · Pusztafödémes (Pusté Úľany) · Pusztakürt (Pusté Sady) · Salgócska (Šalgočka) · Sempte (Šintava) · Sopornya (Šoporňa) · Szentharaszt (Vinohrady nad Váhom) · Szered (Sereď) · Taksonyfalva (Matúškovo) · Tallós (Tomášikovo) · Tósnyárasd (Topoľnica) · Vága (Váhovce) · Vágpatta (Pata) · Vízkelet (Čierny Brod)