Trebouxiophyceae
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Trebouxiophyceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Trebouxiophyceae témájú kategóriát. |
A Trebouxiophyceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Chlorophytina csoportjának Utc kládjának polifiletikus osztálya.[2] A kládba egysejtű, kolóniaképző és többsejtű fajok egyaránt tartoznak, és édesvízi és szárazföldi környezetekben egyaránt megtalálhatók.[3] Egyes kládjai elvesztették képességüket a fotoszintézisre, és ozmotróf[4] paraziták lettek, erre példák a Prototheca és Helicosporidium nemzetségek.[5]
Történet
[szerkesztés]Először ultraszerkezeti jellemzők, például az óramutató járásával ellentétes elrendezésű alapi testek, telofázis során eltűnő mitózisorsó és fikoplasztmediált citokinézis alapján írták le.[6] 2015-től elsősorban filogenetikai jellemzők – különösen 18S rRNS – alapján írják le.[3]
2019-ben Adl et al. lehetséges polifiletikus csoportként írták le, melynek Trebouxia nemzetsége parafiletikus.[4]
A Protothecát eredetileg a gombákhoz sorolta Wilhelm Krüger, csak 1913-ban sorolta Chodat a valódi zöldmoszatok közé Chlorellához hasonló belső spóratermelési mechanizmusa miatt.[7] Morfológiai, fiziológiai és immunfluoreszcenciás vizsgálatok alapján a P. moriformist, a P. chlorelloidest, a P. pastoriensist, a P. trisporát és a P. ubrizsyit a P. zopfii szinonimájaként írták le, de 1985-ben Pore ezeket önálló fajoknak tekintette. A P. blaschkeaet 2006-ban írták le Roesler et al.[7]
Morfológia
[szerkesztés]Úszó sejtjei 1 vagy 2 ostorpárral rendelkeznek masztigonéma nélkül. Alapi testei 4, keresztben elrendezett mikrotubulus-gyökérrel rendelkezik, benne többrétegű szerkezettel és egy kisebb gyökérrel, melyek 2 és több mikrotubulusú csoportok közt váltakoznak, emellett jelentős, kereszt alakú rizoplasztjuk van, mely szintén az óramutató járásával ellentétesen helyezkedik el. Általában van sejtfala,[4] ez a Protothecában 2, a többi fajban, például a Chlorella nemzetségben 3 rétegű.[7]
Életmód
[szerkesztés]Szabadon élő és zuzmókban élő szimbionta fajai vannak, egyes nemzetségek – például a Prototheca és a Chlorella – azonban opportunista patogéneket is tartalmaznak.[7][8] Zuzmóképző fajok legalább 22 nemzetségben találhatók.[9]
Egyes fajai – például a Chlorella heliozoae – a gombák mellett különböző más élőlények, például egyes Amoebozoa- vagy napállatkakládok endoszimbiontái lehetnek.[9]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusában 2019-ig csak ivartalan szaporodást figyeltek meg, mely történhet auto- vagy zoospóra útján. Bár beszámoltak ivarosan szaporodó fajokról, azt nem figyelték meg.[4] Ivartalan szaporodás során a sejtplazma az érés során barázdálódik, endospórákat létrehozva, melyek az elődsejtből (sporangium) kiszabadulás során és után megnőnek, s asszimilatív állapotba kerülnek. Fajtól függően 2–20 endospóra alakul így ki, melyek eleinte szabálytalan alakúak, kiszabadulásuk passzív.[7] A Chlorellával rokon, protozoonokkal és gombákkal szimbiózisban élő fajokat korábban „zoochlorellának” is nevezték.[4][10]
Ökológia
[szerkesztés]Másodlagosan heterotróf fajai növekedését a fény nem növeli jelentősen, a kék fény a P. zopfii sejtlégzését gátolja. Egyes fajai képesek erjesztésre is, ekkor a P. zopfii 1 mol glükózból 2 mol tejsavat állít elő a homolaktikus erjesztő baktériumokhoz hasonlóan. Feltételezték ezenkívül, hogy a Prototheca nem képes anaerob módon gázt termelni.[7]
Jelentőség
[szerkesztés]A Prototheca és Chlorella állati és ritkán humán patogén. Az első humán chlorellosisos eset 1983-ban jelent meg, és műtéti seb folyóvíznek való kitettsége okozta,[8] míg az első Prototheca wickerhamii-eset 1964-ben jelent meg Sierra Leonében,[11]
A chlorellosis a protothecosisnál jelentősen ritkább: míg utóbbiról számos eset ismert, előbbiről 2014-ben csak 2 humán eset volt ismert.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Friedl T (1995). „Inferring taxonomic positions and testing genus level assignments in coccoid green lichen algae: a phylogenetic analysis of 18S ribosomal RNA sequences from Dictyochloropsis reticulata and from members of the genus Myrmecia (Chlorophyta, Trebouxiophyceae cl. nov.)”. J Phycol 31 (4), 632–639. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.1995.tb02559.x.
- ↑ Fučíková K, Leliaert F, Cooper ED, Škaloud P, D'Hondt S, De Clerck O, Gurgel CFD, Lewis LA, Lewis PO, Lopez-Bautista JM, Delwiche CF, Verbruggen H (2014). „New phylogenetic hypotheses for the core Chlorophyta based on chloroplast sequence data”. Front Ecol Evol 2. DOI:10.3389/fevo.2014.00063. (Hozzáférés: 2025. január 11.)
- ↑ a b Vančurová L, Peksa O, Němcová Y, Škaloud P (2015). „Vulcanochloris (Trebouxiales, Trebouxiophyceae), a new genus of lichen photobiont from la Palma, Canary Islands, Spain”. Phytotaxa 219 (2), 118. o. DOI:10.11646/phytotaxa.219.2.2.
- ↑ a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Lemieux C, Otis C, Turmel M (2014). „Chloroplast phylogenomic analysis resolves deep-level relationships within the green algal class Trebouxiophyceae”. BMC Evol Biol 14, 211. o. DOI:10.1186/s12862-014-0211-2. PMID 25270575. PMC 4189289.
- ↑ Liu BW, Li SY, Yan QF, Zhu H, Liu GX (2023). „Seven newly sequenced chloroplast genomes from the order Watanabeales (Trebouxiophyceae, Chlorophyta): Phylogenetic and comparative analysis”. Gene 863. DOI:10.1016/j.gene.2023.147287.
- ↑ a b c d e f Lass-Flörl C, Mayr A (2007. április 1.). „Human protothecosis”. Clin Microbiol Rev 20 (2), 230–242. o. DOI:10.1128/CMR.00032-06. PMID 17428884. PMC 1865593.
- ↑ a b Pfaller MA, Diekema DJ (2005. április 1.). „Unusual fungal and pseudofungal infections of humans”. J Clin Microbiol 43 (4), 1495–1504. o. DOI:10.1128/JCM.43.4.1495-1504.2005. PMID 15814958. PMC 1081399.
- ↑ a b Martínez-Alberola F, Barreno E, Casano LM, Gasulla F, Molins A, Del Campo EM (2019. június 3.). „Dynamic evolution of mitochondrial genomes in Trebouxiophyceae, including the first completely assembled mtDNA from a lichen-symbiont microalga (Trebouxia sp. TR9)”. Sci Rep 9. DOI:10.1038/s41598-019-44700-7. PMID 31160653. PMC 6547736.
- ↑ Pröschold T, Darienko T, Silva PC, Reisser W, Krienitz L (2010. szeptember 27.). „The systematics of Zoochlorella revisited employing an integrative approach”. Environ Microbiol 13 (2), 350–364. o. DOI:10.1111/j.1462-2920.2010.02333.x. PMID 20874732.
- ↑ Bakuła Z, Siedlecki P, Gromadka R, Gawor J, Gromadka A, Pomorski JJ, Panagiotopoulou H, Jagielski T (2021. március 9.). „A first insight into the genome of Prototheca wickerhamii, a major causative agent of human protothecosis”. BMC Genomics 22. DOI:10.1186/s12864-021-07491-8. PMID 33750287. PMC 7941945. (Hozzáférés: 2025. január 12.)
- ↑ Hart J, Mooney L, Arthur I, Inglis TJ, Murray R (2014. május 27.). „First case of Chlorella wound infection in a human in Australia”. New Microbes New Infect 2 (4), 132–133. o. DOI:10.1002/nmi2.50. PMID 25356359. PMC 4184583. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Trebouxiophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
